A magyar külgazdaság természetes kitörési pontja a Kárpátok térsége
A KKVHÁZ izgalmas témákhoz szokott közönsége egy év eleji csemegét kapott ajándékba.
Radetzky Jenő az MKIK alelnöke, még az őt jól ismerőket is meglepte az érzelmektől átitatott, logikus érvekre épített
vitaindítójával. Egy korábbi cikkünk továbbélése az, hogy a magyar kárpát-medencei gazdasági érdekek kerültek szóba.
Az az összefüggés is említésre érdeme, hogy a térség meghatározó gazdaságintegrációs konferenciáját májusban Szovátán mi rendezzük.
| Az NGM az Új Széchenyi Terv részeként egy önálló program alapjait rakja le. A Radetzky Jenő, MKIK alelnök kezdeményezte program a dualizmus nagy miniszterelnökéről, Wekerle Sándorról kapta a nevét, és azokat a hazai elsősorban kis- és közép vállalatokat kívánja támogatni, akik ebben a régióban kívánják növelni befolyásukat, piaci pozíciójukat. Kis túlzással tekinthetjük ezt afféle magyar PHARE-szerű programnak is, ahol azonban a pénzügyi támogatással történő felzárkóztatás mellett nagyobb hangsúlyt kap a szakmai alapú ösztönzés, a térségi fejlődéshez, az új piacok feltárásához szükséges keretfeltételek megteremtése. A program sikeressége esetén jelentősen növekedhet exportképességünk és a Kárpát-medencei régióban akár Magyarország töltheti be a legjelentősebb gazdasági integrátor szerepét. Az ehhez vezető út azonban sok esetben a szomszédos országokkal való együttműködésen keresztül vezet. Az intézkedések révén olyan termelő kapacitások jöhetnek létre a régióban, ami – akár csak a munkahelyteremtéssel is – hozzájárul a fellendüléshez a határainkon kívüli kárpáti térségben. Az ott realizálódó minden fejlődés pozitívan érinti az anyaországon kívüli nemzettesteket is. Élénk vita folyik arról, hogy mely ágazatok lehetnek a legalkalmasabbak a határokon átívelő együttműködés sikeres megkezdésekor. A hazai multik támogató és úttörő szerepe megkerülhetetlen a térségben. A Wekerle Terv elsősorban nem ezeknek a vállalatoknak a támogatásával számol, sokkal inkább a már pozíciót foglalt multik katalizáló szerepvállalását feltételezi. Jelentős kérdés a környező országok érzékenysége is a magyar Kárpát-medencei programokkal szemben. Nem szabad véka alá rejteni, hogy valamennyi ország dédelgeti a regionális koordináló álmát. Gondoljunk csak arra, hogy szerb barátaink aligha szeretnének lemondani a nyugat-balkán vezetője címről. Ausztria is szívesen lát el még ma is a Monarchia külső határáig. Szlovákia elérkezettnek látja az időt, hogy például a kelet kapujaként ő maga legyen egy európai terminál, annak minden gazdasági következményével, s a húszmilliós Románia sem biztos, hogy Budapestről várja a koncepciókat. Más kérdés, hogy egy olyan magyar program, ami gazdasági élénkülést hoz a szomszéd országok közigazgatási területein is, minden fanyalgás mellett is támogatásra számíthat. Ez a mi tárgyalási pozíciónk! A pénznek nincs szaga! Csak legyen belőle elég… |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
||
