Fő feladata, hogy a tagállami érdekeket megjelenítő Tanács és a közösségi érdekeket megtestesítő Bizottság mellett, az Unió állampolgárainak érdekeit képviselje a közösségi döntéshozatalban.
Az évek során a tagállamok egyre több hatáskörrel ruházták fel. Ma már Tanács melletti társ-döntéshozó, társ jogalkotó szerv. A Tanáccsal közösen fogadja el az EU költségvetését is. A Parlament hagyja jóvá az Európai Bizottság kinevezését is, és felügyeli a testület munkáját.
Története 60 évre nyúlik vissza. Már az Európai Szén- és Acélközösség Szerződésének 1952-es életbe lépéskor létrehozták a Montánunió Közgyűlését, melynek tagjait a tagállamok nemzeti parlamentjeik képviselőiből delegálták. A Közgyűlés az 1957-es Római Szerződéseket követően a megalakuló Európai Gazdasági Közösség, valamint az Euratom parlamenti testületévé is vált. Nevét 1962-ben változtatták Európai Parlamentre. Jelentősége akkor kezdett igazán növekedni, mióta 1979-től tagjait a Közösségek állampolgárai közvetlenül választják meg.
A Parlament jogalkotóvá válása az Egységes Okmány 1987-es életbe lépésével kezdődött. Bár hatáskörei alapján még ma sem tekinthető a nemzeti parlamentek erejével bíró testületnek, vagy a Tanáccsal egyenrangú döntéshozó szervnek, az Egységes Okmány óta számos és bővülő területen az Európai Parlament nélkül már nem lehet döntéseket hozni. Ugyanakkor az Európai Parlamentnek ma sincs önálló jogalkotó hatásköre, csak a Tanács melletti – a döntéshozatal többségében kihagyhatatlan – társ jogalkotóként játszik szerepet. Jóváhagyási jogkörrel rendelkezik a Közösségek és külső országok között kötött szerződéseket illetően, és új tagállamok belépése esetén a csatlakozási szerződésekhez is hozzájárulását kell adnia.
Az első parlamenti választásokra 1979-ben került sor, azóta az Európai Parlament képviselőit közvetlenül a tagállamok állampolgárai választják, ötéves időszakra. Ezzel mind a mai napig az Európai Parlament a világ egyetlen közvetlenül választott nemzetközi parlamenti testülete. Az EP választások hasonlóak a nemzeti parlamenti választásokhoz. A különbség ugyanakkor, hogy a bekerülő nemzeti pártok képviselői az Európai Parlamentben a többi tagállam hasonló értékeket valló pártjaival frakciókba, európai szintű politikai csoportokba tömörülnek. Mára ezekből valódi európai pártok jöttek létre, melyek az Európai Parlamentben egyeztetett érdekek alapján tevékenykednek. A képviselők az EU bármely hivatalos nyelvén felszólalhatnak.
Az egyes tagállamok részére juttatott mandátumok száma a népesség számától függ, de a rendszer kedvezményezi a kis országokat, amelyek lakossági arányukhoz viszonyítva több képviselői hellyel rendelkeznek, mint a nagyobb országok.
A Nizzai Szerződés 732 főben határozta meg a 27 tagú Unió parlamenti képviselőinek számát, azzal, hogy a Szerződésben szereplő rendszert csak a Bulgária és Románia csatlakozása utáni parlamenti ciklusban, vagyis 2009-ben, vezetik be. A román, bulgár csatlakozási szerződéssel módosított Római Szerződés szerint azonban az Európai Parlament a 2009-2014-es megbízatási időszak elejétől kezdődő hatállyal a tagállamokban választott képviselők száma 736-ra emelkedett. Mindez azt jelentette, hogy 2009-től Magyarország 22 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe.
Az Európai Parlament a nemzeti parlamentekhez hasonló struktúrában működik, bár munkarendje nemzetközi jellege miatt attól némileg eltér. A munkamegosztás és a vezető tisztségviselők feladatai azonban lényegében megegyeznek a nemzeti parlamentekben megszokottal. Az Európai Parlament két és félévente, azaz minden parlamenti ciklus elején és közepén tagjai közül titkos szavazással, a képviselők többségével választja meg elnökét. A mindennapi munka két vezető testület döntései alapján zajlik. Az ún. Elnökök Konferenciája, valamint az ún. Büró határozzák meg a működés kereteit, szervezik a Parlament feladatait. Az Elnökök Konferenciáját a Parlament elnöke és a politikai csoportok vezetői alkotják. A Büró felelős a Parlament munkáját érintő politikai jellegű döntések meghozataláért. A Büró tagjai az elnök és a 14 alelnök.
Az Európai Parlamentnek 22 szakbizottsága van, amelyek mindazokkal a politikai, társadalmi és szociális területekkel foglalkoznak, ahol az Európai Unió hatáskörökkel rendelkezik. Az Európai Parlament szakbizottságai között találhatók többek között a külügy, a külkereskedelem, a gazdasági és monetáris ügyek, a foglalkoztatási és szociális ügyek, a környezetvédelem, az ipar és energiaügy, a belső piac és fogyasztóvédelem, a közlekedés és az idegenforgalom, az agrárium és a halászat. Mindemellett a szakbizottságok foglalkoznak a kultúrával és az oktatással, az alkotmányos ügyekkel, a nőjogokkal, a petíciókkal, az emberi jogokkal, a bel- és igazságüggyel, valamint a biztonsági és védelempolitikával és a költségvetés kérdéseivel.
A Parlament munkarendjét tekintve: hivatalos székhelye Strasbourg, de a Parlament munkájában fontos szereppel bír Brüsszel és Luxembourg is, így leginkább azt lehet mondani, hogy az Európai Parlament háromközpontú intézmény, amely helyszínei között megosztva folytatja munkáját. A testület rendes plenáris ülésszakait Strasbourgban tartja, míg a bizottsági ülésekre Brüsszelben kerül sor, a hivatali apparátus, az ún. Főtitkárság székhelye pedig Luxembourg (bár a hivatal nagy része ma már Brüsszelben tevékenykedik). Évente 12 alkalommal a Parlamentnek hivatalos székhelyén Strasbourgban kell üléseznie, azaz itt kell tartania rendes, általában egyhetes ülésszakait. A rövidebb rendkívüli üléseket – melyek hossza csak 1-2 nap – már Brüsszelben tartják Az Európai Parlament 4 hetes ritmusú periódusokra felosztva végzi munkáját. Egy plenáris hét és két bizottsági hét mellett a politikai csoportoknak is biztosítanak egy hetet, ahol a frakciók kialakíthatják stratégiáikat, egyeztethetik álláspontjaikat.
Kiss Jenő
