A kérdés – mely szerint vadásznak-e KKV-kra a hatóságok –a legutóbbi KKVHÁZ rendezvényen hangzott el, és a válasz egyértelmű “NEM” volt az – egyébként szimpatikusan reagáló – “hivatalos” személy részéről. Én, mint a magukat időnként adóhátralékra “vadászó” hatósági emberek célkeresztjében hívők “védelmezője”, (adótanácsadója) inkább azt firtatnám, miért alakult ki ez a többé-kevésbé általános nézet és miért tartja makacsul magát ma is.
A tapasztalataim sajnos részben az “üldözési mániában” szenvedőket igazolja. Két konkrét esetben ugyanis az Adóhatóság bejelentési kötelezettség elmulasztása helyett (legfeljebb 500 ezer Ft bírságtétellel) összesen 40 millió Ft adóhiányt, bírságot, illetve késedelmi kamatot állapított meg. Minden tény, körülmény a két “szenvedő” alany KKV álláspontját igazolta, ennek ellenére az Adóhatóság szisztematikusan végig vitte – gyaníthatóan nem teljes meggyőződéssel – az álláspontját. (Azóta, az első esetben a bíróság már hatályon kívül helyzete az APEH/NAV határozatát.) Másfelől a KKV-k többségénél nem a jó adózó magabiztosságával és nyugalmával fogadják az adóellenőröket. Vajon miért…? Az igazság tehát a két tábor között lehet, és a kérdés valószínűleg összefügghet az eredeti tőkefelhalmozás intenzitásával. A baj csak az, hogy a “felhalmozás” (vagy éppen a költekezés) adózottságának mértéke utólag is lekövethető. Természetesen eszemben sincs kiállni a konjuktúra lovagok és adójukat “főtevékenységszerűen” optimalizálók mellett. Én azok miatt a vállalkozók, KKV-k miatt aggódom, akik egy tisztességes tevékenység, tevékenykedés közepette elsősorban az életben maradás, a “vállalkozás továbbfolytathatóságának” érdekében meg-megbotlottak, esetleg kis mértékben folyamatosan botladoznak (pl.: a bruttó bérek tekintetében). Ha már ennél a témánál tartunk: az eddigi kormányok mindegyike meghirdette a “harcot” az elvárható bruttó bérek ügyében, csak azt nem vették figyelembe, hogy az így megnövekedett költségeket a KKV-k termékeinek, szolgáltatásainak ára egyszerűen nem bírja el. A vállalkozó természetesen megtehetné, hogy eladja prémium kategóriás (egyébként használtan vásárolt) autóját, vagy újonnan épített házát, csak hát akkor a jövedelem viszonyait illetően a jobban fizetett alkalmazottai szintjére csúszik vissza. “Így meg minek…” gondolják ilyenkor sokan közülünk, és nyilván nekik is igazuk van. Az igazság itt is “középen” van, és ismerjük az ideillő mondást: “adjátok meg a császárnak, ami a császáré…”, és utána mi is nyugodtan vehetünk el annyit az egyébként magunk által megtermelt javakból, amennyi még nem okoz fejfájást, vagy álmatlanságot. De mi történik abban az esetben, ha a “király” (a császárság azért egyenlőre túlzás…) követel többet, mint ami jár neki… Erre a történelemből is ismerünk példákat, de korszerű kifejezés is van már várható következményeire: “adózási kedv és adózási morál-romlás.” Jó lenne rendet tenni végre ebben a kérdésben, megállapodni például abban, hogy hibáztak néha a “királyok” is – nemcsak a “jobbágyok” – a múltat (az elmúlt 20 évet) pedig lezárni. Nem moralizálni szeretnék, csupán a KKV-k nyugodt munkáját, illetve általában a nyugalmát szolgálni, ehhez hozzájárulni jelesül egy törvényjavaslattal. (Javaslatot lásd a cikk végén.)
A legrosszabb a jelenlegi helyzetben, hogy a KKV-k jelen állapotukban nem képviselnek számottevő értéket (cégértéket), tevékenységük nagyrészt az “ad-hoc” lehetőségekhez igazodik, gazdálkodásuk nem tervszerű és átgondolt, inkább csak egyik napról a másikra élnek, tisztelet a kivételnek. Egyre több ugyanis az üdítő kivétel, ahol a már megerősödött magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozás nemcsak munkahelyek tucatjait tartja fenn hosszú évek óta, de termékei, szolgáltatásai is régóta kelendőek. Őket azonban elsősorban a siker-sztorikból, toplistákról ismerjük (irigyeljük), és innen is jobbára csak a külsőségeket vesszük észre. Módszereik, tapasztalataik kevésbé érdekelnek minket, talán mert azok nagyrészt speciálisak. Vannak azonban általánosan felhasználható tapasztalatok. Ezeket a “KKV Lenni vagy nem lenni” című cikkemben próbáltam összefoglalni, igaz azok jobbára nyugat-európai eredetűek. Mégis úgy gondolom, hogy használhatóak és ezek mentén érdemes lenne egy “tabularázát” csinálni, akár nemzetgazdasági szinten. Ennek lényege, hogy az egyszer “rendbetett” cégek mind a tulajdonosok számára, mind pedig a nemzetgazdaság szempontjából bizonyos értéket fognak képviselni, tevékenységük tervezhetővé, szolgáltatásaik, termékeik versenyképessé válhatnak. Ennek az árát pedig – elképzeléseim szerint – együtt fizetnék, a KKV-k és az állam. A vállalkozó “beletenné” a munkáját (3-6 hónap), a pénzét, vállalva egy “átfogó önellenőrzés” költségeit (ami egy közepes cégnél, pl. 3-5 év esetében 500ezer – 1 millió Ft, és az újabb adóterhet a feltárt adóhátralék egy részével), a “király” pedig a neki járó adó egy részéről mondana le, igaz a “kincstár” is gyarapodna, becslésem szerint nemzetgazdasági szinten 50-100 milliárd Ft-tal egy-két éven belül, ahogy az elképzeléseim szerint könnyített formában befolyó adó gyűlne.
Ez nem puszta fikció, húsz év alatt közel tucatnyi cégnél fogadták meg ilyen értelmű javaslatomat még úgy is, hogy “kedvezmény” csupán a bírság elmaradása, és a késedelmi pótlék, illetve önellenőrzési pótlék közti különbözet volt. Mert megértették ennek lényegét, vagy éppen tőlem függetlenül saját elhatározásból jutottak arra:
rendet kell teremteni a gazdálkodásban, hogy tervezni tudjuk azt.
És ha ez egyszer megvan, “csodálatos” távlatok nyílnak meg előttünk, a versenyképességtől a könyvelési, ügyviteli költségek csökkenésén át, az öntudatos és magabiztos “adózóvá” válásig bezárólag. Kiérdemelve a tiszteletet a hatóságok részéről is, tapasztalatom ugyanis az, hogy a “tisztesség luxusát” már maguknak megengedő vállalkozásokat a hatóságok is respektálják. Álláspontom szerint a vállalkozások legtöbbje nagyon közel van ezen “üdvözült” állapothoz, a döntés meghozatalát a “rendbetételre” azonban több általam ismert cég volt kénytelen elhalasztani az újabb és újabb terhek és válságok miatt. A legtöbbjüket egyébként hozzásegítené a helyes döntéshez egy “királyi” gesztus, ami ráadásul bölcs döntése is lenne az államnak saját gyarapodása és jövőbeni fejlődés érdekében. Hiszen mindnyájan tudjuk: sokáig már nem terhelhető újabb és újabb tételekkel a KKV-k többsége. Nem kell persze “felső” segítségére várni, aki elszánja magát, hogy rendbe tegye saját vállalkozását, saját jövője érdekében annak az alábbi ütemezést javaslom. (Nem utolsó sorban a cég finanszírozhatósága érdekében, a bankok ugyanis már csak “rendben lévő” cégekkel állnak szóba…)

1. Vizsgáljuk meg azt, hogy a cégvezetés kap-e időben és valós adatokat a költségekről, ráfordításokról és bevételekről, illetve adókötelezettségekről.

2. Az 2. pontbani adatokat milyen költségek ellenében szolgáltatja a jelenlegi könyvelés

3. A vállalkozás saját ügyvitele mennyire rendezett:
 kimenő számlák
 bejövő (szállítói) számlák
 bank
 pénztárbizonylatok rendezetten, áttekinthetően vannak-e gyűjtve
 a bank kivételével a fenti bizonylatokról készül-e folyamatosan analitikus nyilvántartás
 a pénztárvezetés előírás szerű-e, az egyenleg nem magasabb-e a megengedettnél
 a követelés-kötelezettség állomány a könyvelésből legalább havonta megállapítható-e (Ehhez az szükséges, hogy a könyvelés a vállalkozástól időben megkapja a bizonylatokat.)

4. Amennyiben a helyzet nem a 3. pontban leírt állapotokhoz áll közel, úgy:
 a KKV tegye rendbe saját ügyvitelét
 ha ez sem vezet eredményre, váltson könyvelőt
 vagy alakítsa ki saját, integrált információs rendszerén belül saját könyvelését

5. Az előbbiek ismeretében döntést kell hozni arról, szükséges-e a korábbi időszakok önellenőrzése (ezt a feltárt “rendetlenség” determinálja) és milyen mélységig, hány évre visszamenőleg kell azt elvégezni.

6. Az elvégzendő átfogó, belső ellenőrzésről készítsünk egy ütemtervet és egy taggyűlési jegyzőkönyvet, mellyel hivatalossá tesszük azt. (Ez, az időközben esetleg “betoppanó” adóhatóság előtt védhetőbbé teszi a KKV mulasztásait.)

7. Készítsünk egy ütemtervet a már ismert hibák feltárására és a várható terhek ismeretében “osszuk” el úgy az önellenőrzést az egymást követő időszakokra, hogy a “rendes” adóterhekkel együtt se veszélyeztesse a társaság likviditását. Az eljárás során legyünk tekintettel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 50 §-ára, melynek értelmében: “(1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül… kell bevallani.”

Emlékeztetőül, miért-e buzgalom a cégek rendbetételére: azért, hogy versenyképes, tervezhető, finanszírozható, így értéket képviselő cégünk legyen. Ehhez kívánok erőt, egészséget és KITARTÁST…
ÉRDEMES, mert egy újonnan bevezetett ügyviteli, gazdálkodási renddel párhuzamosan “rendbetett” múlttal a cég nemcsak értékes, de – adott esetben – eladható, vagy arra érdemes érdeklődőnek befektetési lehetőséget jelentő vállalkozássá válik. Ezek után a kérdés: “Vadásznak-e a KKV-ra”, egyszerűen értelmezhetetlenné, értelmetlenné válik…
További információk: www.consult-union.hu

1/2011. KKVHÁZ-I TÖRVÉNYJAVASLAT “AZ ÖNKÉNT FELTÁRT ADÓKÜLÖNBÖZET KEDVEZMÉNYEZETT RENDEZÉSÉRE VONATKOZÓAN”

A 2011. december 31-éig keletkezett adókülönbözetet (a bevallott és a bevallani elmulasztott adó közti különbséget) önellenőrzéssel feltáró, illetve bevalló KKV – amennyiben ezt egy a “törvény” által engedélyezett 2012. évi időpontig végrehajtja – részesüljön az adóhátralékára vonatkozóan az alábbi kedvezményekben:

 adóhátralék 50 %-ának elengedése
 fizetési könnyítés (pl.: részletfizetés), vagy azonnali fizetés esetén a fennmaradó (el nem engedett) adóhátralék 10 %-ának az elengedése
 legalább 2 évig ne jelölje ki az adóhatóság átfogó ellenőrzésre

A “kedvezményezett adóhátralék rendezés” feltételei:

 az önellenőrzési bevallások tekintetében elrendelt iratbetekintés jellegű adóhatósági ellenőrzés során mutassa be:

o 2012. január 01-étől az önellenőrzés bevallásának időpontjáig naprakész könyvelését
o aktualizált számviteli politikáját
o pénzkezelési szabályzatát és az előírásoknak megfelelő egyenlegét a házipénztárról
o tárgyi eszközeinek összesített listáját, az értékcsökkenések naprakész elszámolásával
o követeléseinek és kötelezettségeinek egyenlegeit, utóbbiak esetében 30 napnál nem régebbi tételekkel

 rendelkezzen minden alkalmazottjára vonatkozóan:

o munkaszerződésekkel
o munkaköri leírással
o a bruttó fizetések a minimálbér és a garantált bérminimum tekintetében rendezett állapotokkal

 rendelkezzen összesített kimutatással az önellenőrzés bevallásának éve tekintetében a költségeiről, ráfordításairól és árbevételéről, havi bontásban
 üzleti tervvel és cah-flow-val az önellenőrzés bevallásának  évére vonatkozóan.

A feltételeket csak részben teljesítő vállalkozások kapjanak 30 nap haladékot, amennyiben ezt követően sem teljesült minden feltétel, kapjon lehetőséget az adózó egy új eljárásra.