A környezet védelmének a szüksége a kor emberének az egyik legnagyobb felismerése. Globális, politikai és gazdasági óriások igyekeznek válaszokat találni a kihívásra.
Bizottságunkban mi arra vállalkozunk, hogy a kisvállalati világban már megtehető fizikai, látásmódbeli változtatási lehetőségekre felhívjuk a figyelmet.

Droppa György vállalta a bizottság vezetését, aki szállodai és vendéglátóipari szakemberként szerzett elismerést, de ezt hátrahagyva pályát korrigált és kulcsvezetője lett a mindezidáig legnagyobb magyar környezetvédelmi társadalmi megmozdulásnak a Bős-Nagymarosi Erőmű megkérdőjelezésének. A szakember mára a világ egyik legismertebb magyar környezetvédője.

Droppa György
Környezetvédelmi Bizottság
elnök

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a KKV, más néven, a K-kávéház, a környezetvédelem területén végzett tapasztalatomra építve, felkért a kis és középvállalkozók képviseletére. Egy kávéház jó hely, mert az ember saját, szabad akaratából megy el oda. Oda nem csak azért járunk, hogy ott szónokoljunk, hanem azért is, hogy tanuljunk egymástól

Jó ötletnek tartom, hogy a többi bizottsági elnökkel megegyező kérdésekre vártok választ. Úgy érzem, hogy egyfajta a múltból merítő, de a jövőt célkeresztbe állító, székfoglaló programot kértek mindannyiunktól, mert így tevékenységünk keretei, közös céljaink, könnyebben lesznek meghatározók.

Mit érez máig a legfontosabb eredményének a szakmájában?

Mindenekelőtt az, hogy az Alternatív Nobel Díjas Duna Kör társadalmi szervezet sikereit emelném ki, melyet már több mint negyed évszázada vezetek. Azt, hogy más szervezetekkel együttműködve sikerült megakadályoznunk, egy súlyosan környezetpusztító beruházás, a Nagymarosi vízlépcső megvalósítását, és a magyar társadalomban magasabb szintre sikerült emelni, a háborítatlan környezet az egészséges élet fontosságát. Itt kell elmondanom azt is, hogy oly sok év alatt sem sikerült elmélyítenünk annak tudását a magyar társadalomban, hogy a Kör nem általában vízlépcsőellenes, hanem mi a síkvidéki vízierőműveket ellenezzük. Azokat, amelyek nem veszik figyelembe Magyarország földrajzi adottságait. Mi a mesterséges, nagykiterjedésű tározó felduzzasztásával, mesterséges al- és felvizcsatornával rendelkező vízlépcsőket ellenezzük, mert azok megépítése és üzemeltetése sokkal drágább, miközben a korlátozott esésviszonyok miatt kevés energiát termelnek. Az általuk igénybe vett térben a környezet degradálódik, és hatásterületük, a hagyományos vízlépcsők által igénybevett terület sokszorosa.

Kimagasló eredménynek érzem, hogy olyan projektekben sikerült részt vennem, melyekben kompromisszumokkal ugyan, de újra eredeti medrében folyhat a Duna több mellékága.

E területen, közel száz tanulmányt írtam, az ISTER Kelet-Európai Környezetvédelmi Kutató igazgatójaként, és a Duna Drop Környezetvédelmi és Szolgáltató Bt. ügyvezetőjeként. Ebbéli tevékenységemet több külföldi egyetemen is sikerült hasznosítanom, így a UCLA, az American University-n, a Havannai Állami Egyetemen, vagy az Utrecht University-n.

Nagy büszkeséggel gondolok vissza azokra az évekre, mikor együttműködhettem Jacques Cousteau kapitánnyal, a méltán világhírű oceanográfussal, egy négyrészes Dunáról szóló film elkészítésében.

Majd két évtizedet dolgoztam a vendéglátás területén. A hetvenes évek végén, a Margitszigeti Nagyszálló éttermi igazgatójaként, a Pilisi Napokkal megnyertük az első és kiemelt osztályba sorolt csapatok közötti versenyt. ’80-ban nyitottam a még gebines, pilisi Hoffmann Fogadót, és mihelyt azt törvényileg is engedélyezték, 1982-ben Budapesten, a Fondue Bárt, majd további három vendéglátóhelyet.

Mit érez a szakterülete 3 legfontosabb kihívásának?

A magyar társadalomban az értelmes, egymásra odafigyelő párbeszéd elakadt. A szüntelen ellenségkép vetítése nem teszi lehetővé, hogy az egymással szemben álló felek, ne csak folyamatosan visszalőjenek. Ez a rossz tendencia, Magyarországra sajnos kiemelten jellemző, de sajnos az egész világra jellemzővé vált. Ideje lenni felismerni, hogy a legyőzöttek ritkán szoktak megbocsájtani.

Fontossági sorrendben, szerintem a legfontosabb az, hogy a szomszédságunkban zajló háborúnak, minél hamarabb vége legyen. Itt kell elmondanom, hogy az Európai Zöldek képviseletében, a délszláv háború alatt, több tényfeltáró és békéltető misszióban vettem részt, és ha a lehetőségek úgy hozzák, és ha a tervezett esemény megvalósul, akkor 2023 májusában én is részese kívánok lenni, egy Bécsbe tervezett békekonferenciának.

Második helyre tenném azt, hogy itt Magyarországon, ne alakuljanak ki olyan helyzetek, mikor a szemben álló felek a süketek párbeszédét folytatják. Mikor, bármilyen észérvek felhozása esetén is, mikor egy tojásról bebizonyosodik, hogy büdös, a másikat arra kívánjuk, kívánják kényszeríteni, hogy azt a tojást egye is meg. Jelenleg ez zajlik, Magyarország akkumulátor nagyhatalom törekvéseinek területén.

Harmadik célnak a mértékletesség tudásának, főleg erkölcsi tudásának elterjesztését tartom fontosnak. Szerintem számunkra azok az országok mutatnak követendő példát, akik tudomásul veszik befolyásukat, tudományos és kulturális képességüket, akik képesek összefogni, és csapatban gondolkozni, akik keresik a közös megoldásokat, és akik nem szakadnak bele az erőlködésbe. Ez nyilvánvalóan egy hosszú távú feladat. Néhány év, nem elég hozzá, de ha sikerül gyermekeink és unokáink életpályáját, egy kicsit módosítani, akkor szembe nézhetünk reggelente a tükörrel.

 Mi a szakmai célja 3 éven belül?

Az előző pont folytatásaként is, ide vezet a konkrét lépések rövidtávú meghatározása. Itt sokkal könnyebb annak a kifejtése, hogy mi nem akarok lenni. Talán annak a kifejtése a legfontosabb, hogy kifejtsem, hogy szeretném fenntartani polgári jólétem, ami azt jelenti, hogy már nem vágyok arra, hogy gazdagabb legyek. Már elmúltam 75 éves, életkoromhoz képest jó egészségben élek, és így is akarok maradni. nemcsak 3 éven belül, de azon túl is. Tisztában vagyok azzal, hogy ha ezt a privilégiumot csak magamnak akarnám, akkor ebbéli vállalkozásom kevéssé lesz sikeres, még akkor sem, ha életem statisztikáját ismerve bemérhető, hogy az én vajas kenyerem, nem fog a vajas oldalára esni.

Célom, hogy 3 éven belül, minél több sikeres embert ismerjek meg, és őket tovább sikerességre, szociális érzékenységre, és az élet titkainak megértésére buzdítsam.

 Mi a hobbyja és hogyan regenerálódik?

A hajózás a Dunán és a tengeren, kajakozás, kertészkedés, főzés, vendéglátás, utazás, olvasás. Ismereteimet, nézeteimet, gyakran nyilvánosságra is hozom. Cikkeimet leggyakrabban az Új Írás, irodalmi művészeti és társadalmi lapban és a Népszava politikai napilapban lehet olvasni. Kitüntetett figyelemmel kísérem, egyes afrikai országok, és karibi és latin-Amerikai térség változásait.

 Van-e jószolgálati aktivitása, vagy tervez- e ilyet, éspedig?

Ügyvivője vagyok a Duna Körnek, pályám során alelnöke voltam, a Duna településszövetségnek, környezetvédelmi tanácsadója vagyok a Roma Parlamentnek, elnöke voltam A Zöld Demokratáknak, elnökségi tagja voltam az Európai Zöldpártnak, elnökségi tagja a Green East- West Dialoguenak (Zöld-Kelet-Nyugati Párbeszédalap). Tagja vagyok a GödÉrt Környezetvédelmi és Városvédő egyesületnek. az energiaszegénység területén, tanácsadója vagyok egy német Európa parlamenti képviselőnek. Tagja voltam a Magyar Vendéglátók Ipartestület rendszerváltás utáni első elnökségének, vezetőségi tagja vagyok az ATTAC Magyarország Egyesületnek. Az ATTAC célja, a gazdasági folyamatok, mindenekelőtt a pénzpiacok társadalmi ellenőrzése és szabályozása, az emberi jogok között az alapvető gazdasági és szociális jogok (fedélhez, megfelelő táplálkozáshoz, egészséghez, munkához, oktatáshoz való jog) előtérbe állítása, a tőke antidemokratikus érdekérvényesítésével szemben a társadalmi demokrácián és valódi esélyegyenlőségen alapuló szolidáris társadalom és világrend megvalósítása.