Úgy módosította a tagállamok döntési részvételét, hogy tükröződjenek a népességi súlyok a Tanács döntéshozatali tevékenységében.

Legnagyobb fegyverténye, hogy lehetővé tette az EU keleti irányú bővítését: a tagállamok nyilatkozatban döntöttek arról, hogy a 2004-ben tervezett következő kormányközi konferencián megvitatják az Unió hosszú távra szóló intézményi átalakítását – már az új tagok, illetve csatlakozási szerződést aláírt tagjelöltek részvételével.

…. Mindezen lépéseket sürgette, hogy a 90-es évek végére már 13 új ország nyújtotta be felvételi kérelmét: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Törökország. Az 1997. decemberi luxemburgi csúcson ezért minden eddiginél nagyobb szabású bővítési folyamat elindításáról határoztak, ami alapján 1998. március 30-án az EU a tagjelölt országok legfelkészültebb csoportjával (Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Szlovéniával), illetve Ciprussal csatlakozási tárgyalásokat kezdett. Fontos állomás volt az 1999. decemberi helsinki csúcs, ahol az EU újabb 6 tagjelölt esetében határozott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, továbbá Törökországnak is megadta a tagjelölti státuszt. Ennek jegyében 2000. február 15-én Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Málta is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val.

…. Mivel a közép- és kelet-európai tagjelöltek mindegyike az EU fejlettségi átlaga alatt lévő ország, egyértelmű volt, hogy belépésük az EU költségvetésének jelentős megemelését, és/vagy az EU legköltségesebb politikáinak átalakítását teszi szükségessé. A tagállamok állam- és kormányfői az 1999. március 25-i berlini találkozójukon az ún. Agenda 2000 költségvetési csomag keretében igyekeztek kezelni e kérdést, mely meghatározta az EU 2000-2006-os költségvetési keretét, és amelybe – költségvetési tételként – 2002-től beiktatták új tagállamok felvételének lehetőségét is. A folyamatban fordulópontot jelentett az említett 2000. decemberi nizzai csúcs: az EU tervet fogadott el a csatlakozási tárgyalások menetére. 2001. júniusában Göteborgban az EU állam- és kormányfői már eldöntötték, hogy a legfelkészültebb tagjelöltekkel a tárgyalásokat 2002-ben lezárják, hogy ezen államok tagként vehessenek részt a 2004-es európai parlamenti választásokon. (2001-ben Laekenben már megnevezték a 10 tagjelölt országot: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia). Ezek EU tagsága 2004. január 1-től valósult meg. Románia és Bulgária 2007. január 1-től lett a szervezet tagja.

…. A keleti bővítéssel párhuzamosan az Unióban több olyan folyamat zajlott, amelyek az EU mélyítése, a gazdasági és politikai unió kiépítése irányában hatottak. Az EU számára az ezredforduló legnagyobb kihívása a Maastrichti Szerződésben lefektetett monetáris unió megvalósítása volt: 1999. január 1-jén – a 15-ből 11 tagállam részvételével – útjára indult az európai közös pénz, az euró, bevezetésének előkészítése, amelyhez 2001. január 1-jén 12-dikként Görögország is csatlakozott. Az euró készpénzforgalomba való bevezetésére 2002. január 1-jén került sor, 2002 márciusától a 12 országban az euró vált a hivatalos fizetőeszközzé. A közép- és kelet európai országok közül 2007. január 1-én az elsőként Szlovénia, majd Szlovákia és Észtország csatlakozott az euró-zónához.

Kiss Jenő