A „business-as-usual” feladatokon erősen túlmutat az úgynevezett krízismanagement vagy egy kicsit szebben és kíméletesebben fogalmazva, a „turn-around projekt”. Sokak megítélése szerint ez a szakma csúcsa, hiszen nagyon komplex tevékenységet feltételez nagyon stresszes körülmények között. Ebben az esetben az interim managementet és a tanácsadói tevékenységet szigorúan egy egységben kell kezelni. Nem a szokásos tevékenységet vagy egy üzleti építkezést kell egy előre jól behatárolt időtartamban ellátni, hanem nagyon jól megítélhető és mérhető eredményt felmutatni.

A krízismanagement a legnagyobb bizalmat feltételező megbízás, még a generációváltáshoz kapcsolódó feladatok bizalmi igényét is meghaladja. Teljeskörű felhatalmazást feltételez. Ebben az esetben ugyanis nincs már B-terv, nem lehet újra gombolni a projektet. Pont ezért hívjuk krízismanagementnek. Ha elbukik, bukik vele általában a cég is de legalább az érintett terület, üzletág.

A stresszfaktor nagyon sokrétű. Sok esetben a kilábalást szinte lehetetlenné tevő likviditási gondokkal is jár. Nem kisebb feladat a már „elszállingózó” tehetséges kulcsemberek tevékenységének pótlása ill. átalakítása. A piaci feladatokról ne is beszéljünk. Mindig felmerül a kérdés, hogy amit a cég kínál a piacnak, az vajon perspektivikus-e? Szabad-e csak racionalizálással, hatékonyságnöveléssel az eddigi tevékenységet folytatni és erőltetni az értékesítést esetleg még tőkebevonást is ösztönözni. Ez lelkiismereti kérdés is.

Sokszor napok alatt át kell látni az alaphelyzetet és olyan irányba indulni, ami a tulajdonosok valós és nem csak vélt érdekét szolgálja. Népszerűség kizárva.