Nem mindig gazdaságos, de élet halál kérdése.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara idén november 11-én rendezi meg a nagymúltú eseményt.
A tanácskozásnak az ad különleges rangot, hogy egyre világosabb, a magyar gazdaság versenyképessége a legkorszerűbb tudás és technológia alkalmazásával erősíthető.
És van hová erősödnünk. Én személy szerint felkérést kaptam, hogy a KKV világ speciális kérdéseivel foglalkozó szekciót vezessem.

Ennek apropóján engedjenek meg pár észrevételt:

A tanácsadói szakma rendkívül atomizált. Ma már az élet szinte minden területén jelen vannak tanácsadók, és egy-egy szakterületen belül is egyre többen kínálnak szakértői támogatást. Ők ráadásul különféle szövetségekbe tömörülnek, akik harcolnak a láthatóságért, a dominanciáért.
Nem kívánok példaként egyetlen szakmát sem megjelölni, nehogy megsértsem a kimaradókat.

A közös cél a versenyképesség. Ebben teljes az egyetértés az országban. A versenyképességet azonban sokan sokféleképpen értelmezik.
Álljon itt a KKVHÁZ gondolata. A versenyképesség emberi tényező. Tárgyak, vállalatok nem lehetnek versenyképesek, csak ember lehet versenyképes. Ez az ember esetleg felismer és használ technológiai, szervezési stb. megoldásokat.
Az emberi tényezőn belül is kitüntetett szerepe van az első vezetők versenyképességének. Nem lehet versenyképes egy olyan vállalat, amelyiknek a vezetője nem versenyképes.

Itt jön a tanácsadók szerepe. Nem létezik olyan ember, aki egy cég vezetésének minden lényeges elemét jól ismeri. A feladat nagyon komplex, (marketing, adó, számvitel, jog – és ez csak a jéghegy csúcsa, hol van még az AI, a HR, az innováció, a digitalizáció stb.)
A jó vezető nem részleteiben tudja a tennivalókat, hanem érzi a jelentőségüket, és jó időben egzakt módon rá tud kérdezni problémákra. Kitől? A saját, vagy „bérelt” tanácsadóitól.
Ha a tanácsadó rosszat mond, hatalmas kár keletkezhet. Ezt a vezetők is tudják és mindig igyekeznek többeket is megkérdezni. Nem mindig gazdaságos, de élet-halál kérdése.

A tanácsadói etika azt diktálja, hogy a legfelkészültebb legyek a szakterületemen, „nem véthetek orvosi műhibát”.
Különösen igaz ez akkor, ha kisvállalatnak tanácsolok. Ezeket a vállalatokat az különbözteti meg a nagyoktól, hogy nem, vagy alig rendelkeznek forrással arra, hogy megvásárolják a tanácsadók tudását. Nem többét, azt az egyet sem.

Elharapózott a mikrovállalatok körében egyfajta bizalmatlanság is, egyfajta távolságtartás a tanácsadók irányába. Ez amiatt van, mert ha találkoznak tanácsadókkal, azzal kell szembesülniük, hogy azok rájuk akarják tukmálni a maguk szakértelmét.
Felsőfokú meggyőzés, tökéletes kifogáskezelés. Marketingből ötös, nemzetgazdasági érdekből kettes alá. Nem biztos, hogy az én tudásomra van legelőször szüksége a kisvállalatnak. És ezt mondanom kell.  Ez egy kicsit olyan, mint ha az autóbalesetes gerincsérültet, egy oda kerülő bőrgyógyász – látva hogy van tennivalója – feltétlen kezelni akarná. Lássuk be, a szerencsétlennek nem arra van szüksége.

A tanácsadó társadalom gondolkodásába, a saját profit érdek mellett, be kell lépjen az előzetes diagnózis és a probléma elhárításban a legnagyobb kockázatot jelentő kérdések előre hozása. Ehhez összefogás kell. Ez is szóba kerül majd a konferencián.

Az esemény részletes programját és regisztrációját itt találja: XII. Nemzetközi Tanácsadói Konferencia