Veszprémben rendezte 63. Vándorgyűlését a Magyar Közgazdasági Társaság. A véletlenszerűen megkérdezett „nagy öregek” egybehangzó véleménye volt, hogy talán a legjobb találkozó volt az idei.
Én magam is jelen voltam a rendezvényen. Az előadások és a viták szinte kivétel nélkül nagy intellektuális élményt adtak. ( Részletesebben bkik.hu-n is megjelent írosomban: https://bkik.hu/hirek/hirek/gulyas-jozsef-egy-biztos-hogy-a-kamaraknak-szerepet-kell-kerniuk-ebben)

Miután leülepedtek a vélemények, megkérdeztünk néhány közgazdászt röviden hogyan foglalnák össze a Vándorgyűlés üzenetét.

Az idei vándorgyűlés legfontosabb, pozitív üzenete számomra, hogy egyrészt minden államilag fontos vezető megjelent és maguk is különböző szempontok alapján tartották meg hasznosítható előadásaikat. Másrészt örömömre szolgált, hogy neves és markáns független szakértők véleményei is elhangzottak magyar és európai versenyképességi és makrogazdasági helyzetről, gondokról. És bár limitált volt a szekciók száma, de így is el lehetett kerülni az azonos témákban a párhuzamos előadásokat, de azért nagyon hasznos a szekciók videofelvétele. Jó volt látni az európai és a közép-európai párhuzamokat, főleg a lassú magyar leszakadást a régióban, és az EU részéről is a növekedési problémákat. Újra középpontba került a növekedés vs. egyensúly dilemma kontinentális szinten, hiszen az USA-val és Kínával szemben az EU-ban az utóbbiban vagyunk sikeresebbek, kérdés, melyik irány a helyesebb. Ennek kapcsán üdítő volt hallani egy magas szintű vitát a stagflációról is. A lényegre mutatás jó volt, a megoldások fognak fájdalmas elemeket is hozni.

Mostanára szinte közhellyé vált, hogy a világgazdasági környezet egyre összetettebbé és egyúttal bizonytalanabbá vált. Az elmúlt évek során kisebb és nagyobb válságok követték egymást, s a korábban megszokott globális rend sok szempontból felborulni látszik. Újabb és újabb kihívásokra, problémákra kellene jól működő megoldásokat találni, s ebben kiemelkedő szerepe van a közgazdász társadalomnak is. Kis és nyitott gazdaságként a fenti helyzet jelentősen érint bennünket, mind makro-, mint mikroszinten. A Közgazdász Vándorgyűlés így az idén is jó alkalom volt arra, hogy a szakmai nagyjai reflektáljanak a kihívásokra, a bizonytalanságokra, elmondják a véleményüket, diagnosztizálják a problémákat, a lehetőségeket, a kockázatokat. A rendezvény ismét csak egy jó alkalom volt arra, hogy meg tudjuk osztani egymással gondolatainkat, dilemmáinkat. Jó volt ismét egy inspiráló szellemi közegben tartózkodni pár órát egy különlegesen szép magyar városban, illetve annak egyetemén.

KI vezeti a robotokat?
A cím több jelentésű, de szándékosan.  Napjainkban a mesterséges intelligencia térhódítását tapasztaljuk. Mára az AI kész partnerré válni a mindennapjainkban. Főzni még nem főz ránk, de már ismeri a recepteket. Könnyen függővé válhatunk tőlé. Számomra a vándorgyűlés legfontosabb üzenete a problémákkal való szembenézés volt. A megfogalmazott kérdések és válaszok a vándorgyűlések „hagyományos” területei mellett az AI által felkínált új világra is kiterjedt. Az agráriumban a precíziós mezőgazdaság, a robotizáció és a hozzájuk kapcsolódó AI alkalmazások az innováció működését és gazdasági erejét bizonyítják. Ma már nem is az a kérdés, hogy lesz-e elég fiatal a hazai mezőgazdaságban, hanem az, hogy lesz-e elég felkészült fiatal a robotok irányítására? A technika használatának élménye, benne a drónok röptetése vagy a kertészeti robotok irányítása, felkelti-e a fiatalok érdeklődését az agrárpálya iránt. Ha nem, akkor az AI veszi kézbe a gyeplőt, ez pedig nem lehet célunk.

Köszönöm a szakértőink gondolatait, várjuk olvasóink szíves hozzászólásait is.

Gulyás József
KKVHÁZ elnök

Ikonkép forrása: Magyar Közgazdasági Társaság