Ön nemrég lett az EDUTUS Főiskola oktatási rektorhelyettese. Mekkora mozgástere van ebben a pozíciójában a tananyag struktúráját meghatározni és a számonkérés mélységét befolyásolni?
Remélem nagy. A főiskolán szerteágazó képzés folyik számos szakterületen, ennek megfelelően a tananyagok is sokrétűek. Van gazdálkodási és menedzsment, nemzetközi gazdálkodási, kereskedelem és marketing, turizmus-vendéglátás, műszaki és mechatronikai mérnök alapszakunk. Jó lenne polihisztornak lenni, hogy nemcsak az oktatásszervezési kérdésekben legyek naprakész, hanem a tananyagfejlesztésekben is. Ez nem lehetetlen, ha a lehetőségek nyújtásában gondolkodunk. Véleményem szerint a gazdasági felsőoktatás célja az üzleti szemléletű gondolkodás fejlesztése. Ez független a szaktól és tananyagtól. Hallgatóink a második évben választanak szakirányt maguknak, ilyenkor lesz számukra igazán fontos, hogy mit és hogyan fognak a továbbiakban tanulni. A tananyagok struktúrájának felépítése a tárgyfelelős kollégák feladata, de ennek közvetítése már az adott tárgyat oktatóké. A számonkérésben egyre nagyobb teret kap az üzleti szimuláció, az esettanulmány és a projektfeladat. Menedzsment kurzusokat vezetek, ahol szerencsére sok olyan hallgatóm van, aki inspirálja az embert. Fontos megemlítenem, hogy a főiskola folyamatos módszertani fejlesztéseket végez. Ezek közé tartozik az idei tanévben bevezetett webináriumi oktatás, amely bár Magyarországon uniqum, de külföldön már hagyománya van. Ennek keretében rögzítjük a megtartott előadásokat és ezek visszanézhetőségét a neptun rendszeren keresztül biztosítjuk. Az oktatás mellett van mentorálás, szakkollégium, üzleti partnerek közreműködésével szervezett szakmai program, céglátogatás, workshop, nemzetközi hét és más programok, amelyek színesítik az oktatást. A hallgatókra vár, hogy éljenek a felkínált lehetőségekkel.
Néha egy kávé mellett még a felsőoktatás legoptimistább vezetői is panaszkodnak a hallgatók hozott felkészültségére, de ami még bántóbb a hozzáállásukra is. Hol van az eredendő hiba, a családokban, az alsófokú képzésben, vagy valahol egészen máshol?
Töretlenül optimista vagyok. Én nem látom annyira tragikusan a helyzetet, mint mások. A felsőoktatás tömegessé válásával járó természetes jelenségnek tekintem, hogy heterogénebb a hallgatói kör. Az elitképzésnél kevesek kiváltsága az oktatás és jobban meg tudják válogatni a felsőoktatási intézmények, hogy kiket vesznek fel a soraikba. De a tanulás kitörési lehetőség! Egy befektetés, amely szellemileg és anyagilag is megtérül. Lehet, hogy valaki szerényebb képességekkel rendelkezik, és több időre van szüksége az elméleti anyagok elsajátításához. A magyar emberben genetikailag kódolt túlélőképességet és gyakorlatias mentalitást hasznosabbnak tartom az üzleti életben mint a mindent bebiflázó tanulógép-hozzáállást. Van néhány olyan hallgatóm, akinek már most diplomát adnék üzleti mentalitásból, mert nyitott szemmel járnak, kérdeznek, lehet előadásokon kevesebbet vannak, de részt vesznek minden olyan programon ami nem kötelező, mert felismerik a benne rejlő lehetőséget. Építenek és építkeznek. Önmagunkért vagyunk felelősek és döntéseink következményekkel járnak. Katartikus élménnyel jár, amikor rájövünk, hogy a döntéseinkkel képesek vagyunk saját és mások életét pozitívan befolyásolni.
Apropó! Ön milyen rendű tanuló volt és kitől kérhetünk referenciát?
Átlagos tanuló voltam. Visszahúzódó, szerény és csöndes tinédzserként rendkívül zavart, hogy a tanár által feltett kérdésre már fejben megvolt a válaszom és nem mertem kimondani. Aztán más aratta le a babért, akinek én súgtam. Évekig tartott, mire a sok tanulás és olvasás révén olyan magabiztosságra tettem szert, hogy ki merjem mondani amit gondolok. Hosszú és izgalmas út van mögöttem és kihívásokkal teli inspiráló feladatok előttem. A referencia hasznos dolog. Örülök, hogy számos kollégámnak állíthattam ki már referencialevelet az üzleti életben vezetőként és segíthettem személyes ajánlásommal munkához. Itt a főiskolán is már megírtam néhány referenciát kollégáimnak és hallgatóimnak. Remélem egyre többen válnak érdemessé rá.
Ha van valami, amit mély elkötelezettséggel lehet csak csinálni, az az Ön szakmája. Mikor tudja abbahagyni a napi munkát és hogyan töltődik fel másnapra?
Most az elevenembe talált. Szeretem a munkám és képes vagyok hajnalig fent maradni különösen a mostani időszakban. A kollégák meg is jegyzik, hogy én soha nem alszom? Persze előfordul, hogy éjjel 2-kor még válaszol egy-két bagolytípusú kollégám és riposztozunk egy jót e-mailen, skype-on vagy chatszobában, aztán elzavarjuk egymást aludni. Hogyan töltődöm fel? Rendszeresen sportolok heti 4-5 alkalommal, másképpen nem is bírnám ezt a tempót. A sport és a munka együtt rengeteg adrenalint ad. Lehet szerencsés géneket örököltem, mert hamar regenerálódom. De azért teszek is érte!
