Tisztelt Művész Asszony! Március 28-án a KKVHÁZ Budapest közönsége el volt
bűvölve attól, hogy milyen érzékkel és tisztánlátással fogalmazott meg
gondolatokat a gazdaság és a kultúra találkozásairól. Kérem, engedje meg, hogy
még kérdezzek Öntől!
Ön sokat járja a világot, Ázsiától az Egyesült Államokon keresztül a világ
számos pontján megfordul. A világot a művészet felől látja. Hogy véli hová tart
a művészet, mi lehet az új szerepe a kultúrának, mire vágyik a ma embere?

A művészet szerepe mindig a szeretet megelevenítése, a szépség megörökítése és
az emberhez méltó létezés alapvető feltétele. Maga a művészet teszi az embert
emberré. A kultúra ápolására azért is kell odafigyelni, mert ezen keresztül
lehet meghatározni egy adott társadalom vagy nemzet szellemi és lelki
intelligenciáját. A ma embere, mint minden kor embere szeretetre és szépségre
vágyik, vagyis arra, hogy megszólaljon benne a művész, ugyanakkor fél is tőle,
nehogy gyengének vagy érzelgősnek tituláljak, ráadásul úgy gondolja, hogy a
művészet a profik dolga. A régi korokban még voltak polihisztorok, az
átlagemberek is magas szinten műveltek különböző művészeti tevékenységeket, mert
fontosnak tartották a szépség gyakorlását az egészséges társadalmi kapcsolatok
fenntartásához. Valójában minden ember művész, mindenkinek jár a szépség és a
szeretet, ugyanúgy, ahogy Isten szeretete is mindenkinek jár. A művészet egy
olyan kapocs, amin keresztül Istenhez jutunk. Csak vannak emberek, akik
bezárkóznak, és nem mernek megnyílni, nem ismerik fel önmagukban a teremtő erőt,
nem tudnak lélekké válni, nem szeretik magukat. Minden szeretet megnyilvánulás
művészet. A kifinomult ázsiai országokban az étkezés, a teázás, a köszönés, az
embertársaikkal való beszélgetés, az ima, mind művészetnek számít.
A mai zavaros és hazug világban különösen fontos szerepe van a művészetnek, mert
a művészet gyakorlása maga az őszinteség gyakorlása. A művészet gyakorlása a
mindennapok részleteiben bújik meg: alázat, odafigyelés a másik emberre,
önzetlenség, empátia és tiszteletadás. Ezeken alapszik minden művészeti ág. Csak
akkor tudunk magunkba szállni és alkotni, ha őszinték vagyunk. Csak akkor tudjuk
ezt az érteket tovább adni, és embereket megszólítani vele, ha a külvilág felé
is őszinték vagyunk. Csak akkor tudunk imádkozni, ha őszinték vagyunk. A
legcsodálatosabb dolog az életben, amikor az ember adni tud értéket egy másik
embernek őszintén, tiszta szívből. A művészet intenzív gyakorlása ilyenné teszi
az embert más életterületeken is. Aki művészetet tanul, igényes lesz, aki
igényes, az értéket fog teremteni, mindegy hogy az élet melyik területen fog
tevékenykedni.

Mi a klubunkban azt valljuk, hogy a gazdaság a kultúra része. Mások ezt pont
fordítva látják. Mit gondol, van értelme ennek a sorrend felállításnak, vajon
fontos elvi kérdés eldönteni a prioritást?

Általában
egy kulturált ember jól gazdálkodik. Hogy a gazdasággal foglalkozó emberek
mennyire kulturáltak, az az intelligencián múlik. Az biztos, hogy aki
gyerekkorában művészetet tanul később meg fogja tudni különböztetni a morális
értékeket az anyagi értékektől. Mindkettő egyformán fontos az életben, de csak
ha megtaláljuk a megfelelő arányát a kettőnek. A gazdaság ugyanúgy, mint a
kultúra, elmond valamit a nemzetről, minősíti azt. A kettőnek kéz a kézben,
érzékeny harmóniában kell kísérniük egymást, egyik sem nőhet a másik fölé, nincs
prioritás. Mindig adott helyzet van, ahol az intelligens józan ész dönt, hogy
mikor melyik jöhet egy-egy pillanatra fel a felszínre a másikhoz képest, de ez a
pillanatnyi előny mindig az alulmaradt megsegítésére szolgál. Vannak helyzetek,
amikor a gazdaság előnybe kerül, pl. háborúk után. A gazdaság helyreállítása egy
háború után az első lépés, mert ez fogja az elkeseredett embereket újra talpra
állítani. Ha már visszatértek a szörnyű időszakból, újra emberekké válnak és a
művészet újra kivirágzik, és megint értelme lesz az életnek. Vannak fordított
helyzetek is, például Kodály és Bartók korán rálátott a 20. század várható
borzalmaira, amit később meg is tapasztaltak. Tudták, hogy ilyenkor vissza kell
térni valami elementáris erőhöz, ami mindenkihez szól, amiből minden ered, ami
mindenkit meggyógyít, a népzene, a tiszta forrás, a gyökerek. Ha nagyon elromlik
valami, a gyökerekhez kell visszatérni. A sötét 20. századi események javában
tomboltak az országban, amikor ők a népdalok gyűjtésén és feldolgozásán
fáradoztak. Bartók Amerikában tette világhírűvé a magyar népzenét és öregbítette
kultúránk nagyságát, Kodály itthon maradt és okosan átmentette gazdag
zenekultúránkat a népzene szárnyán keresztül. Neki köszönhető a kórus mozgalom,
a gyári zenekarok, a kötelező éneklés az iskolákban, óvodákban. Ezzel nemcsak
zenekultúránkat védte, hanem az emberekben mélyebben elültette kultúránk
gyökereit és tudatosította nemzeti hovatartozását is. Liszt öröksége, a
világhíressé vált Kodály rendszer, az erős kézen tartott zenei nevelés, a
számtalan kiváló nagy művész, aki szétszéledt a nagyvilágban naggyá tette kis
nemzetünket, és kivívta a tiszteletet a világtól. A mai napig kulturális
nagyhatalomként tartanak minket számon a világon. Ez sokszor segített a nehéz
helyzetben lévő gazdaságnak is.

Etalon vagyunk Ázsiában és Amerikában is. Ez nemcsak a művészetünkre vonatkozik,
hanem a világba kivándorolt Nobel díjas tudósainkra és felfedezőinkre is.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezzünk arról, hogy ezek a nagyhatalmak nemcsak
átvették tőlünk ezeket az értékeket, de zseniálisan fejlesztették azokat tovább,
nézzük csak a keleti országokat, Japán, Dél Korea, Singapore, Kína. Szinte már
jobban játszanak Liszteket mint mi. A technikában élen járnak, a gazdaságuk
stabil. Amerika okosan sáfárkodott kivándorolt atomfizikusainkkal,
vegyészeinkkel, mérnökeinkkel, űrkutatóinkkal. Ne feledjük el, hogy milyen
hátrányokkal küzd még az ország mind a mai napig. Ott van például a
Marshall-terv, ami a II. világháború után gazdaságilag megerősítette Amerika
által a Nyugat-európai országokat. Összesen 14 milliárd amerikai dollár került
szétosztásra, amiből a Kelet-európai országok a szovjetek és a hidegháború miatt
kimaradtak, köztük Magyarország is. Nagy hátrány nehezedik még ránk, érthető,
hogy sok a pesszimista ember az országban.
Viszont nem szabad csüggedni, és tanulni nem szégyen, ma már mi is eltanulhatjuk
a pozitív vonásait a sikeres gazdasággal rendelkező államoknak, ha már annak
idején mi képeztük részben sikereik alapját. Tapasztalataim alapján ilyen
például az amerikai pozitív gondolkodás, a csapat munka, az egymásban való
bizalom, a kitartó és állhatatos munkavégzés, a munkamorál, az irónia és
cinizmus kiiktatása, az egyszerűség, a segítőkészség; az ázsiai fegyelem,
precizitás, kitartás, kölcsönös tisztelet, alázatos hozzáállás, és ami mindkét
hatalomra vonatkozik, az erős hit. Ez nekünk mind megvolt valamikor, nem lenne
újdonság számunkra, csak a negatív gondolkodást és a kishitűséget vetkőzzük le
valahogy. Ne feledjük, van mire büszkék lennünk!

Amikor a művészetéről beszélt, engem megütött, hogy a szorgalomról, az
állhatatos gyakorlásról szólt először és nem az önfeledt örömről. Úgy tűnik a
művészetét elsősorban munkának, küldetésnek tartja. Sokan dolgozunk napi tíz
óránál többet és sokan várunk megerősítéseket. Mit üzen 2017 Húsvétján a magyar
kisvállalati vezetőknek, a KKVHÁZ tagjainak, mit meríthetünk az Ön példájából?

Ha a művészet a szeretetről és a szépségről szól, sokan azt gondolják, ez
biztosan valami álomszerű könnyed kis tevékenység. Szépnek az elemek egy kényes
tökéletes arányát hívjuk. A művészet tudománya a legkifinomultabb arányérzéket,
mértéktartást, koncentrációt és önkontrollt követel. Ráadásul nem elég, hogy
nagy nehezen megtanulunk valamit, ha nem gyakoroljuk könyörtelenül minden nap,
rövid időn belül elfelejtjük. Az isteni pillanatokat nem lehet megragadni és
eltárolni, azt naponta gyakorolni kell, hogy a miénknek tudhassuk. Naponta kell
a hétköznapokban is gyakorolni az odafigyelést és a szeretetadást embertársaink
közt, naponta kellene imádkozni is. Az nem elég, hogy tegnap minden rendben volt
a családban és a munkahelyen, ma is tenni kell érte, hogy az is maradjon, és
holnap is. Mert az a bizonyos szikra csak nagy erőfeszítések árán jelenik meg,
nincs adva. Ezek kőkemény, tudatos technikák, amit koncentrálással tanulni és
fejleszteni tudunk. Ugyanilyen önkontrollal és tudatossággal viseltetnek az
ázsiai emberek is egymás iránt a kifinomultabb országokban. Az ember tudatos
lény, a művészek a legtudatosabbak, leginkább a földön járnak és ismerik a földi
fizikai törvények könyörtelenségeit. Csak akkor repülhetünk a felhők között nagy
ritkán, ha a göröngyös utakat mind felkutattuk már a földön és megfinomítottuk
őket. A technikai kihívások minden művészeti területen óriásiak, de ezek
kivitelezése adja a nemes művészi élményt, amikor a művész (ember) eljut arra a
szintre, hogy úgy tud alkotni, hogy közben tökéletesen ura a testének,
gondolatainak, félelmeinek, kishitűségének, vágyainak, és minden olyan
tulajdonságának, amik addig őt uralták. Önmaga fölé kerekedett, legyőzte hitvány
testi mivoltát, szellemivé vált, emberré lett. Gondoljunk csak egy
műkorcsolyázóra, aki háromszor-négyszer megpördül a levegőben, milyen
precizitással rugaszkodik el a jégről a levegőbe, a festők matematikai
pontossággal megszerkesztett mértani vázlataira, a színek kikeverésének érzékeny
arányaira, a balett művészek gondosan beosztott energiájára, a test feletti
kontrollra, a színészek tökéletesen betanult több órás szövegeire. Néha
belegondolok, hogy egy másfél órás zongorahangverseny során, kb. 50 ezer hangot
játszom el fejből és közben nem is a hangokra gondolok, hanem arra, amit
üzennek. Most csak a száraz, technikai oldalát ecseteltem a művészeti ágaknak,
amit ráadásul stresszhelyzetben kell produkálni, de ezen felül jelenik meg az
üzenet, ami az emberhez szól, amikor ezek az eszközök a lelkek nyelvén szólalnak
meg a külvilág számára, és katartikus élményt váltanak ki.

A szeretetért és a szépségért nagyon keményen meg kell dolgozni, és folyamatosan
ápolni kell. A művészet tanulása csakúgy, mint az élet, sokáig csak a
tanulásáról szól, csak nagyon sok kitartó munkával és tapasztalattal jutunk el
odáig hogy valóban művészként alkossunk és valóban emberként éljünk. Szépen élni
és szépet alkotni csakis alázattal lehet.

Azt üzenem a KKVHÁZ tagjainak, hogy merjenek művészek lenni a hétköznapokban, a
családban és a cégvezetésben.
Minden embernek küldetése van a földön, amit szolgálattal tölt le. Ha ezt az
ember szépen és szeretetben végzi, e szolgálatból művészet lesz.

Húsvét felé járva egy idézettel búcsúznék Pál levelével az efézusbeliekhez
(4:16)
"… Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az
Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való
munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben."

 

A művésznővel kapcsolatba léphet:
Tünde-Ilona Krasznai
www.prodigypianist.com