Kedves István! Egy alapos, hosszú beszélgetést folytattunk a március 9-i KKVHÁZ után. Jó érzések maradtak bennem, mert segítőkészen álltál a KKVHÁZ kezdeményezéshez, és osztottad a véleményemet, miszerint az online képzésé a jövő ( ideértve a cégvezetőket is) Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem a jövő, hanem a jelen.

De kezdjük elölről. Nyughatatlan fiatal voltál, biztosan édesapád néhány fehér hajszála a te lelkeden szárad. Egy pár kitérő után a McDonald’s-nál bizonyítottad először a szervezőkészségedet. Milyen karakter vagy te? Hogyan indult a pályád?

Azt gondolom, hogy minden ember tisztában van valamennyire a saját értékeivel és a saját gyengeségeivel is. Én nem hiszek a gyengeségben, szerintem az élet mindenkinek a saját szintjén elég kemény. Vannak, akik a nyugalmat szeretik, és vannak az örök energiagombócok. Én ilyen energia gombóc vagyok. Nagyon tudok lelkesedni a jó dolgokért és emellett mindig is vezető alkat voltam. Ez már gyerekkoromban is kiderült, hallgatnak rám az emberek. Fiatal felnőttként a napokat akartam megélni, a maga valóságában, sok jó dologgal foglalkoztam és nagy vagyon is lett a jutalma. A kilencvenes években felelőtlen, figyelmetlen, de  legfőképpen naiv voltam, és persze tönkrement minden. Ennek lett az eredménye a McDonald’s. Soha nem mondanék rosszat erről a cégről, mert kemény munka mellett, aki kitartó és figyelmes befuthat egy komoly karriert. Én is ezt tettem 6 év van bennem. Elképesztően sokat tanultam ott, fegyelemről, a munka értékéről, és arról is, hogy más emberek tudása, munkája nélkül nem mindent lehet elérni az életben.

A fiatalok hagyományos karrierjét Te teljesen újraértelmezted, csak érett fiatalemberként, később végeztél felsőfokú tanulmányokat.
Több egymással látszólag össze sem egyeztethető főiskola, egyetem. Köztük a rendőrtiszti. Tényleg, miért nem lettél rendőrtiszt?

Bizonyos értelemben maximalista vagyok, ha valami érdekel, akkor 100% át élvezi a figyelmemnek. A vendéglátás a Meki miatt volt érdekes, azután elkezdett foglalkoztatni egy másik téma a rendvédelem. Először csak a jogi része, hogy hogyan készül a kolbász, ha szabad ezzel az analógiával élni. Aztán a valóság. Sokszor kimentem a rendőrökkel, mint polgárőr éjszakánként, és sok mindent láttam. Tetszett, de nem értettem hozzá. És elkezdtem foglalkozni vele. De sajnos az érem másik oldala az egy nagyon-nagyon gyenge fizetés és a megbecsülés teljes hiánya. Minden rendvédelmi dolgozó, és egészségügyes elött le a kalappal, hogy ezt a hivatást (mert lássuk be, hogy Ők ezt nem munkának tekintik) tudják csinálni. Rengeteg barátot szereztem, és mindig is fel fogok nézni rájuk. Való igaz, hogy a Közszolgálati Egyetem profilidegennek tűnik, hiszen a közigazgatási-menedzser kifejezetten hivatalok vezetésével foglalkozik, erre nincs jó válaszom, csak annyi, hogy érdekelt a téma. De most az élet megadta a válaszokat, hiszen minden tudást valahogyan mégis sikerült kamatoztatni.

Legelőször a VOSZ Budapest Pest megyei gáláján találkoztunk. Egy asztalnál ültünk. Látszott szeretnek a munkatársaid. Később a KKVHÁZ-ban nekem is azonnal ötleteket adtál, hogyan fejlesszük a közösségünket. Honnan benned ez az erős szuggesztivitás? Ezt fejleszted folyamatosan, vagy ráéreztél, hogy van neked, és csak egyszerűen használod?

Én egyszerűen ilyen vagyok. Ha valami tetszik, szeretnék benne segíteni. Idővel ugyan nem sokkal rendelkezem, de ötletből és az azokhoz szükséges feladatok átlátásából nincs hiány.

Mindenben megtalálod a piaci rést. Rengeteg vállalkozási ötletet hallottam már eddig is tőled. Én sem vagyok kispályás, érzem mindegyik remek. Mond, nem megy ez a hatékonyság rovására? Nem jársz úgy, hogy semelyik sem lesz világszenzáció?

Nem. Szigorú rend szerint élek. Egy dolog a legfontosabb, ez adja a munkanapjaim 100%-át. A magánéletem rovására pedig igyekszem szociálisan számomra fontos dolgokban másoknak segíteni. Adni jó, és az élet ezt mindig meghálálja.

Kérlek, mesélj a legújabb szerelmedről a BlockBen-ről.  Arany, árfolyam, ideges bankok. Mond, mire készültök? Ez a fő projekt, vagy ez is csak egy állomás?

Hú, ezt kicsit messzebbről kell kezdenem. Ami az egész életemben meghatározó volt, az a kreatív életvitel. A világ problémái közül rengeteg megérint, amire kidolgozok fejben egy megoldást és odébb dobom, mert mondjuk üzletileg nem releváns, vagy nem megvalósítható, stb. Más dolgok viszont nem mennek ki a fejemből. Ezek olyan problémák, amikre sokan egyáltalán nem is keresik a megoldást, mert egyszerűen észre sem veszik, hogy létezik. A leginkább hétköznapi dolgokkal nem foglalkozunk. Kíváncsi lennék, ha az olvasókat megkérdeznénk mi van 1000 Forintos bankjegy hátoldalán hányan tudnák megmondani. A pénz egy tipikusan ilyen dolog, sokan csak elfogadják, hogy van vagy nincs, de senki nem töri rajta a fejét, hogy a rendszert mikként lehetne jobbá tenni. A három cégtársammal együtt, nekünk megadatott egy pár olyan beszélgetés, amiből kiderült, hogy ötletből nálunk nincs hiány. Nem mellesleg gyakorlati megvalósításban sem nevezhet minket senki kezdőnek. Az is biztosra volt vehető, hogy egyikünk se tudja ezt egyedül megvalósítani. De együtt biztosan. Mind a négyünk hozott áldozatokat, amiket komoly pénzben sem lehetne kifejezni, de bejött.
Az alap probléma amire a megoldást kerestük egyszerűnek néz ki de végülis talán a legösszetetteb dolog amivel találkoztunk, legalábbis Én. A fő kérdés az, hogyan lehet létrehozni egy olyan fizetőeszközt, amit a föld bármely pontján, bárki, mindenféle állami, vagy nagybanki garancia nélkül elfogadhat, és a pénz mind az öt funkcióját képes betölteni.
A választ tudtuk pár napon belül, de az ötlet megvalósítása hónapokat és több, mint 50 ember munkaóráinak ezreit vette igénybe. Kellett egy olyan platform (program), ami közhiteles és ehhez kétség sem férhet, és kellett egy fedezeti eszköz, amit mindenki ismer és elfogad. Ez pedig az arany lett. Kézenfekvő volt, hogy amennyiben az aranyat tudjuk digitalizálni, és e mögé fejlesztenénk egy blockchain alapú számlavezetési rendszert, akkor azzal elsők lehetünk a világon. Megcsináltuk, és a többi fejlesztésünk már erre épült. A BlockBen Pay alkalmazásunkkal egy másodperc alatt lehet fizetni, akár úgy is, hogy az eladó semmiféle készülékkel nem rendelkezik. Nem kell bankkártya, se készpénz. A telefon mindenre alkalmas. A mostani generáció, már telefonnal a kezében születik, és nem is értik, hogy 2020-ban miért állnak sorban az emberek a sárga csekket befizetni a postán. Mondjuk ezt már én sem értem. Nézzék meg, van rajta egy QR kód. Azzal is be lehet fizetni.
Szóval igen, szerelmes vagyok ebbe a cégbe, mert lehetőséget ad nyomot hagyni, és ez már nem egy állomás, hanem A CÉL. 

Engedj meg nekem egy régi történetet! Fekete János, az akkor már nyugdíjas legendás MNB elnök helyettes látogatást tett a Balaton gyöngyszemében, a Club Tihany szállodában.  Ez valamikor ’89 tájékán lehetett. A menedzsment tagjaként én is részt vettem a fogadásán. A feleségével volt, és kávézgatás közben jó kedélyűen beszélt a régi MNB dolgokról. Egyszer csak megszólalt a felesége, – akiről a világ keveset tudott – hogy nem úgy volt az „Mucikám” és elmondta a történetet, érezhetően, úgy ahogy az volt. Elcsendesedtünk, mert megéreztük, hogy ez a briliáns bankszakmai kártyajátékos, az MNB elnöke helyettese a hírnevének és a mítoszának egy nagy részét a feleségének köszönheti.
Bocsánat a hosszú történetért! Neked van-e valaki, aki ott áll mögötted? Te kire támaszkodsz, amikor elbizonytalanodsz?

Sajnos családom még nincs. Persze az is lehet a családtól alkalmasint jobban elbizonytalanodnék. Meddig nyomnád a gázt egy versenypályán, ha család is mögötted ülne? Nem mellesleg elbizonytalanodásról szó sem lehet, nincs rá időm.:-) 

Köszönöm az interjút!