Kérlek, mond el nekünk, hogy 77 évesen hogy tekintesz a világra? Mi igaz még mindig a régi vezetési elvekből és mi változott meg visszavonhatatlanul?

Minden nap más, mint az előző. Aki nem tud együtt élni a változásokkal, az kiesik az üzleti életből, visszavonul családi fészkébe, esetleg magányába. Szörnyű eseteket látok a kortársaimnál. Eleinte csak egy kicsit pihenni akarnak és végül a teljes szellemi, fizikai leépülésnek vagyok tanuja. Nem győzöm minden hasonló korúnak mondani, hogy a nyugdíj az egy biztosítási esemény. Eddig te fizettél, most neked fizetnek. Attól, hogy nyugdíj-jogosulttá válsz, nem kell azonnal elrohanni és kérni a nyugdíjazásod. Másrészt a nyugdíjas lét az se nem foglalkozás, se nem életforma. Attól nem lettél kisebb értékű szakember. Kinek mi köze hozzá, hogy én még fizetem a járulékot vagy (viccesen) élvezem a nyugdíjat.

Elveimet kérdezed: igen, az embernek kialakult elvei vannak, de lehet, hogy a világunk változásával, tapasztalataink felhalmozódásával azokon változtatni
kell. A vezetési elveim persze nem sokat változtak: szerintem bevonó, konzultatív vezető vagyok és nem egy irányítótoronyból vezénylem a harcosaimat, hanem az élükre állok. Nem hozok döntéseket olyan témákban, amelyekhez nem értek. Ha mégis, akkor tanulok addig, amíg meg tudom már érteni. Azt szoktam mondani, hogy két lábbal állok a talajon, nem is tudom megérteni azokat a lánglelkű vezetőket, akik a részletek ismeete nélkül képesek vezetni egy céget.

Mindenki a generációváltásról beszél. Én magam úgy szoktam fogalmazni, hogy ez a nemzeti vagyon védése – mentése is a kormány részéről. Itt ingatlanokról, vállalati szabadalmakról, üzleti értékekről és piacokról gondolkodik mindenki.

Itt valamennyien tévedünk. Ha egy cég csődbe megy, felszámolják, stb. a nemzetgazdasági értéke nem válik köddé, az új kezekbe kerül, aki remélhetőleg jobban tud majd gazdálkodni az értékekkel. Ami elvész: a munkahelyek (átmenetileg, mert újra megnyílnak), a hitelezők nem (vagy csak részben) kapják meg kölcsöneiket, a cég tulajdonosai elvesztik (vagy részben elvesztik) a befektetett tőkéjüket.
Ugyanez igaz arra, amit kérdezel: a nemzeti vagyon vesztése (attól, hogy nem sikerül egy generációváltás) nem lesz, inkább a családi vagyonok foszlanak fel a rossz gazdálkodás miatt.

Szívesen összefognék veled egy olyan projektben, amikor a nyugdíjba vonuló kiemelkedő vállalati, állami, vagy civil vezetők tudása, tapasztalata a generációváltás tárgya. Szerinted is a nemzeti vagyon része ez a tudás, és hogyan menthető?

Ez egy nagy dilemma és ezért alapítottuk meg az első hazai úttörő interim menedzsment cégünket. Ugye elfogadjuk már széles körben, hogy a legfontosabb erőforrás a humán erőforrás. Annyira gazdagok lennénk már, hogy lemondunk sok-sok ezer vezető és kiemelt szakember tudásáról, tapasztalatáról, gyakorlatáról?

Sokan mondják fiatalon tart a feladat. Te ékes példája vagy ennek. Mit tanácsolsz azoknak, akik hajlamosak a nyugdíj után tréning alsóban otthon téblábolni? Hogyan lépjenek?

Ha még nem késő – lépjenek ki a kapun, induljanak el, annyi kihívással fognak találkozni, annyi teendőnk van még ebben a világban – örömüket fogják lelni benne (és esetleg némi anyagi javakkal fogják honorálni a munkájukat)

Köszönjük az interjút!

Köszönöm, hogy elmondhattam.