Már az első pillantásra is szembetűnő, hogy az Európai Unió döntéshozatalában és működésében négy szervezet játszik meghatározó szerepet. Ezek: a Tanácsok – beleértve az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot -, a Bizottság, a Parlament és a Bíróság. E szervezetek közül a Tanácsok kormányközi alapon végzik munkájukat, a másik három intézményben pedig a nemzetek feletti elemek játszanak meghatározó szerepet. Az európai intézmények rendjének végső arculatát mindemellett a korábbiakban említett Maastrichti Szerződés alakította ki: a Tanács, a Bizottság, a Parlament és a Bíróság mellé az Unió pénzügyeit ellenőrző Számvevőszéket is a Közösség fő szervezeteinek rangjára emelte. E szervezetek mellett fontos részfeladatokat látnak el az Unió egyéb intézményei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Beruházási Bank, a Központi Bankok Európai Rendszerét működtető Európai Központi Bank, valamint az Európai Ombudsman. Az intézmények összetételét és működését a Nizzai Szerződéssel módosított közösségi alapítói szerződések szabályozzák. Nézzük tehát szépen sorjában:
A Tanácsok szerepe az Európai Unió működésében
Az Európai Unióban működő, két Tanács néven funkcionáló intézmény közül az Európai Unió Tanácsa az EU elsődleges, kormányközi alapon működő, döntéshozó, jogalkotó szerve. A Tanács egyben a tagállamok érdekképviseleti intézménye, ahol megjelennek az országok álláspontjai. A testület döntései a tagállamok nemzeti érdekeinek eredőjeként születnek meg. Tagjai a tagállamok kormányainak képviselői, általában az adott témáért felelős miniszterek, de a tagállamok kormányainak hatáskörébe tartozik, hogy mikor, és kit delegálnak az ülésekre. Összetétele ennek megfelelően a napirend és a megoldandó feladatok szerint alakul. Az Európai Unió Tanácsát a köznyelv egyszerűen a Miniszterek Tanácsaként is emlegeti.
A Miniszterek Tanácsát meg szokták különböztetni aszerint, hogy mely miniszterek találkozójáról van szó. Ilyen például a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (az ECOFIN) vagy a Mezőgazdasági és Halászati Tanács. Összességében a szakterületek szerint kilenc Tanácsot különböztetünk meg, ezek az
• Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa
• Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN)
• Bel- és igazságügyek (JHA)
• Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács
• Versenyképességi Tanács
• Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács
• Mezőgazdasági és Halászati Tanács
• Környezetvédelmi Tanács
• Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács.
Az átlaghoz viszonyítva külön kategóriát képvisel a Külügyminiszterek Tanácsa, az ún. Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa, amely a politikailag nagyobb jelentőségű, átfogóbb, horizontális jellegű kérdésekkel foglalkozik. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa, a Mezőgazdasági és halászati Tanács és az ECOFIN havonta, míg a többi Tanács ritkábban, évente 2-6 alkalommal ül össze. A Tanácsok székhelye Brüsszel, azonban meghatározott időközönként (áprilisban, júniusban és októberben) Luxembourgban ülnek össze, továbbá az ún. informális találkozókat a mindenkori soros elnökséget adó országban is tartanak.
Az Európai Unió Tanácsa hat kulcsfontosságú felelősségi körben illetékes:
1. Európai jogszabályok elfogadása – számos politikai területen az Európai Parlamenttel együtt.
2. A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása
3. Nemzetközi megállapodások megkötése az Unió és más államok, illetve nemzetközi szervezetek között.
4. Az EP-vel közösen az Unió költségvetésének elfogadása.
5. Az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájának kidolgozása
6. A nemzeti bíróságok és rendőri erők közötti együttműködés koordinálása bűnügyekben.
E feladatok többsége “közösségi” vonatkozású – vagyis azokra a tevékenységi területekre vonatkozik, ahol a tagállamok egyesítették szuverenitásukat és döntéshozó hatáskörüket az uniós intézményekre ruházták át Ez az Európai Unió “első pillére”. A két utolsó feladatkör azonban inkább olyan területeket érint, amelyek esetében a tagállamok nem ruházták át hatáskörüket, csupán együttműködnek. Ezek a “kormányközi együttműködések” az Európai Unió második és harmadik pillérére vonatkoznak.
A COREPER és a tanácsi munkacsoportok:
A szakmai Tanácsok 1-3 havonta sorra kerülő ülései nem teszik lehetővé a döntések megfelelő előkészítését és alapos áttárgyalását. E célból hozták létre a Tanács munkáját segítő testületet, az ún. COREPER-t, az Állandó Képviselők Bizottságát, amely a tagállamok EU mellé rendelt brüsszeli nagyköveteinek illetve azok beosztottainak a testületét jelenti. Elsődleges feladata, hogy az egyes döntési kérdésekben megpróbálják a tagállami álláspontokat egyeztetni és közelíteni és igyekeznek a miniszterek számára döntésre előkészíteni az egyes javaslatokat. A COREPER hatásköre emellett a tagállamok kormányai és az Unió intézményei (mindenekelőtt az Európai Bizottság) közötti kapcsolattartás, a közösségi és nemzeti adminisztráció közötti közvetítés, koordinálás is. A COREPER munkája ma már olyannyira kiterjedt és szakmai jellegű, hogy a tagállamok brüsszeli állandó képviseletein általában a tagállamok minden szakminisztériumának, fontosabb egyéb kormányhivatalának van kiküldött szakértője.
Az EU országainak állam- és/vagy kormányfői, valamint az Európai Bizottság elnöke évente legfeljebb négyszer együtt üléseznek: ezt az intézményt hívjuk Európai Tanácsnak. E Tanács “csúcstalálkozói” határozzák meg az EU általános politikáját, és a tagországok nevében olyan problémákat oldanak meg, melyeket alacsonyabb szinten (vagyis a hagyományos tanácsi ülések miniszterei által) nem lehetne megoldani.
Kiss Jenő
