Az évről-évre egyre nagyobb számú pályázati kiírások, és ezek előtérbe helyezése, az elmúlt egy évtizedben „úri mulatságból” szinte „kötelező feladattá” tették a pályázást a hazai szervezetek számára.

Már régóta terveztem, hogy írok néhány sort a címben szereplő kérdés kapcsán, amihez a mai napon újabb impulzust kaptam, így gondoltam nem halogatom tovább a cikk megírását.

Mire tudok pályázni? – hangzott el a kérdés a tárgyalásunk 2. percében a tárgyalópartnerem részéről, akiről és az általa képviselt szervezetről annyi információm volt, amennyit abban a röpke egy percben meg lehetett tudni. (Ebből fél perc volt a kézfogás, elhelyezkedés, majd újabb fél perc a névjegykártya csere.)

Pályázatírással foglalkozó szakemberek már biztosan találkoztak ezzel a „jelenséggel”. A legkitartóbb ezen a területen az ismerősöm, aki tudomást szerezve egy-egy sikeres pályázatról, időről-időre felhív és csak annyit mond: – Pályázzunk valamire!!!

Ilyenkor mindig elképzelem magamban azt a taxi sofőrt, akihez beül az idegen utas és azt mondja: – Menjünk!

– Jó, de hová?

A sokadik eset után elgondolkodtam, hogy vajon miért is hangozhatnak el ilyen kérdések és alapvetően három okot tudtam megjelölni. Az egyik a pályázati rendszerben rejlik, a másik a potenciális projektgazdákban.

Az elmúlt években már elég nagy publicitást kaptak a pályázati lehetőségek (Széchenyi Terv, NFT, ÚMFT, ÚMVP stb.), így azokról szinte mindenki tudomást szerezhetett. A pályázatok „reklámja” úgy tűnik sokakban azt az érzetet keltik, hogy „mindenki mindenre” pályázhat.

A másik ok, hogy sajnos nagyon sokan nem tudják mit is szeretnének elérni, hova szeretnének eljutni (lásd a korábbi taxis példát J). Nem rendelkeznek hosszú -, közép -, de még rövid távú célokkal sem. Tudom, hogy most sokan azt mondják, hogy ezt nem is lehet elvárni, az állandóan változó adózási szabályok, körbetartozás, válság, stb. miatt. Valószínűleg nekik is igazuk van, de amíg számos ellenpélda létezik, addig lehet, hogy ennek a szemléletnek más okai is vannak. Több éves szakmai pályafutásom során szerencsére több olyan projektgazdával is össze hozott a sors, akik fiókjában ott lapultak a több évre előre kidolgozott fejlesztési elképzelések, melyek megvalósítására pályázatok nélkül is sor került volna, de egy-egy adódó pályázati lehetőségnek köszönhetően korábbra hozhatták a megvalósítást.

Ezekben az esetekben kivétel nélkül sikeres együttműködésre került sor és sorban kerültek fel a gombok arra a bizonyos kabátra.

Örömteli lenne, ha néhány év múlva minden, valamilyen pályázati lehetőséget feltáró beszélgetés így kezdődne (elhelyezkedés és névjegykártya cserét követően :)).

Az alábbi területen tevékenykedünk, ilyen és ilyen fejlesztéseket szeretnénk végrehajtani. Létezik pályázati konstrukció, melyet esetleg igénybe vehetünk?….

Egyéb feltételek megléte esetén egy ilyenből biztosan gyümölcsöző kapcsolat alakul ki.

Mivel a kivétel erősíti a szabályt!

Végére egy megtörtént eset, csak hogy „összezavarjam” az olvasót: Az együttműködésről történő megállapodás küszöbén egy „pályázatíró” és egy cégvezető, akinek már csak néhány válaszra van szüksége ahhoz, hogy döntsön, érdekli-e a pályázat. Gyors és rövid kérdések, gyors és lényegretörő válaszok. Mennyit lehet elnyerni? Mennyi az önerő? Mennyibe kerül az Ön munkája? Mit kell nekem tenni? Rendben, érdekel. Miről is szól a pályázat? És az eredmény,……. Sikeres együttműködés, sikeres pályázat.