Tudom, sokan megkezdték a munkát a nyári pihenés után.

Akinek van néhány perce erre, most kérem, álljon meg, és nyissa meg magát arra, hogy befogadja azokat a gondolatokat, hangokat, melyeket bennem idéz e késő nyári napsütés.

Ady Endre
Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Miután elolvasták, jöjjenek velem az óceán partjára, s engedjék, hogy a hangok magukkal ragadják önöket,

s hogy kicsit személyesebb legyen a dolog, Red Leaf , avagy Vörös Falevél az Eastern Station előadásában.