Barion Pixel

News & Blog

Problématérkép és javaslatcsomag a haza forráselosztás és forráskihelyezés rendszere kapcsán. Szakmai vitaindító anyag.

Virágh Péter, a Synergus Tender Kft. ügyvezetője, a KKVHÁZ új Pályázati és Fejlesztési Bizottságának elnöke szakmai vitaindító anyagában a hazai forráselosztási és pályázati rendszer legfontosabb problémáira hívja fel a figyelmet.

Írása nem csupán helyzetképet ad, hanem olyan javaslatokat is megfogalmaz, amelyek a rendszer hatékonyabbá, átláthatóbbá és a vállalkozások számára valóban támogatóbbá tételét szolgálhatják.

Előzmények:

A hazai forráselosztás és forráskihelyezés rendszere/helyzete/állapota – gondolva elsősorban a KKV szektor és a vállalkozási szféra, valamint az Önkormányzati és civil szféra forrásaira – komoly kihívásokkal küzd, ebben meglátásunk szerint a szakma egységes.

A rendszert egyszerre sújtják struktúrális, intézményrendszeri, hatékonysági, szabályozási és morális problémák is, melyek hol súlyosabb, hol kevésbé súlyosabb tüneteket produkálnak, de az nagy biztonsággal megállapítható, hogy a rendszer működése távol áll az optimálistól.

A jelen vitaindító anyag célja az, hogy a hazai forráselosztás és forráskihelyezés rendszere kapcsán megjelöljön olyan területeket, melyek szakmai meglátásunk szerint beavatkozásra, fejlesztésre szorulnak,  megjelölve a legkomolyabbnak ítélt problémákat, és ahol lehet megfogalmazva javaslatokat is, hogy rövid-közép-hosszú távon milyen intézkedések lehetnének alkalmasak ezen problémák kezelésére, a rendszer jelentős hatékonyságot eredményező fejlesztésére.

A jelen anyag nem kívánja részletesen és teljes körűen feltárni a rendszer működését, célja egy általános „kórkép” felállítása, és egy párbeszéd lehetőségének megteremtése, mely párbeszéd során szakmai észrevételek becsatornázására kerülhetne sor a szakpolitika részére.

A jelen anyag fókuszában a különféle (elsősorban a gazdasági szereplők és az önkormányzatok részére szóló) forráslehetőségek, illetve az ezekhez való hozzáférés rendszere, folyamata, szereplői állnak.

Virágh Péter a Synergus Tender Kft. ügyvezetője

Intézményrendszer

  • Széttagoltság, indokolatlanul sokszereplős rendszer

A hazai pályázati és forráskihelyezés intézményrendszere indokolatlanul széttagolt és sokszereplős (Minisztérium, Államkincstár, Kormányhivatal, OFA, MGFÜ, HEPA, HIPA, CED, MVH, NFFKÜ, MFB, stb…). Ezen szereplők eltérő döntési kompetenciákkal rendelkeznek, a szerepeik sok esetben nem tisztázottak, vagy nem egyértelműek, vagy nem betartottak.

Javaslat: egy áttekinthetőbb, kevesebb szereplős rendszer a forráskihelyezések hatékonyságát, és az egységesebb eljárást minden bizonnyal elősegítené.

  • Határidők

A jelenlegi támogatási és forráskihelyezési rendszer a működőképességen túlmutató határidőkkel dolgozik (1-2-3 éves ügymenetek). Ez a probléma rendszerszintű, és komoly következményekkel bír a hatékonyság terén is à egy két éve még aktuális fejlesztés két év múlva már sokszor relevanciáját veszti

Javaslat: A jogszabályok egzakt határidőket szabnak az intézményrendszerre is, ezek azonban sem számon kérve, sem betartva nincsenek (döntő többségében), ráadásul mindez mindenféle látható vagy érzékelhető következmény nélkül zajlik így, már hosszú évek óta.

  • Szakmai kompetenciák (hiánya)

A forráskezelő intézmények nagyon komoly mértékben vesztették el szakmai kapacitásikat, szakmai hitelességüket. Mára ez a helyzet már olyan mértékű lett, hogy az intézményrendszerben dolgozók jelentős része nem, hogy nem alkalmazza az írott szabályozókat, hanem egészen egyszerűen nem is ismeri azokat.

Javaslat: Általános és működési területhez tartozó belső képzések, számonkérések (pl: belső vizsgák) visszavezetése a rendszerbe, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, vagy ahhoz hasonlóan.

  • Nagy mértékű „felesleges” munka a rendszerben

Az elmúlt években jelentős mértékűre emelkedett a rendszerben a „feleslegesen” generált munkák mértéke. Ez a legszembetűnőbben a dokumentációs folyatok során (pl hiánypótlások) jelentkezik. A rendszer lebonyolításában részt vevő közreműködők sajnos sok olyan adminisztrációs és hiánypótlási kört generálnak, melyek jelentősen lassítják az ügymeneteket, többletterhelést (adminisztrációs) generálnak mind a lebonyolító mind a megvalósítói oldalon, feleslegesen kötnek le kapacitásokat, megnövelik az ügyintézési határidőket. A hiánypótlások nagyon jelentős hányadában fogalma sincs az ügyfeleknek, hogy mire gondolhatott az azt megfogalmazó ügyintéző, mely miatt többszöröződik az ügymenet időigénye.

Javaslat: A hiánypótlások kapcsán pusztán alkalmazni kellene a szabályozókban előírtakat pl: a hiánypótlásoknak teljes körűeknek kellene lennie (nem 3-4-5 körben kiküldöttnek), tartalmazniuk kellene a hiányos vagy nem megfelelő dokumentumok/adatok/információk körét, megjelölve pontosan a hiány vagy ellentmondás tényét, helyét. Ezt központilag elő kellene írni, szükség szerint oktatni, és számon kellene kérni a rendszer szereplőin.

  • Közvetlen kapcsolattartás és a személyes egyeztetés lehetőségének megszűnése

Komoly hatékonyságbeli problémákat okoz az, hogy a támogatási rendszer jelentős részében megszűnt a személyes kapcsolattartói / személyes kapcsolattartás és bármiféle személyes egyeztetés lehetősége. Ez sem egységes a támogatáskezelés rendszerében, de az irány ez. Az ügyélszolgálatokkal való általános kommunikáció nagyon sok esetben nem vezet eredményre, érdemi válaszadásra és egyeztetésre nem ad lehetőséget, mely növeli a problémás és kérdéses esetek számát, illetve csökkenti az ezek kezelhetőségének mozgásterét, amely mérhetően nagymértékű plusz adminisztrációs körökhöz vezet, amely persze tovább rontja a rendszer leterheltségét.

Javaslat: Valamilyen formában minden ügylet esetében lehetővé kellene tenni a közvetlen egyeztetés (akár személyes, akár telefonos) lehetőségét.

  • Szemlélet

A támogatási rendszer kezdeti szakaszában a rendszer úgy működött, hogy a Támogató meghatározta az elérni kívánt fejlesztési (szakpolitikai) célokat, az Irányító Hatóságok keretrendszert adtak, a Közreműködő Szervezeteknek pedig az elsődleges feladatuk – a szabályossági keretek között történő megvalósítás biztosítása mellett – a projektek hatékony lebonyolításának segítése volt. A kezdeti szakaszban ez a szemlélet jellemezte a rendszert, közös érdeke volt a rendszer szereplőinek a projektek sikerese megvalósítása, és ebben érdemi közreműködést vállaltak a lebonyolítási rendszer szereplői (pl a regionális ügynökségek). Ez a szemlélet mára olyannyira megfordult, hogy erősen az az érzése és tapasztalata a szakmának, hogy a közreműködői rendszer jelentős része nem azt vizsgálja, hogy egy ügylet/eset/körülmény hogyan tud szabályos lenni, és nem segíti a projektek megvalósulását, hanem kifejezetten azt keresi, hogy mibe lehet „belekötni”, mi az, aminek egy adott ügy/eset nem felel meg. Rendszerszintre emelődött sajnos az a szemlélet, hogy a szabályozói környezetből azt az előírás részt veszi elő (és kifejezetten keresi) a lebonyolító rendszer, ami alapján gátolhatja a projektek megvalósítását/szabálytalanságot generálhat. Ez sajnos összefüggésben van a szabályozói környezet nem teljes körű ismeretével is. Ez a szemléletváltás egyre érezhetőbbé vált az elmúlt években, és az elszigeteltebb jelenétről mára rendszerszintűvé kezd emelkedni.

Javaslat: Egyértelmű szakpolitikai célok megfogalmazása a lebonyolító rendszer szereplőinek, szemléletváltás erősítése, mely alapján visszatérhetne a rendszer a segítő/közreműködő lebonyolítói hozzáálláshoz – a szabályosság kereteinek megsértése nélkül is.

Szabályozói környezet

  • Lényegesen eltérő szabályozási keretrendszerek és végrehajtási rendeletek

A forráskeresők jelenleg rendkívül nehézkes, eltérő és sok különböző szabályozóból összeálló szabályozási rendszerben kell, hogy boldoguljanak. Ez a gyakorlatban sok esetben rendkívül nehézkessé teszi már a keretrendszer, az elvárások, a szabályok megismerését, megértését, majd betartását is, ami jelentős visszafogó erő lett már a különféle forráslehetőségek felhasználása vagy potenciális életképessége terén.

Javaslat: Egy egyszerűbb, átláthatóbb szabályozói környezet kialakítása

  • „Belső eljárásrendek” rendszere

Komoly probléma a jelenlegi forráselosztási rendszerben, hogy a jogszabályi szinten teljesen le nem szabályozott területekre a rendszer egyes szereplői saját belső eljárásrendeket dolgoznak ki. Magával az eljárásrendek létével semmilyen probléma nincs, viszont azzal már van, hogy ezek az eljárásrendek sok esetben szembe mennek vagy felülírják a magasabb rendű szabályozókat, vagy hogy ezek az eljárásrendek hivatkozási alapul szolgálnak az egyes közreműködői szereplőknek, úgy, hogy ezen eljárásrendek megismerésére nincs a kedvezményezettnek lehetőségük.

Javaslat: A belső eljárásrendek rendszerét felül kellene vizsgálni. Egyrészről minden belső eljárásrendet központilag jóvá kellene hagyatni, megvizsgálni, hogy nem e tartalmaz magasabb rendű szabályozókkal ellentétes előírásokat, másrészről ezeket vagy megismerhetővé kell tenni, vagy ezeket hivatkozási alapul nem lenne szabad használni.

  • Egységes eljárások hiánya

Az egyik leggyakoribb, és komoly problémákat okozó (valamint az intézményrendszer szakmai megítélését nagyon komolyan rontó) körülmény az, hogy a rendszer nem egységes eljárásrendekkel működik. Ezalatt azt kell érteni, hogy egy adott pályázati konstrukció esetében is (tehát nem különféle támogatási alapok vagy intézmények esetében) különböző képpen járnak el a régiós, a megyei kirendeltségek, sőt egy-egy kisebb egység (pl megye) különböző ügyintézői is. Teljesen eltűnt a rendszerből az egységesség, amely kiszámíthatatlanná teszi részben a rendszer működését, részben komolyan sérül az egyenlő bánásmód elve, továbbá az ügyek kezelését eseti szintre/ügyintézői kompetencia szintre rontja, növelve ezzel a visszaélések, a korrupció és a károkozások esélyét. Ez a körülmény az elmúlt években jelentősen romlott.

Javaslat: Egységes eljárásrendek kidolgozása, azok egyértelmű eljuttatása minden közreműködő egység részére, és azok betartatása

  • Piactorzító szabályozások kivezetése

A Közszféra kedvezményezettek (Önkormányzatok) esetében a 2014-2020-as programozási időszak szabályozása bevezette azt a piactorzító rendeletet, hogy a projektek esetében a projektmenedzsmenti költségek csak akkor számolhatóak el, ha a tevékenységet többségi önkormányzati tulajdonban lévő szervezet végzi. Ennek a szabályozásnak egyetlen célja volt, mégpedig a piaci verseny kizárása ebből a szegmensből, és mesterségesen piacot teremteni egy szűk körű, politikailag létrehozott intézményrendszernek. A valós piaci verseny hiánya viszont a minőség és a valós teljesítmény elvesztéséhez vezetett, ugyanakkor a korrupció melegágyaként szolgált. Ezen szabályozás előtt az Önkormányzati szektor projektjeit piaci szereplők koordinálták, többségében megfelelően. Az elosztása a pénzeknek projektalapú volt. Ez a szabályozás viszont jelentős összegek rendszeren belüli tartására hivatott létrejönni, a politikai alapú elosztás támogatására, a szakmai munka és kontroll kiszorítása érdekében is.

Javaslat: A közszféra kedvezményezettek számára előírt ezen szabályozás teljes körű megszüntetése, és a valós piaci versenyhelyzet visszaállítása ezen a területen is. 

Lebonyolítás rendszere

  • Szélesebb körű társadalmasítás

A különféle források megjelenése előtt az érdemi társadalmasítás nem egységes, nem is feltétlenül elégséges. A források tervezete esetenként társadalmasításra kerül, esetenként nem. A társadalmasítás során az észrevételezére rendelkezésre álló idő hol rövidebb, hol hosszabb. Sok forráslehetőség kizárólag jogi szemmel kerül áttekintésre, sem a célcsoport, sem a ténylegesen megvalósító oldal (vagy akár technikai lebonyolítást támogató oldal) nem kap kellő lehetőséget véleményezésre.

Javaslat: A források megjelenése előtt a tervezetek társadalmasítására nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, részint több időt hagyni, részint jobban hozzáférhetővé tenni, részint teljes körűvé tenni.

  • Felkészülési idő a pályázatok beadásra

A szakpolitika  – egyébként helyesen – az elmúlt időszakban megpróbált abba az irányba mozdulni, hogy a jobban előkészített projektek nagyobb eséllyel tudjanak forráshoz jutni, mint az alacsony előkészítettségi szinten lévő projektek. Ezt a célt azonban nem szolgálja, hogy egy-egy forráslehetőség esetén sok esetben nincs vagy nem volt kellő idő felkészülni, mert a forrásszerzési lehetőségek megjelenése és a beadási lehetőségek megnyílása között sok esetben nem volt elég idő.

Javaslat: A forrásszerzési lehetőség esetében kellő idő biztosítása a felkészülésre

  • Kiszámíthatóbb és folyamatos forráskihelyezés

A fentiek mellett további problémája lett a forráskihelyezés rendszerének, hogy sok esetben nem a jó, nem a tényleges hozzáadott értékű, nem a ténylegesen megvalósítható projektek jutottak forráshoz, hanem a leggyorsabb forrásigénylők. A népszerű és kedvelt források esetében nem ritkán órák alatt merültek ki a keretek, melyek ismeretében a projektek generálása nem a hatékonyságnövelés, a hozzáadott érték, a valós innováció elvein történtek, hanem gyorsaságra került át a fókusz, ami eredményeképp az a helyzet alakult ki, hogy a források jelentős része nem eredményezett valós, szakpolitikai célokat támogató fejlesztéseket.

Javaslat: A forráskihelyezések ütemezését mindenképpen átláthatóbbá, tervezhetőbbé kellene tenni, pl olyan szakaszos ütemezéssel, ahol az egyes beadási szakaszok több évre előre biztosítják a források lehetőségét. Ezeket az ütemeket konzekvensen, nem idő előtt összevonva kellene biztosítani, hogy a a piaci szereplők természetes fejlődésük mentén, kiszámíthatóan tudjanak fejleszteni, tervezni. Ez feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy ne a fejlesztéseket/beruházásokat igazítsák a piaci szereplők a forrásokhoz, hanem a forrásokat keressék a szükséges fejlesztésekhez.  

  • Átláthatóbb információ és adatmegjelenítés

Jelenleg a rendelkezésekre álló források elérhetőségének platformja nagyon, túlzottan széttagolt.  Legalább 30-40 olyan felület van, ahol a különböző források megtalálhatók, ezek átlátása még szakértői szemmel is komoly kihívást jelent, főleg az egyes közlemények, hírek, változások nyomon követése. Miért nem csak kényelmi kérdés ez? Abban az esetben ha az igénylők nem látják át megfelelően a szabályozói környezetet adó információk/dokumentumok körét, az hiánypótlásokat, ellentmondásokat, módosításokat, problémákat generál, mely utána adminisztratív teendőket jelent minden szereplő számára, mely tovább terheli a rendszert olyan feladatokkal, melyek alapvetően megspórolhatóak lennének.

Javaslat: Valamilyen formában koncentrálni kellene az információk elérhetőségét, hogy egy könnyebben és hatékonyabban áttekinthető információs platform jöjjön létre.

  • Projektértékelői rendszer felülvizsgálata

A forráskihelyezések egyik nagyon jelentős problémája a forráskérelmek elbírálásának értelmezhetetlen elhúzódása (itt több évről is beszélhetünk). Ez az időtáv nem kompatibilis a piaci működéssel, erre sem tervezni, sem alapozni nem lehet, és ez érezteti hatását a fejlesztések, beruházások ösztönző hatásában is. Nincs érdemi információ arról, hogy az egyes kérelmek elbírálása miért tarthat fél évig, egy évig, két évig, de felmerül a lehetősége annak, hogy az intézményrendszer nem rendelkezik megfelelő kapacitásokkal az értékelési folyamatok elvégzésre.

Javaslat: Amennyiben valóban kapatáshiányra vezethető vissza a kérelmek elhúzódó elbírálása, úgy javasolt lenne pl az állami projektértékelői rendszer működésének felülvizsgálata, a kibővítés lehetőségének megvizsgálása, akár a szakmai szervezetek vagy piaci szereplők bevonásával, az összeférhetetlenségi és érdekeltségi szabályok betartása mellett.

  • Regisztrált pályázatkészítői és projektmenedzsment szervezetek

A forráskihelyezések fontos szereplői azon vállalkozások, akik tanácsadási tevékenységeikkel segítik a piaci szereplőket az információszerzés, az igénylések és a megvalósítási folyamatok kapcsán. Ezen szereplők egy (kisebb) része esetében kialakult egy megtévesztő, fél vagy félreinformáló gyakorlat, és kifejezetten haszonszerzési céllal történő projektgenerálás.

Javaslat: A forráskihelyezés rendszerétől nem idegen egy validált, ellenőrzött szolgáltatói platform létrehozása (lásd: VALI.hu), ahol bizonyos, forráselosztásban vagy megvalósításban szállítóként megjeleníthető potenciális cégek valamelyest ellenőrzött keretek között tarthatóak (lásd: vallalkozzdigitalisan.hu – IT szállítók). Megfogalmazódhat a javaslata egy hasonló, valamilyen ellenőrzött metodikához kötődő platform létrehozására ebben a szegmensben is, mely esetlegesen a későbbiekben valamilyen formában alkalmas lehet (pl: akkreditált cégek) az intézményrendszeri feladatok részleges ellátására/tehermentesítésére is (pl: külső szakértőként).

Összegzés

A hazai forráselosztás folyamata, intézményrendszere és helyzete meglátásunk szerint közel sem működik optimálisan, sok területen beavatkozásra szorul.

Ezek közül bizonyos területeken csak stratégiai szinten, hosszabb távú gondolkodással lehet vagy érdemes beavatkozni, viszont számos olyan beavatkozás lenne megvalósítható, melyeknek sem az erőforrásigénye, sem költségvonzata nem lenne jelentős, főleg a beavatkozások által elérhető hatékonyságjavulás függvényében.

Ezen beavatkozásokhoz, fejlesztésekhez kíván a jelenlegi anyag inputot adni, azzal, hogy az egyes, problémásnak jelölt területek nem jelentenek teljes körű helyzetértékelést, a megfogalmazott javaslatok mögött valós hatásvizsgálatok nincsenek, azok a mindennapi működésből fakadó sok éves szakmai tapasztalaton alapulnak, és elsősorban gondolatébresztőnek és egy szakmai anyag megalapozásához javaslatcsomagként készültek.

KKVHÁZ Szerkesztőség

Hozzászólás írása

Az e-mail-címed nem jelenik meg nyilvánosan. A kötelező mezőket * jelöli.

A Magyar Gazdaság Kávéháza!

Termékünk a kapcsolat, a tudás és a közösségi élmény

Hiszünk abban, hogy a gazdaság minden felelős
szereplőjének, politikai nézetektől független,
konstruktív, kulturált, rendszeres párbeszéde a magyar
versenyképesség egyik záloga.

Minden jog fenntartva 2026