A nyugdíjrendszer összeroppanása európai vagy magyar veszély?
A KKVHÁZ egy érzelmektől mentes szakértői beszélgetést kért Dezse Tivadar nyugdíj jogásztól.
A téma természetesen a nyugdíj, ez a mindenkit többszörösen érintő téma. Vállalatvezetőként a járulékát nyögjük és el akarjuk kerülni. Ha szerencsések vagyunk, és megéljük akkor meg remegve várjuk havonta és perlekedünk ha valami nincs rendjén.
Kézről kézre jár az Ön neve és mára nagy ismertségre tett szert a „Nyugdíjjogász” márkanévvel. Honnan ez a speciális tudás és honnan ez a rendkívüli elkötelezettség?
A nyugdíjszakmai kérdések már nagyon fiatalon, 14-15 évesen elkezdtek foglalkoztatni. Ez az érdeklődés akkor főleg az elméleti kérdések irányában volt meg. Jogi pályára készültem, és szerencsére az egyetemen is kiváló tanáraim voltak – név szerint említeném Máté Leventét -, akik tovább mélyítették az ismereteimet. Már ekkor elkezdtem a fenntarthatóság kérdését kutatni, modellezni, ami ugye nem kifejezetten jogi/szabályozási kérdés, így tettem kitérőket közgazdasági és szociológiai szakok irányában is. Egyetem után az ONYF-en (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság) kezdtem dolgozni elemzőként: jó kis csapat volt itt, költségvetés-tervezéssel, jogszabály előkészítéssel, demográfiai, munkaerőpiaci hatások elemzésével foglalkoztunk, ráadásul az ottlétem egybeesett a NyIKA (Nyugdíj- és Időkor Kerekasztal) indulásával és működésével, szóval izgalmas szakmai időszak volt. A magánnyugdíjpénztárak 2010 végi megszűnésekor villámcsapásszerűen ért az élmény, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában az állami nyugdíjrendszer működésével, ekkor határoztam el, hogy a közt a “másik oldalról”, a magánszférában is szolgálni fogom. 2012-ben alapítottam, azt hiszem az ország első nyugdíjjogi praxisát, azóta is ezzel foglalkozom főállásban, amellett, hogy egyetemen oktatok és ezekben a hónapokban szerzem meg a PhD fokozatomat.
Kérem engedje meg, hogy a nyugdíj világ kérdéseit egy kicsit távolabbról kezdjük! Az európai társadalmak öregedésével természetesen felmerül a kérdés, hogy az arányaiban egyre kisebb munkaképes korú lakosság el tudja-e tartani, a hála Istennek egyre komolyabb kort megérő nyugdíjasokat. Fenyeget a nyugellátás összeroppanása Európa szerte, vagy ez a veszély magyar?
Azt hiszem, összeroppanás nem fenyeget sehol sem. Ami inkább valós veszély, hogy a jelenlegi ellátási színvonalat a nyugdíjakban csak a maihoz képest nagyobb terhek vállalásával lehet majd fenntartani a jövőben – vagy pedig csökkenteni kell a nyugdíjszínvonalat, végső soron a nyugdíjak reálértékét. Mindkettő fájhat a lakosságnak, és népszerűtlen politikailag. Ezért aztán előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a nyugdíjrendszerek strukturális átalakítása, akár a maitól teljesen eltérő modellre, aminek természetesen lesz ára, és lesznek vesztesei is.
Én a korfa erős öregedését vetettem fel elsőre. De mik igazából a fő okok és van-e olyan megoldás, ami úgy oldja meg az idősek ellátását, hogy közben nem rombolja le maga mellett a gazdaságot?
Objektíve legjobb megoldás szerintem nincs. A fő gond valóban az öregedés, emellett a munkaerőpiaci, gazdasági trendek, folyamatok is kihívást jelentenek. Az öregedés önmagában még nem feltétlenül probléma: a miénknél öregebb társadalmak, mint a német vagy a japán is rendelkezhetnek jól működő nyugdíjrendszerrel és gazdasággal. Azonban, ha egy országban töredezettek az életpályák, alacsony a termelékenység és a hozzáadott érték, kiterjedt a szürkegazdaság, drága és/vagy képzetlen a munkaerő, magas a munkanélküliség, ott a nyugdíjrendszerek fokozott finanszírozhatósági nehézségekkel néznek szembe. És akkor az olyan legújabbkori problémákról nem is beszéltünk, mint a háború, az energiaválság, a túlnépesedés, a migráció, a klímaválság. Másképpen fogalmazva: az még nem lenne baj, ha öregednek a társadalmak, ha közben az aktív korú generációk békében, és növekvő jólétben élnek.
Vannak rétegek (mikró vállalatok), ahol a vezető évtizedekig minimálbéren jelentette be magát, miközben fizette a több kevesebb munkatársának a bérét és járulékát és nyereségadót is. Az ő nyugdíjaik roppant alacsony szinten vannak. Vannak milliós számban közalkalmazottak, akiknek a társadalombiztosítását a költségvetés fedezi, lényegében az adófizetők. Ők tisztes nyugdíjra számíthatnak. Mit mond az igazságérzet, mit mond az ésszerű magatartás, mi a társadalmi érdek?
Ez egy elég összetett kérdés. Azt hiszem, a társadalmi érdek egy igazságos és korrekt nyugdíjrendszer: egyrészt ne szakítsa szét még jobban a társadalmat, másrészt mégiscsak a hozzájárulások mértékétől függő ellátást nyújtson mindenkinek – a nyugdíjrendszernek nem lehet célja az amúgy is meglévő vagyoni különbségek kiegyenlítése, az viszont elvárható, hogy ne növelje tovább azokat.
Itt lehet érdemes felidézni azt a tényt, hogy az első nyugdíjrendszerek közszolgálatiak voltak: az állami alkalmazottak számíthattak arra, hogy időskorukban sem maradnak magukra, az illetményüket élethosszig megkapják. Ez a rendszer intézményesült és terjedt aztán át a munkásokra és a magánszférára társadalombiztosítás formájában. Szóval csak azt akarom mondani, hogy bár ócska érv, de mindig is az adófizetők fizették az állami alkalmazottakat, és ez talán rendben is van így: a működő társadalomnak szüksége van orvosokra, tanárokra, tűzoltókra, önkormányzati dolgozókra, és politikusokra is. Azzal egyetértek, hogy ezt néha nem ártana jobban tudatosítani mindenkiben.
A mikró vállalatok vezetőivel kapcsolatban úgy vélem, hogy a saját, tisztességes mértékű bérezésüket is a költségek között kellene tervezniük, nem pedig minimálbéren tartani magukat, vagy osztalékból élni. Az állami nyugdíj is tervezhető, a járulékfizetés az életpályán optimalizálható.
A világ mely szegletében a legpéldamutatóbb a nyugdíjrendszer? Itt nem azokra a jóléti társadalmakra gondolok, amelyek valamilyen erőforrás monopóliuma miatt gazdagok, inkább a rendszerek működésében találunk-e példát?
Olyan jól működő nyugdíjrendszerről én nem tudok, ami olyannyira univerzális lenne, hogy egy-az-egyben átültethető más országok rendszerei helyett. Olyan viszont van pár, ami, vagy amelynek egyes elemei újszerűek, kreatívak, és jól működnek: ilyen a német pontrendszer, a svéd kiegyenlítő mechanizmus, vagy a szingapúri modell.
Ön jól tájékozott szakembere a nyugdíjbiztosítás világának. Folynak olyan kutatások – elsősorban idehaza – amelyek a rendszert alapjaiban kívánják újra alkotni, esetleg Önnek vannak-e víziói?
Víziók, ötletek mindig vannak, de ezek többsége parametrikus változtatásokban gondolkozik, kevés olyan elképzelés van, ami életképes, újszerű és paradigmatikus. Az elmúlt évtizedben megint feléledt a gyerekszám szerinti nyugdíj terve: van olyan elképzelés, amely szerint a járulékfizetésért nem járna nyugdíj, csak ha kellő számú és minőségű gyermeket állítok magam helyett – ezeket én nem tartom jó ötletnek. Mások a magánnyugdíjaktól várnak megváltást, ám elfelejtik, hogy egyrészt ez többletterhet ró az aktívakra, másrészt mivel a nyugdíjrendszerek finanszírozása makrogazdasági meghatározottságú, ezért a magánnyugdíjak fedezetét csakúgy az aktívak teremtik meg, mint egy állami, felosztó-kirovó rendszerben, azaz az öregedés kockázatát nem kezelik a tőkeképző rendszerek sem. Ezért én egy megreformált állami felosztó-kirovó, keresztbe-vágott modellt képzelek el, ahol a különböző nyugdíjak (alap, kiegészítő, állami) nem párhuzamosan, hanem időben egymást követően járnak.
A Nyugdíjjogászhoz mikor érdemes fordulni? Akkor amikor úgy érzem, hogy méltánytalanság ért, vagy akkor, amikor nyugdíjba készülök, esetleg egész fiatalon kell elkezdeni jól felépíteni az öregkort?
A Nyugdíjjogász komplex szolgáltatást nyújt a nyugdíjjog szinte minden területén. Az állami nyugdíj a szakterületünk, pénzügyi terméket nem értékesítünk. Ügyintézést, képviseletet nyújtunk a hivatali eljárásban azoknak, akik öregségi, adategyeztetési, hozzátartozói ügyben biztos és szakértő kezekben akarják tudni magukat, tanácsadással, nyugdíjtervezéssel segítjük az állami nyugdíjra készülőket, részt veszünk szakértőként peres ügyekben, satöbbi. 50 éves kor környékén már érdemes képbe kerülni, mire számíthat valaki az állami nyugdíjrendszerből, és mit tehet az optimális nyugdíj érdekében.
Köszönöm a szíves válaszait. További jó munkát!