Tegnap egy műhelybeszélgetésen dr. Lenner Áron Márk a KKV-k Utazó Nagykövete, kkv-k legfontosabb megoldandó kérdésének nevezte a finanszírozásukat.

Lássunk néhány kérdést e körben. A finanszírozást merevnek, öregesnek neveztem e találkozón. Az állami pályáztatás pápább akar lenni a pápánál, hiszen a banki finanszírozási formákat követi. Eszköz alapú és fedezetet követel a felhasználótól. Azt az ősi elvet követi a pályázati rendszer is, hogy „bizonyítsd be a banknak, hogy nincs szükséged a pénzre és megkapod”.

Talán jogos lehet a félelem arra vonatkozóan, hogy az átadott források eltűnnek, köznapian „lenyúlják őket”, de e szoros védelem azokat is hátrányos helyzetbe hozza, akik cél szerint szeretnék felhasználni a megkapott forrásokat.

Talán soha nem elemezték, mekkora ténylegesen a csalás kockázata illetve a várható vesztesége. E kockázatot azonban másképpen is lehetne fedezni, mint azzal, hogy az előfinanszírozás szabályát alkalmazzuk.  

Több, mint 20 éve tapasztaltam először e finanszírozási formát és a Bankhiba könyvemben az alábbi hibaként szerepel:

Alkalmazhatatlanság: az előfinanszírozás szabályai

A pénzügyi rendszer egyik legrégibb hibája. Először a világbanki hitelezés szabályai között vezették be az előfinanszírozás szabályait. Akkor sem működött, erre az állami pályáztatás általános elvévé tették az illetékesek.

Mi az előfinanszírozás?

A pályázó egy gép beszerzéséhez külső forrás igényel, jelen esetben valamilyen állami pályázati forrást. Megnyeri a pályázatot. Ahhoz, hogy ehhez a külső forráshoz hozzájusson be kell szereznie a szükséges gépet. Szállítási szerződést kell kötnie, és KI KELL FIZETNIE(!), hogy a pályázati összeghez hozzájusson.

Elő kell finanszíroztatnia a pályázati forrást. Ha a pályázónak lett volna elég forrása, nem igényelte volna a külső segítséget. Ezért most a pályázati forrás megelőlegező forrást kell szereznie. A megelőlegező forrásra pedig biztosítékot kell adnia, és hitelképesnek kell lennie. De már a pályázati összeghez is vett igénybe banki forrást, ezért általában nincs több bankhitel. Itt lép be a magán kölcsön igénybevétele… S közben az idő csak telik, telik.

A dolgok pedig vészesen összekavarodnak.

Ki, mit finanszíroz? Szükség van –e egyáltalán a pénzre?

Ha már a gépszállító ki lett előzetesen fizetve, akkor a később folyósított pályázati pénzből mi lesz teljesítve? A magán hitel?

Hogyan igazolható a jogszerű felhasználás, ha a pályázati pénz hiteltörlesztésre fordítódik?

E rendszer alkalmazhatatlan. Vagy úgy, ahogy most kölcsönös szembehunyások és hazugságok árán, s rettentően lassan.

Ha a banki finanszírozási formák megfelelőek lennének, akkor nem lenne szükség a pályázati, támogatási finanszírozásra. Más megoldások alkalmazásra lenne szükség. Gyakran az KKV igénye nem eszközalapú és nem tudnak elkülönült fedezetet adni.

A nem eszközalapú finanszírozás külön megközelítést igényelne. De ezek az igények nem egyenlők azzal sem hogy egy- egy tanácsadói megbízás elkészítésre van szükség, ahol egy újabb tanulmány születik.

A fedezet lehetne közös ( pool ) alapú, azaz akár garanciaközösség formájában a csoport tagja is együtt viselik a veszteségeket és a kockázatokat. A közösbe beteendő résznek fedezetet kell nyújtania a számszerűsítendő veszteségekre és a működtetés költségeire.

Az (alap) tőkejuttatások látszólag tartós források, melyekre szintén nagy szüksége van a tartós források hiányában lévő vállalkozásoknak. A legtöbb esetben hiába az 5 éves visszavásárlási lehetőség, hiszen ez nettó 20 % os tőkearányos követelmény ír elő a vállalkozások számára, mely nehezen teljesíthető egy egyébként is tőkehiánnyal küzdő vállalkozás részére.

Ha KKV –k finanszírozásának megújítására sor kerül a fenti kérdéseket célszerű lenne átgondolni, a terheket számszerűsíteni és új alapokra helyezni.

Felajánlom, hogy aki a KKV finanszírozási formáinak megújításról jó hírrel szolgál nekünk vendégem egy pezsgőre : -)