A szakmai körök fokozott érdeklődése övezte az V. Felnőttképzési Csúcstalálkozót. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a KKVHÁZ közös ONLINE rendezvénysorozata ezúttal ehhez a fontos témához nyúlt március utolsó napján. Ahogy a főszervező Gulyás József bevezetőjében megjegyezte: „A képzés az ország versenyképessége szempontjából meghatározó tényező, ebből a felnőttképzés csak egy szelet, ami GDP arányosan szinte jelentéktelen beruházással rendkívüli eredményeket ígér.”
A rendezvényre szakképzési centrumok, egyetemek, érdekvédelmi szervezetek, a területet felügyelő hatóságok és számos képző intézmény jelentkezett, ami jól mutatja a téma szakmai súlyát és széles körű érdeklődését. Külön értéket ad a sorozatnak, hogy a kötelező regisztráció részeként egy – természetesen anonim – véleménykérdőívet is ki kell tölteni. Bár az eredmények országos szinten nem tekinthetők reprezentatívnak, mégis fontosak: hitelesen tükrözik minden résztvevő meglátását és tapasztalatát, így valós képet adnak a jelenlévők gondolkodásáról.
A bevezető előadásokat a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szakemberei adták. Dr. Horváth Bence főtitkárhelyettes a kamara programjainak az ismertetése során rámutatott, hogy azok a felnőttképzés első vonalába tartoznak, és kivétel nélkül valamennyi ágazat, terület szakembereit megszólítják. A BKIK évente közel ötszáz résztvevőnek biztosít tanúsítványt, szakképesítést vagy mesterlevelet, képzései pedig jellemzően 2–4 hónapos ciklusokban zajlanak.
A szakképzési iroda meghatározó szerepet tölt be a budapesti duális képzés szervezésében, a vállalkozások képzőhellyé válásának támogatásában és a pályaorientációban: évente több ezer diákot érnek el programjaikkal. A kamara saját fejlesztésű pályaorientációs eszközöket is működtet, és aktív résztvevője a hazai és nemzetközi szakmai versenyek utánpótlásának.
Kovács Judit felnőttképzési irodavezető is a képzések széles spektrumát hangsúlyozta és számos tapasztalatot mutatott a képzések hatékonyságának emelkedésére. Kiemelte, hogy a felnőttképzés eredményességét nemcsak a tananyag, hanem az oktatók szakmai és pedagógiai felkészültsége határozza meg. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képzései a gazdasági szereplők valós igényeire épülnek, a technológiai és piaci változásokra gyorsan reagálnak. Több programjuk mára teljes szakmai képzéssé nőtte ki magát és egyre több cég tér vissza hozzájuk.
Judit hangsúlyozta: a jövőben olyan területekre fókuszálnak, amelyek valóban javítják a résztvevők munkaerőpiaci esélyeit, és továbbra is folyamatosan mérik a piaci igényeket és a hallgatói elégedettséget. Szerinte az ilyen szakmai rendezvények a közös gondolkodás és az ágazati fejlődés legfontosabb terepei.
A kerekasztal-beszélgetések őszinte, elfogulatlan véleménycserék voltak. Színesítette a programot, hogy kiemelkedő kommunikációs és üzletfejlesztési szakemberek vezették a beszélgetéseket, aki nem érintettek közvetlenül a képzés „iparban”, de jól ismerik a felhasználók igényeit és visszajelzéseit.
A téma felütések is rendhagyóak voltak. Ritkán beszélünk a képzéseket végző tanárok felkészültségéről. A kérdés pedig égető, hiszen ha a tudás közvetítője nem kellően felkészült, akkor a tudás átadása (interface) sérül. Kevés a tárgyi tudás, pedagógiai ismeretekre és emberi beleérző képességre, valamint attitűdökre is szükség van
Az első kerekasztal-beszélgetés témája a képzéseket végző tanárok – szakemberek szakmai felkészültsége volt.
Szakértőink:
Pákozdi Szabolcs: IKK – Innovatív Képzéstámogató Központ, képzési és felnőttképzési irodavezető
Kraiciné dr. Szokoly Mária: ELTE címzetes egyetemi docens, andragógiai szakértő, oktató-kutató
Prof. Dr. Poór József: MTA doktor, minősített menedzsment tanácsadó (CMC), brief coach, mentor és YAI tréner, MKIK országos küldött, a BKIK GSZT alelnöke, Tanácsadás Osztály elnöke, HSZOSZ elnöke
A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a felnőttképzés minősége alapvetően az oktatókon múlik. Pákozdi Szabolcs kiemelte:
a szakképzésben tanító oktatók rendszeres továbbképzése nélkül nem lehet valódi minőséget biztosítani.
A felnőttképzésben dolgozó 20–40 ezer oktató két forrásból érkezik: a szakképzésből vagy a versenyszférából. Előbbiek erős módszertani háttérrel, utóbbiak naprakész szakmai tudással rendelkeznek, de gyakran hiányzik náluk a pedagógiai felkészültség. A rendszer egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs egységes követelmény- és minősítési rendszer, amely meghatározná, ki és milyen feltételekkel oktathat.
Kraiciné dr. Szokoly Mária arra hívta fel a figyelmet, hogy a felnőttképzés tere mára kitágult: a tanulás jelentős része a munkahelyeken, civil szervezetekben és informális környezetekben zajlik. A munkahelyi képzés felértékelődött, ugyanakkor a HR-szakemberek felkészültsége sokszor nem elegendő ahhoz, hogy korszerű, célcsoport-specifikus tanulási folyamatokat irányítsanak.
A felnőttképzés célcsoportja rendkívül heterogén, a hátrányos helyzetű, alulképzett csoportok elérése pedig különösen nehéz.
A szakértő szerint a képzők képzésének kutatásalapú megújítására van szükség, rövid, gyakorlatias kurzusokkal, amelyek valódi módszertani támogatást adnak.
Prof. Dr. Poór József hangsúlyozta: az AI térnyerése miatt mindenki újratanulásra kényszerül, így a továbbképzés már nem opció, hanem kényszer. A magyar társadalom azonban „nem akar pénzt fordítani tanulásra”, ezért az állami finanszírozás növelése elengedhetetlen.
Az oktatók társadalmi megbecsülése is alacsony, ami hosszú távon rontja a rendszer minőségét.
Kiemelte a mentorálás szerepét, amelyben akár fiatalabb oktatók is támogathatják tapasztaltabb kollégáikat, valamint a mikrotanúsítványok jelentőségét, amelyek rugalmas, rövid tanulási egységekkel segíthetik a dolgozó felnőttek bevonását.
Házy Attila összegzésében rámutatott: Magyarország uniós összevetésben is rosszul áll a felnőttképzésben való részvételi hajlandóság terén. A panel egyetértett abban, hogy a munkahelyi tanulás erősítése, az oktatók követelményrendszerének tisztázása, valamint a tanulási kultúra fejlesztése nélkül nem lehet érdemi előrelépést elérni.
Napirendre került a képzéseken alkalmazott tananyagok kérdése is. Számtalan tananyag sok különféle „iskola” nézeteit hordozza. Ezek minősített anyagok, rendszerint minősített szerzőktől, mégis megállapítható volt, hogy van tennivaló bőven.
A második blokkunk témája: A rendelkezésre álló tananyagok minősége – frissülése – nemzetközi versenyképesség
Szakértők:
Molnár Anikó: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, felnőttképzési osztályvezető, felnőttképzési szakértő
Nagy Zoltán: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, államigazgatási elnökhelyettes
Dr. Szaniszló Gábor: EDUTUS Egyetem, felnőttképzési igazgató, tagozatvezető
Személyi László: Future-Now innovációs és technológiai tanácsadó vállalkozás partnere, a DIG-IT podcast társalapítója
A második panel a jövőben szükséges kompetenciák köré szerveződött. Kezdésként a moderátor arra kérte a résztvevőket, nevezzék meg azokat a készségeket, amelyek a gyorsan változó munkaerőpiacon a fiatalok és a már dolgozó felnőttek számára egyaránt meghatározóak lesznek.
Molnár Anikó három kulcskompetenciát emelt ki: az előadói és szakmai magabiztosságot, a kommunikációt, valamint az együttműködést, amelyek szerinte az oktatói hitelesség és a felnőtt tanulók bevonásának alapjai. Személyi László ehhez hozzátette, hogy a szakmai önbizalom két pilléren nyugszik: az egészséges önértékelésen és azon a rutinon, amely a megszerzett tudás átadását is lehetővé teszi. A moderátor kiemelte: a magabiztosság ma már az új információk folyamatos követését is feltételezi.
Dr. Szaniszló Gábor a motiválás, a digitális kompetenciák és a problémamegoldás szerepét hangsúlyozta, amelyek nélkülözhetetlenek a gyorsan változó környezetben. A moderátor ehhez kapcsolódva a változásokhoz való alkalmazkodást emelte ki, majd a beszélgetést a tananyagok nemzetközi versenyképessége felé terelte.
Nagy Zoltán egy 28 000 fős szakképzési felmérés eredményeire hivatkozva elmondta:
a fiatalok szerint a siker alapja a szakmai tudás, a kemény munka, a kitartás és a motiváció, amelyeket a magabiztosság és a jó kommunikáció követ.
A tananyagokról szólva kiemelte, hogy a szakképzésben használt anyagok 68%-a már digitális, jelentős részük nemzetközi adaptáció, és ezek a felnőttképzésben is jól használhatók.
A panel ugyanakkor egyetértett abban, hogy a felnőttképzés tananyagai nagyon egyenetlen színvonalúak.
Molnár Anikó szerint a szakképzésben látható a nemzetközi szintre törekvés, de a felnőttképzésben ez még nem általános.
Személyi László hozzátette: a tartalom sokszor modern, de a módszertan és a tanulási élmény elmarad a globális platformok – Coursera, LinkedIn Learning – színvonalától.
Külön kiemelte az AI kritikus használatának hiányát, amely szerinte ma már alapkompetencia kellene legyen.
Az MKIK felnőttképzési osztályvezetője felhívta a figyelmet arra is, hogy a KKV‑szektorban nem mindig a legkorszerűbb tananyagokra van igény; először a résztvevők tudásszintjét kell felmérni, és ehhez igazítani a tartalmat. A módszertan szerepét ő is kulcsfontosságúnak tartja.
Dr. Szaniszló Gábor bemutatta, hogy az Edutus Egyetem felnőttképzései a felsőoktatási tananyagokra épülnek, és közel 200 mikrotanúsítványos képzést kínálnak.
Az egyetem aktív résztvevője a digitális oktatásfejlesztést célzó nemzetközi projekteknek és az Erasmus‑programoknak, amelyek folyamatos minőségfejlesztést és nemzetközi tudáscserét biztosítanak.
Nagy Zoltán a mesterséges intelligencia oktatásának bevezetéséről is beszélt, kiemelve, hogy a pilot programban a kritikus AI‑használat már hangsúlyos elem volt. Szerinte a magyar rendszer egyik legnagyobb erőssége a kiterjedt adatgyűjtés és nyilvántartás, amely európai összevetésben is kiemelkedő, és lehetővé teszi a célzott fejlesztéseket.
A zárókörben a panelisták egyetértettek abban, hogy a magyar képzési rendszer megerősítéséhez egyszerre van szükség minőségi tartalomra, korszerű módszertanra, stratégiai szemléletre és az alrendszerek közötti együttműködésre. Molnár Anikó a nemzetközi nyitottságot és az andragógiai kutatások következetes alkalmazását emelte ki; Személyi László a KKV‑k felelősségét hangsúlyozta a munkatársak képzésébe való befektetésben; Dr. Szaniszló Gábor a lifelong learning szemléletének megerősítését tartja kulcsnak; Nagy Zoltán pedig a képzési rendszerek közötti koherencia megteremtését nevezte a legfontosabb feladatnak.
Elkerülhetetlen volt a konferencián a felnőttképzés állami irányításának az értékelése is. A kérdés úgy került felvetésre hogy optimális e a szervezet a feladatai elvégzésére és hatékonyan működik e.
A vitabeszélgetésen sok pozitívum hangzott el, ami egybecsengett az előzetes vélemények többségével is. Az kiderült, hogy az állami intézményrendszer szervezeti egységei jól meghatározott feladatokkal, motiváltan végzik a munkájukat. Sokak várakozásával ellentétben kiderült, a felnőttképzés tengernyi tennivaló listája, nem feltétlen a szervezetfejlesztéssel kell hogy kezdődjék.
A blokkbeszélgetés pontos témája: A felnőttképzés állami irányítása, szervezete, hatékonysága
Meghívott szakértők:
Weimann Gáborné: Kaposvári Szakképzési Centrum, főigazgató
Kalocsai Kornél: Blockchain Magyarország Egyesület, elnök
Sepsi Zsigmond, a BKIK Gazdasági Szolgáltatások Tagozat Oktatás és Szakképzési Osztály elnöke
A beszélgetés arra fókuszált, hogy a szabályozás jelenleg túlszabályozott, alulszabályozott, vagy a kettő között helyezkedik el, és milyen irányú változtatások segítenék a rendszer hatékonyabb működését.
Weimann Gáborné szerint a szakképzési és felnőttképzési törvények megújítása jól felépített, minőséget támogató keretrendszert hozott létre, amely lehetővé tette a képzések bővülését és a független vizsgaközpontok bevezetését.
Úgy látja, hogy a rendszer struktúrája működőképes, és a továbblépés kulcsa nem újabb szabályozás, hanem a minőség javítása, különösen a tartalom és a módszertan terén.
Somogy vármegyében a centrum és a civil szervezetek együttműködése szerinte kifejezetten jó, és a jövő egyik legfontosabb iránya az átjárható, mikrotanúsítványokra épülő képzési rendszer kialakítása.
Kalocsai Kornél a technológiai változások sebességére hívta fel a figyelmet. Úgy látja, hogy
a mesterséges intelligencia és más formabontó technológiák olyan gyors ütemben alakítják át a munkaerőpiacot, hogy a hagyományos szabályozási rendszerek önmagukban már nem tudnak lépést tartani.
Szerinte az AI-nak nemcsak a képzésekben, hanem az irányítási folyamatokban is meg kell jelennie, és a rendszernek a tananyagok mellett gondolkodásmódot is kell közvetítenie, amely segíti az embereket alkalmazkodni a változásokhoz. A hatósági oldal nyitott az újításokra, de valódi paradigmaváltásra van szükség.
Sepsi Zsigmond a 2020-as szakképzési reformok következményeit elemezve hangsúlyozta, hogy a rendszer jelentős centralizációt hozott, amely számos korábbi jogosítványt vont el a képzőktől. A vizsgáztatás állami kézbe kerülése alapjaiban alakította át a működést, és a FAR-rendszer bevezetése jelentős adminisztrációs terhet rótt a szereplőkre, bár az utóbbi időben érzékelhető némi egyszerűsítési szándék.
A blokk zárásaként a moderátor kiemelte: a beszélgetés legfontosabb tanulsága, hogy a rendszer alapjai működnek, de a hatékonyság növelése és az együttműködések erősítése közös feladat. A szakmai szereplők és az állami irányítás közötti kapcsolat fejlesztése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a felnőttképzés valóban versenyképes legyen a gyorsan változó környezetben.
Nincs államigazgatás és szakmai munka érdekképviseleti civil szervezetek jelenléte nélkül. Hiteles konferencia sincs ennek a munkának az értékelése nélkül. Az előzetes vélemények inkább a gyenge teljesítményt vetítették előre. Maga a beszélgetés azonban sokakat meggyőzött, hogy az érdekképviseletek teszik a dolgukat és okos koncepció mentén haladnak. Persze a beszélgetésből kihallatszott, hogy a különböző szervezetek között van egy versengés, ami nem mindig használ a célnak. De ez elkerülhetetlen.
Az esemény utolsó blokkjának címe: A versengő érdekképviseletek álláspontjai közötti alapvető eltérések – konszenzus keresés
Meghívott szakértők:
Dobos Elvira: Magyarországi Coach Szervezetek Szövetsége elnök, Mypro Solutions Kft ügyvezető, tulajdonos
Sepsi Zsigmond, a BKIK Gazdasági Szolgáltatások Tagozat Oktatás és Szakképzési Osztály elnöke
Palotás József: Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesülete, elnök
Galambos Tamás felvezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a területen sokféle szakmai nézőpont és akár versengő érdek is jelen van, a valódi kérdés az, hogyan lehet közös minimumot kialakítani egy olyan rendszer érdekében, amely modernebb, rugalmasabb és jobban alkalmazkodik a gyors technológiai változásokhoz. A friss felmérés szerint a felnőttképzés érdekvédelme nem kielégítő (45 pozitív, 52 negatív vélemény), ezért a blokk célja az volt, hogy feltárja, hogyan tudnak a szervezetek hatékonyabban együttműködni.
A panel résztvevői eltérő szervezeti háttérből érkeztek, mégis hasonló kihívásokat azonosítottak.
Dobos Elvira a coach szakma és a coachképzők képviseletében a naprakészség és a minőségbiztosítás feszültségét emelte ki:
a képzőknek egyszerre kell reagálniuk a gyors technológiai változásokra – például az AI térnyerésére – és tartaniuk a szakmai sztenderdeket.
Előnynek tartja, hogy a felnőttképzők rugalmasabban és gyorsabban tudnak alkalmazkodni, mint az egyetemek.
Palotás József szerint a rendszerben gyakran összekeverednek az eszközök és a célok. A felnőttképzésnek mindig a képzési célból és a célcsoportból kell kiindulnia, és ehhez kell rendelni a módszereket, forrásokat és minőségi indikátorokat.
A mikrotanúsítványok akkor működnek jól, ha valódi, egyedi igényekre adnak választ, nem pedig újabb uniformizált struktúrát hoznak létre.
Sepsi Zsigmond a strukturális analfabétizmus növekedését nevezte az egyik legsúlyosabb kihívásnak, amelyet a felnőttképzésnek kellene kompenzálnia. Rámutatott, hogy a résztvevők előképzettsége rendkívül heterogén, ezért a tanulási utaknak személyre szabottaknak kell lenniük.
A közelmúlt jogszabályváltozása – amely a felnőttképzés bizonyos minőségbiztosítási feladatait a kamarához telepítette – szerinte új együttműködési modellt nyithat, feltéve, hogy a kamara és a piaci szereplők között sikerül megtartani az egyensúlyt.
A zárókörben a résztvevők egyetértettek abban, hogy a felnőttképzés jövője a minőség, a hitelesség és az egyéni igényekhez igazodó tanulási utak erősítésében rejlik. A sztenderdizálás csak korlátozottan működik; a rendszernek az egyedi szükségletekhez kell igazodnia. A moderátor összegzésében hangsúlyozta: a felnőttképzés akkor lesz versenyképes, ha a szereplők nem egymással szemben, hanem egy irányba tekintve dolgoznak. A blokk végén Gulyás József is megerősítette, hogy ezt a szakmai párbeszédet folytatni kell, lehetőleg olyan közegben, ahol természetesen tud tovább épülni.
Érdemes néhány pillantást vetni az előzetes vélemény diagrammokra is.
A számok önmagukért beszélnek. Kijelölnek tennivalókat és a jó szemű szakemberek számára néhány ellentmondást is felvillantanak.
