Talán még nem késtem el súlyosan, hogy egy rövid gondolatot megfogalmazzak a ma délutáni rendezvény előtt.

A kis- és középvállalkozók pénzügyi tudatosságának szerintem több szintje van, ezért a fejlesztés módszerei is különbözőek kell, hogy legyenek.

Van egy “nulladik” szint, ami nem azért nulla, mert nem fontos, és nem is azért, mert mindent megelőz, hanem azért, mert a vállalkozáslényegét és alapját érinti, mégis úgy tűnik, hogy nem mindenkiben tudatosul: a vállalkozás lényege nem az, ahogy cípőt gyártsunk vagy hajat vágjunk, hanem az, hogy profitot termeljünk. Ezért tehát a lényeget érintően téved az a vállalkozó, aki csak a termeléssel és/vagy a kereskedelemmel foglalkozik, és a gazdasági ügyeket teljes egészében ráhagyja a könyvelőre vagy a gazdasági vezetőre. A vállalkozásban meghozott döntések többségének (sőt, mindegyikének) pénzügyi-gazdasági döntésnek kell lenni abban az értelemben, hogy azt kell vizsgálni: mennyit visz, mennyit hoz.

Az első szint a kezdő vállalkozóknál jelenik meg, és a lényege az, hogy tudni kell kettéválasztani a vállalkozó pénzügyeket a privát pénzügyektől. Ez meg akkor is így van, ha valaki csak egy egyszerű önfoglalkoztató egyéni vállalkozó, hiszen látnia kell, hogy a bevételeiből tudja-e finanszírozni a vállalkozását, tud-e eszközöket, anyagot, szolgáltatásokat vásárolni. Az ezen a szinten jelentkező tudatosság fontos eleme, hogy a beletett saját munkáját is értéknek kell tekinteni, azzal is el kell tudni számolni magának.

A második szint annyiban különbözik az elsőtől, hogy nem csak a privát és a vállalkozási pénzügyeket kell elválasztani, hanem a vállalkozáson belül is meg kell érteni, hogy nem minden pénz költhető szabadon, ami a kasszában vagy a bankszámlán van. Vannak olyan bevételek, amelyeknek már abban a pillanatban megvan a helyük, amint beérkeztek. Ilyen pl. a kapott előleg, vagy az áfa – ezeket nem lehet szabadon elkölteni.

A harmadik szint az időbeni hatások megértése. Lehet javítani a jelenlegi helyzetünkön hitellel, de csak akkor, ha látjuk, hogy a hitel hogyan fog bevételt termelni, amiből majd visszafizetjük akölcsönt és a kamatokat. Érteni kell, hogy egy mai beruházás pénzköltés, de ha jól költöttünk, az a jövőben pénzt hoz majd.

Persze tudom, hogy a vállalkozók nagy része nem pénzügyi szakember, noha a fenti dolgok megértése és kezelése gyakran igényel szakértelmet. Egy részük megtanul bánni a pénzzel az idők folyamán, de ennek mértéke különböző. Nem nélkülözhetően tehát a pénzügyi-számviteli szakemberek, akár alkalmazottak, akár külső szolgáltatók. Azt azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a vállalkozónak kell meghozni a céggel kapcsolatos döntéseket, még akkor is, ha azok pénzügyi természetűek.

Valamit magamról.

1956. decemberében születtem. Közgazdász vagyok, 1981-ben végeztem az akkor még Marx Károlyról elnevezett budapesti egyetemen. Szakmai pályám első felében – egy rövid kitérőt leszámítva – a közigazgatásban dolgoztam. A Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán kezdtem Kecskeméten, és a ’90-es évek elején én vezettem az igazgatóságot. A rendszerváltás szele egy kisvállalkozáshoz vitt, amelyben kozmetikai cikkekkel kereskedtünk, de 1996-ban visszatértem a közigazgatásba, és az APEH megyei igazgatója lettem. 2002 és 2005 között én voltam az APEH elnöke. Ez után 4 és fél évig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöki testületében ültem. 2010 óta adótanácsadó vagyok, különböző formákban. Jelenleg saját vállalkozásom mellett a LeitnerLeitner osztrák gyökerű adótanácsadó és könyvelő cég kecskeméti irodáját vezetem.

Király László György
Royal Image Kft. ügyvezető
a Leitner+Leitner Audit Kft. Kecskeméti Iroda vezetője