Köszöntök mindenkit a 2011-es esztendőben!
Az év elején sokak figyelme az országban végbe menő változásokra irányult. Én sem voltam ez alól kivétel. Némiképp aggódva figyeltem a napi híreket, le ne marajak valamiről, mindent megértsek, lépjek, ne lépjek, hova lépjek, mit töltsek, mit ne töltsek. Már nem igen foglalkoztatott más, amikor…. kaptam egy videót. Portugál fiatal trombitatanár barátom küldte. Ez mozdított ki a fent vázolt aggódó állapotomból, és indított arra, hogy elkészítsem ezt a kis összeállítás.
Azóta sokat gondolkodtam azon, mit is jelent a nevetés, a humor számomra. Végül is megállapodást kötöttem magammal, hogy bármilyen helyzet adódjon is megpróbálom ezt a kincset megtartani. Valóságos áldás ma egy víg kedélyű kolléga, egy humort kedvelő, és értő főnök, tanár, apuka stb. Elsőként összegyűjtöttem tehát néhány aforizmát erről a témáról, hiszen érdekelt mit is mondanak a világ nagyjai e témáról.
Rossz olyan országban élni, ahol nincs humor. Azonban még rosszabb az az ország, ahol csak humorral lehet élni
/Aldous Huxley /
Aki nevetni tud az életen és saját magán, az kevesebb stresszel fog küszködni, mivel elménkhez, szívünkhöz és zsebünkhöz, valamint a ranglétra tetejére egyaránt a rekeszizmon át vezet a legrövidebb út.
/John C. Maxwell/
Aki az összeomlás közepette mosolyogni tud, az már kigondolta, hogy kit hibáztasson érte.
/Arthur Bloch /
Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.
/ Woody Allen /
Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.
/Jean de La Bruyére /
A téma boncolgatása közben természetesen elsődleges szakterületem, a komolyzene felé fordult figyelmem. Megfogalmazódott a kérdés bennem, vajon igaz e, hogy azok az emberek, akik komoly zenét játszanak, minden esetben annyira komolyak e, vagy esetleg csak ez a kép alakult ki róluk a kívülállók szemében. Rögtön eszembe jutottak a zenészviccek, amiket éppen az érintettek találtak ki maguk számára, hogy egészséges öniróniával kicsit együtt nevethessenek. Válogattam önöknek néhányat ezekből.
****
Egy hegedűtokos fiatalember megszólít az utcán egy járókelőt, és sietve megkérdezi:- Hogy juthatok el leggyorsabban a Zeneakadémiára? – Sok gyakorlással, fiam.
****
– Hogyan ismerkedjünk hangversenyen? – ??? – Hölgyem, magának is tetszik a zene? Vagy inkább nemzene?
****
Világhírű vonósnégyes keres 1.hegedűst, 2.hegedűst és csellistát.
****
Egy ház ajtaján cédula díszeleg ezzel a felírással: tangóharmonika eladó. Másnapra valaki ráírja a cédulára: hála istennek!
****
Lacikát először viszik komolyzenei hangversenyre. A gyerek meglehetősen unja az egészet, fészkelődik, majd megkérdezi:
– Anyu, az mi annak a bácsinak a kezében? – Az a nagybőgő. – És ha sikerül végre kettévágnia, akkor hazamehetünk?
****
Nagy mulatozás van a vendéglőben. A cigányzenészek minden asztalnál elhúzzák a kedvenc nótát. Az egyik vendég ezt mondja, mikor a cigányzenész odamegy hozzá:
– Te Gazsi! Tudod-e, hogy én neked egy fillért sem fogok adni? – Nem tudom, de tessék csak eldúdolni, majd megpróbálom eljátszani!
****
Liszt Ferencet megkéri egy pályakezdő újonc, hogy hallgassa meg új szerzeményét, és véleményezze. Liszt végig is hallgatja türelmesen. A darab véget ér, az újonc, csillogó szemmel figyeli a mestert
– Az ön művében rengeteg új és csodálatos elem van – jegyzi meg Liszt. – Sajnos azonban az újak nem csodálatosak, és a csodálatosak nem újak.
****
Az elítélt énekelget a cellában. – Nem szégyell itt énekelni? – szól rá a mogorva fegyőr. – Ha nem tetszik, dobjon ki!
****
-Hogy hívják az orosz dobost? – Borisz Lábcin.
****
S végül álljon itt néhány ékes bizonyíték arra, hogy a komolyzenészek éppúgy vágynak a tréfára mint mások.