A beszélgetés talán egy kicsit elfogódottan indult, hiszen a felvezetőmben a kérdést egy sokkal korábbi helyzetre is alapozva , – kiderült hibásan-Budapest és nem Budapest Magyarországára hegyeztem ki.
A vitaindító pódium beszélgetésbe azután már helyre kerültek a dolgok. Varga István a Consult-Union Győr Kft tulajdonosa érzékeltette hogy a határok már nem így húzódnak.
Varga úr, aki mellesleg a KKVHÁZ győr-moson-sopron megyei elnöke is, szórakoztató és megszívlelendő gondolatokkal adta meg a vita alap hangulatát.
A kerek asztaloknál azután egy dolog biztossá vált. Igen, van vidék Magyarországa, de az most már nem a Budapesten kívüli hazánkat jelenti, hanem a régió központoktól távolabb eső településeinket. Nincsenek beruházások a régió központokban sem, hát még a “vidékeken”, aggasztó a munkanélküliség. A fiatalok körében bántóan nagy a Budapestre törekvés. ( Nagyon jellemző a külföldre vágyás is, ami rokon a témánkkal de egy messzire vezető más gondolatsor része) A beszélgetésbe mélyedve azután kiderült élnek még a fővárossal kapcsolatban rossz érzések, hiedelmek kisebbrendűségi érzések. A régióközpontok ma már mindent adnak amit a főváros tud, és talán még a környezet is élhetőbb. A budapesti kiélezett verseny azonban-és ebben egyetértés volt- jobban fejleszti a profizmust.
A színpadi vitában négy remek vitázó vett rész Szabadkai Antal, Virágh Ferenc, Oltványi Katalin, és Gazsi Ferenc. Csak sorsolással lehetet kiválasztani a győztest, de az eredmény végül is döntetlen volt. A nyertesek mi voltunk mert sokat nevettünk, ahogy láttam még barátságokat is szült a közös vita.
A tanulságot engedjék meg hogy én vonjam le: Magyarországon arra kell törekedni hogy éljen bárki bármelyik szegletében is ennek az országnak juthasson könnyem hozzá minden ellátáshoz és lehetőséghez. A másik meg az, hogy ha az ország versenyképes ” csapat” akar lenni a világgazdaságban akkor mindenkinek közülünk egyszerre ott kell lenni. A leszakadókat segíteni kell a felzárkózásban