Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Gulyás Tibor!

A minap egy igen sikeres innovációval kapcsolatos esemény került megrendezésre. A KKVHÁZ sok hazai innovációs szaktekintéllyel összefogva megrendezte az I. Szellemi-tulajdonvédelmi Csúcstalálkozót. Az ONLINE eseményen az Ön területe is képviseltette magát, ezért ezúton is köszönet. Engedje meg, hogy egy exkluzív interjú keretében folytassuk a témát, Önt kérdezzük.

A konferenciának az egyik felvetése volt, hogy az egykor szabadalmi nagyhatalom Magyarország mintha veszítene innovációs képességeiből. Igaz ez az állítás, és ha igen, mi áll a háttérben?

A kiművelt magyar emberfők kreativitása, a magyar tudósok világszínvonalú felfedezései és a magyar találmányok sokasága sajnos nem jelenti egyben azt is, hogy a magyar kreativitás és tudás méltán elismerést kiváltó eredményeit szabadalmaztatták, a gyakorlatban alkalmazták, továbbfejlesztették volna Magyarországon a gazdasági haszon és felvirágzás érdekében. Pontosan ezen a rossz beidegződésen szeretnénk változtatni. A hazai eredményeket igenis okosan és jól szükséges védeni, és ezen túlmenően meg kell találni a lehető legjobb lehetőségeket hasznosításukra. Közhely, hogy megfelelő oltalom esetén lehet csak igazán kiaknázni ezeket a szellemi teljesítményeket, csak így állíthatóak a gazdasági felemelkedés szolgálatába annak érdekében, hogy ipari szektorunk a tudáson és innováción alapuljon, így a különböző sokkhatásokat is jól tolerálja, ellenálló (reziliens) legyen és versenyképes. Ugyanakkor úgy vélem, hogy mi magyarok semmit sem veszítettünk az innovációs képességeinkből, ebben a tekintetben mindenképpen nagyhatalom vagyunk. Erre az alapra építkezve szeretnénk elérni, hogy a K+F eredmények konkrét termékké konvertálása, hasznosítása alapvető készség és igény legyen a tudomány művelőiben. A jelenleg kiépülő organikus innovációs ökoszisztéma célja a tudomány és az ipar hatékonyabb együttműködése, ami garancia lehet a világraszóló felfedezések mellett konkrét innovatív termékek megalkotására, szabadalmaztatására és piacra vitelére is.

Hajlamosak vagyunk magunkat sok tekintetben a világhoz, de mindenképpen legalább az EU-hoz hasonlítani. Közben a mi valóságos versenytársaink a környező országok. Hogy állunk a V4 és az egyéb szomszédokkal való innovációs háziversenyben?

Részben egyetértek, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nem csak versenytársak, sorstársak is vagyunk. A nyugati piac tekintetében valóban van egyfajta verseny a V4 országai között, de talán nem kell hangsúlyozni, hogy a verseny is csak addig hasznos, amíg nem öncélú. Régiónkban egyébként alapvetően az évszázados determinációk és jelenlegi adottságok dominálnak. Úgy vélem azonban, hogy mi magyarok igenis merjük magunkat a világhoz és az EU-hoz mérni. Az innovációban is a cél a fejlett EU színvonala, pl. Ausztria kell legyen. Ezzel együtt határozottan fontosnak tartom, hogy a meglévő regionális együttműködéseinket, mint amilyen a Visegrádi Együttműködés, és ennek szabadalmi területen megtestesülő kiágazását, a Visegrádi Szabadalmi Intézet, pedig használjuk. Meggyőződésem, hogy régiónk inkább egységesen, a területi egyenlőtlenségeket meghaladva kooperációval és összefogással tud felemelkedni ahelyett, hogy egymás „versenytársaiként” tekintenénk a körülöttünk lévő országokra.

Persze tudjuk, hogy vannak óriásvállalati innovációk, amelyek szabadalmai lehet, hogy a magyar ész művei, de nem magyar tőke finanszírozza. Így nincs is ráhatásunk, hogy ezek a mi nevünkhöz kötődjenek. A hazai KKV innovációval azonban már más a helyzet.
Ezt hogy látja a helyettes államtitkár úr?

A félreértések elkerülése érdekében le kell szögezni, hogy a feltalálók nevei mindig ott vannak a szabadalmi iratokban, így a valódi érdeklődők számára nyilvánvalóan kiolvasható, hogy azok magyar ész művei.

A nagyvállalatok szabadalmaztatási megoldásai pedig elsősorban nem a nemzeti büszkeséget, hanem a gazdasági racionalitásokat követik. Ezt el kell fogadni. Önmagában ezért még nem szabad kritizálni ezeket a döntéseket, hiszen a jól működő nagyvállalatok a magyar gazdaság fontos részei. Hiba lenne nehezíteni, avagy akár adminisztratív eszközökkel felülírni a gazdasági racionalitással indokolható ésszerű döntéseket. Ez az idetelepült K+F kapacitások elbizonytalanítására jó csupán, vagyis kontraproduktív. A gazdasági szereplőknek az a megfelelő, ha azon szellemi alkotások, amelyek tevékenységük alapját képezik olyan oltalomban részesíthetők, ami nem jelent nagy bürokratikus terhet, de adott esetben hatékony védelmet ad a versenytársak bitorló szándékaival szemben. De ez igaz a KKV-k esetében is. Egy KKV számára sem mindig az a jó, ha rábeszéljük őt egy magyar nemzeti szabadalomra, miközben pedig a találmánya versenyképes a világpiacon. Természetesen annál, hogy semmilyen bejelentést nem tesz egy KKV, még az is jobb, ha legalább nemzeti úton elindul, hiszen ebben az estben is rendelkezésére áll 12 hónap arra, hogy lépjen a potenciális piacai felé, és olyan úton tegyen szabadalmi bejelentést, hogy a potenciális piacai területén is oltalmat szerezzen.

Tudjuk, hogy a magas műszaki színvonalú innováció eredményei csak akkor hasznosíthatók hatékonyan, ha az innováció eredményeként születő műszaki megoldások megfelelő szellemitulajdon-védelmi oltalom alá is kerülnek. Megfelelőnek tartja a KKV szektor szellemitulajdon-védelmi tudatosságát? Ha nem, milyen módon kíván ezen az ITM javítani?

A KKV-k szellemitulajdon-védelmi tudatossága az egész világon, így Magyarországon is elmarad a nagyvállalatokéhoz képest. Arányaiban kevesebb az innovatív cég a dán vagy svájci KKV-k között is, mint a nagyvállalatok között. Egy magyar kisvállalkozás is kevésbé él az iparjogvédelem vagy a szerzői jog nyújtotta lehetőségekkel, mint ahogy arra lehetősége nyílna. Ezen cégek esetében nem feltétlenül áll rendelkezésre az a kutatás-fejlesztési háttér, hogy a szabadalmi oltalom szintjét elérő találmányokat hozzanak létre. Ugyanakkor a logójának védjegyoltalom alá helyezése, vagy éppen az üzleti titkainak, know-how-jának a megfelelő védelme minden vállalkozás számára magától értetődőnek kellene lennie. Tennivaló tehát van ezen a területen is. Az ITM és háttérintézményei elkötelezettek mind a vállalkozások tudatosságának a növelése, mind pedig az iparjogvédelmi oltalom megszerzéséhez szükséges támogatása biztosítása tekintetében. Törekszünk rá, hogy ez az üzenet minél több vállalkozáshoz eljusson, a tavaly megújult Iparjog pályázat pedig az oltalomszerzés költségeihez biztosít finanszírozást, sok esetben gyakorlatilag ingyenessé téve azt.

Egyetértene-e azzal a felvetéssel, hogy bizonyos, elsősorban mérnöki és természettudományos, felsőfokú műszaki képzések kötelező részét képezze a szellemitulajdon-védelmi és innováció-menedzsment alapismeretek oktatása?

Ideális lenne, ha minden diplomát szerző fiatal a tanulmányai során megismerkedne a szellemitulajdon-védelem alapvető kérdéseivel. Aki szakdolgozatot vagy diplomamunkát ír, vagy egyáltalán az online térben szerzett információkat használ fel, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a szerzői jog mit enged vagy éppen mit tilt. A műszaki és természettudományos karokon tanulók számára a műszaki alkotások iparjogvédelmi oltalmának a lehetőségei egyértelműen fontosak, de a gazdasági-pénzügyi képzésben részt vevők sem nélkülözhetik a szellemitulajdon-védelmi ismereteket. A hallgatók valószínűleg először csak nehezen értelmezhető korlátokként élik meg azt, hogy bizonyos tartalmakat nem tölthetnek le és használhatnak fel kedvük szerint. Fontos azonban, hogy rájöjjenek, hogy csak így lehetséges, hogy a saját későbbi kreatív munkájuk eredményét se használhassák fel mások az engedély nélkül.