Házy Attila, a balassagyarmati média meghatározó alakja, a városi Gyarmati TV, a regionális Ipoly TV és a regionális Megafon Rádió vezetője. Véleménye szerint a helyi sajtó szerepe az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult: ma már nem csupán tájékoztat, hanem közösséget épít és gazdasági tudást közvetít.
A vele készült interjúban optimizmusról, a térség vállalkozóinak lelki erejéről és a közös gondolkodás fontosságáról beszél, miközben hangsúlyozza: az életigenlés és a lokálpatriotizmus a fejlődés valódi motorja.
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Úgy vélem, a médiafelületek tartalomgyártása a legkeményebb feladatok egyike. Kevés ember van, aki ne szeretne szerepelni. Mindenkinek azonban soha nem lehet megfelelni. Hogyan kell ezt kezelni és mi az irányítása alatt álló felületek stratégiája?
Az utóbbi tíz évben megváltozott a helyi média szerepe. Itt, Balassagyarmaton ma már egészen biztosan más a hozzáállás, az olvasók, hallgatók és nézők tájékoztatása mellé a különböző szektorok közötti tudásközvetítést is felvállaltuk. Magam azt tapasztalom évek óta, hogy a vállalkozások vezetőivel történt négyszem közti beszélgetésekből kihallatszódó optimizmus és eredményesség nem találkozik azzal, amit Nógrádról eddig hittünk. Ekkor kezdtem el különböző statisztikák és gazdasági jelentések elemzésével foglalkozni, amik igazolták a vállalatvezetők állítását.
Alapjaiban igaztalanná vált az a kijelentés, hogy ez a
térség mindenben elmaradott. Balassagyarmat kifejezetten jól áll, a vármegye gazdasági vármegyeszékhelye.
A helyi média szerepe úgy változott meg, hogy nem csak társadalmi eseményeket mutatunk meg, hanem például a közgondolkodást is formáljuk a meglévő adatokra támaszkodva és ha vannak is javítandó és fejlesztendő területek, azokhoz is optimizmussal nyúlunk, hiszen itt élünk, és jó minőségű életre vágyunk mindannyian. Az életigenlés a stratégia. Ahogyan Ön említette, nagyon sokan szeretnek szerepelni, erős civil közösségek működnek, ez pedig annak bizonyítéka, hogy szeretik ezt a helyet és az itt élő embereket. A mi dolgunk, hogy segítsük az üzeneteik célba juttatását, emellett pedig tanácsadással is szolgálunk kapcsolatteremtési és szervezési ügyekben. Összefoglalva, ma már az internetes, rádiós és tévés virtuális közvetítés mellé a valóságos kapcsolatteremtést is beemeltük, amely célzottan kisebb köröknek fontos.
Amikor részt vett a KKVBARÁT Önkormányzatok konferenciáján a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumban, a megszólalásából érződött, hogy elkötelezettje a térsége kisvállalat-fejlesztésének. Önöknél a Balassagyarmati Járásban mik a sürgető feladatok és mi az, amivel elégedettek lehetnek?
Balassagyarmat gazdasági és kulturális múltja aranyból van. Földrajzi helyzetéből adódóan is a vármegye életét szervező központi város volt a közelmúltig, de politikai bosszúból ellopták tőle ezt a szerepet, és láthatólag az egész vármegye rosszul járt a természetellenes változással. A bosszú egy rosszul befektetett energia volt, a mai vármegyeszékhely, Salgótarján szinte a működésképtelenséggel küzd, összeomlott nehézipara helyére alig jött más, így munkalehetőségek sincsenek kellő mértékben és kedvezőtlen szociális helyzete is nehezíti a jövőjét. Óriási munka tornyosul az ottani városvezetés előtt, hogy jó irányban legyenek. Ezzel szemben Balasagyarmat megtartotta polgári, erős lokálpatrióta erejét, amit jól hasznosított a rendszerváltás után a gazdaság területén. A szellemiség az, amivel elégedettek lehetünk, ez az optimista, harcos és építő erő a fejlődés alapja.
Azt mindannyian tudjuk, hogy napról napra kevesebben élnek ebben a térségben, tegyük hozzá, hogy Magyarországon és Európában általában véve egyaránt igaz ez az állítás! Közismert, hogy a jobb megélhetés érdekében vándorolnak az emberek, és megint csak tegyük hozzá, hogy többen halnak meg, mint amennyien születnek. Tehát a feladat nem csak munkahelyek teremtése, hanem a népesedés is, amennyiben azt szeretnénk, hogy tíz év múlva is legyenek vendéglátóhelyek, üzletek és élhető települések is.
Én, mint kommunikációs szakember azt látom helyben sürgető feladatnak, hogy megismertessük a tényadatokat a városról és a térségről.
Negatív és pozitív információk egyaránt szükségesek, mert ha csak a szépet tálaljuk, abból csak félrevezető kampány lesz. Ez izmos feladat, alig van erre fórum jelenleg. És mondhatnánk, hogy mindezeket az információkat egy vállalkozónak még azt megelőzően tudnia kellene, hogy üzemet alapít, vagy éttermet nyit. De hát a ’90-es években vállalkozóvá vált embereket hol képezték és honnan kellett volna tudniuk, hogy mik a környezetük adottságai és lehetőségei? Sőt, ha már őket említettem: azok a vállalkozók – korunk meghatározói – ma már nyugdíj közelében vannak, és többüktől hallom, hogy nincs, aki átvegye tőlük a munkát. Az is lehet, hogy a legsürgetőbb feladatunk a nevelés lesz, hogy többen legyenek, akik majd dolgozni is akarnak, mint ahányan csak pénzt szeretnének a megélhetéshez.
A szlovák határ közelsége, a palóc vér jelent-e érezhető különbséget az ország más területeivel összevetve – elsősorban gazdasági szempontból? A kultúra és a mentalitás vonatkozásában is érdekelnének a finom részletek.
Az országhatár a város északi szélével azonos, ami sokáig valóban határt jelentett, ez gazdaságilag negatív helyzetet teremtett, hiszen a piac felét veszítette el Balassagyarmat a trianoni békeszerződés aláírása után. Ma már szabadon átjárhatók a határok, és függően a valuták árfolyamától áramlik a vásárlóközönség a két ország között, ez a normális helyzet a mi szempontunkból. Időnként előnyös is, mert ha éppen Szlovákiában olcsóbb az üzemanyag, akkor nekünk 1 percnyire van az első benzinkút, ahol kihasználhatjuk ezt. A pénz megtalálja az utat a gyarapodáshoz. Azonban a kultúrában még akkor is csak esetleges a kapcsolat a felvidéki magyarsággal, amikor a palóc gyökerekre hivatkozunk mindannyian.
Változtatni akar Balassagyarmat, a kultúra formálásában új szakemberek dolgoznak az ügyön. A mentalitásunk szerintem nagy részben a közösség céljaitól és méretétől függ. Ha többen vagyunk, akkor komplex feladatokat is képesek vagyunk sikerre vinni, olyanokat is, amik hosszú távon hozhatnak magasabb életminőséget.
Ugyanakkor ha nincsenek világos célok és nem látszik tisztán az ahhoz vezető ösvény, akkor önjelölt túravezetők szép szavakkal a szakadékba vihetnek minket.
Na, ehhez kell a múltunk ismerete, tisztelete, használata, a fogalmak definiálása, nehogy félreértsük egymást amiatt, mert a szakadék szélén állva valaki úgy gondolja, hogy a korlát korlátoz és nem védelmez.
Nem titok, az Ön segítségével szeretnénk megszólítani a gyarmati járás kisvállalatait. Információt, tudást, közösségi élményt kínálunk. Milyen a kisvállalati vezetők „lelke”? Lehet igény egy közös gondolkodásra?
A vállalkozó kitalál egy terméket vagy szolgáltatást, sikerre akarja vinni az ötletet. Optimista, pénzt tesz bele, kockáztat, mert úgy gondolja, hogy a vevőnek pont arra lesz szüksége, amit ő kínál. Ha csak ezt veszem figyelembe, akkor a „lelkük” biztosan csak jó lehet. És az sem bűn, hogy a vállalkozó ebből akar profitálni. Ha egyedül nem megy, keres munkatársakat, hozzájárul az ő megélhetésükhöz is. Más kérdés, hogy a fizetések mértéke mindig vita tárgya lehet.
Közös gondolkodás szerintem akkor lehetséges, ha a kisvállalkozók az együtt töltött időből is hasznot hajthatnak.
Az élet más területén tapasztaltam azt, hogy a devalváltnak hitt személyes találkozások jelentősége ismét növekszik. A koronavírus járvány nagyon jó időszak volt annak megfigyelésére, hogyan válik felületessé emberek között a kapcsolat, ha csak az internet köti össze őket. Ha a kisvállalkozók számára szervezett személyes találkozók lehetőséget adnak az egymással való közvetlen beszélgetésre, és nem csak formális keretben találkozhatnak egy-egy szakterület tekintélyes képviselőjével, akitől bizalmasan is kérdezhetnek, akkor szívesen adnak 1-2 órát az életükből közös célokra is, mert azok is építeni fogják őt.
Lennének, akik élvezettel elmondanák a javaslataikat?
Vannak. Sőt, igénylik is, ha alkalmasnak és hitelesnek látják azt a fórumot a javaslataik elővezetésére. Ez nem csak balassagyarmatiakra igaz, hanem a környéken működő mikro- és kisvállalkozók közül azokra, akiket ma sikeresnek látunk. Ebben látom én a KKVHÁZ erejét, amelynek egyik célja, hogy prominens gazdasági szakembereket mutasson be vidéki vállalkozói kluboknak, Magyarországon elsőként Balassagyarmaton.
Sok szó esett eddig a munkáról. De Ön is elfárad egyszer. Mi az, ami kikapcsolja, a nézői, hallgatói hol futhatnak össze Önnel?
Kedvelem az aktivitást, a mozgás a pihenésem. Hegyikerékpározok, bárhová megyek, viszem a bringámat is.
Versenyzek is, elsősorban önmagammal harcolok,
és nagyon fontos, hogy azokkal legyek, akik hozzám hasonlóan kedvelik ugyanazt a sportot. Felfedezek, ismerkedem az ország minden részével, és viszonyítási pontokat keresek, valamint ötleteket, amik adaptálhatók a lakóhelyemen. A nézők és a hallgatók ezért engem kevésbé láthatnak a város utcáin magánemberként, de rendszerint ugyanott iszom meg a reggeli kávémat, ahol tűzoltók, mentősök, szobafestők és politikusok is megfordulnak, vagyis ott, ahol az információk forrása van.
Köszönöm az interjút!
