A standby letter of credit gazdasági életben betöltött szerepe
A standby L/C, mint személyi biztosíték, az alkalmazásától elvárt és kívánatosnak tartott pozitív hatások miatt, elsődlegesen kereskedelmi illetve pénzügyi hitelezési konstrukciókban van jelen. Elsődleges célja, hogy mérsékelje a hitelezési kockázatokat, és csökkentse a hitelfelvevő nem teljesítéséből származó veszélyeket, anyagi és erkölcsi károkat.
A nemzetközi kereskedelemben elfogadott gyakorlat[1], hogy a felek a nyitva szállítással vagy a halasztott fizetési konstrukcióval kötik meg adásvételi vagy szállítási szerződésüket. Ilyen esetben az eladó egyértelműen hitelezői pozícióba került, és finanszírozza az adóst (a vevőt), illetve viseli mindazon kockázatok terhét, amelyek a vevő nem-, vagy részleges, vagy késedelmes fizetéséből származnak. A standby L/C típusok közül az un. „financial” azaz pénzügyi standby L/C szolgálja ilyenkor legjobban a hitelező-eladó érdekét.
Az un. financial standby L/C, mint pályázati kritérium megtalálható a nemzetközi tenderkiírások feltételrendszerében is. Az ajánlattevőnek tendergarancia formájában arra kell köteleznie magát, hogy pályázati nyertessége esetén, ajánlatát nem vonja vissza, illetve azt semmilyen feltétel tekintetében nem változtatja meg.
A magyar EXIMBANK Rt. –hasonlóan a világon működő „eximbankokhoz” – ilyen garanciák nyitását vállalja, és azokat Általános Előfinanszírozó Hitelek keretében, az Exportgaranciák csoportjában, mint banki terméket kínálja a magyar exportőrök számára.
Nagyértékű export fővállalkozási szerződések, illetve jelentős értéket képviselő gépek, berendezések vevői igények szerinti gyártására, majd szállítására kötött szerződések gyakorta rendelkeznek a vevő előlegfizetési kötelezettségéről.
A magyar EXIMBANK ilyen konstrukció esetében ügyfeleinek az un. előlegvisszafizetési garancia nyitását ajánlja.
Tekintettel azonban arra, hogy a nyitó által kibocsátott garancia érvényessége és hatályossága a kibocsátó országának joga által meghatározott, és annak alávetett, így a nemzetközi kereskedelmi ügyleteknél mind a kibocsátott, mind a befogadott garanciák tekintetében csak olyan banki kötelezettségvállalások jöhetnek szóba, amelyek nemzetközileg szabályozottak, és amelyek alkalmazására nézve egységes gyakorlat alakult ki. Ilyen lehet, a jelenleg átdolgozás alatt álló URDG[2] vagy a standby L/C, amelyre az ICC ISP98 szokványa vonatkozik.
A standby L/C-t, mint biztosítékot gyakran használják befektetési célú hitelek garanciájaként.
Például: 2002-ben, a Swisscom cég a befektetői javára nyittatott standby L/C-t arra az esetre, ha a vállalat a befektetőkkel szembeni adósságát határidőre nem törlesztené. Ez a típusú standby L/C azonban egyszerre pénzügyi és teljesítési azaz „performance” garanciavállalás, hiszen a nyitó a hitelezőnek (annak választása alapján), a garancia esemény bekövetkeztekor vagy a befektetett összeget és annak kamatait vagy a vállalati részvények egy meghatározott hányadát köteles átadni. A hitelező mérlegelésnek tárgyát a lehívást követően átlagosan 5 nap múlva rendelkezésre álló cash illetve a vállalati részvény jelenbeli és jövőbeni értékének összehasonlítása képezi.
A standby L/C-nek a hitelezési gyakorlatban betöltött szerepére utal német banki standard is, amely a követelések elzálogosítása esetében kimondja, hogyha a zálogfedezetbe vett vállalati követelés nem nyújtana kielégítő fedezetet a követelésre, akkor a hitelező külső biztosítékként befogadhat standby L/C-t, mint biztosítékot.[3]
Megtalálható a standby L/C a viszontbiztosítások piacán is. Az ICC terminológiáját használva az „insurance standby L/C” kifejezés utal erre a konstrukcióra.
Például: Az egyik jelentős tőkeerővel rendelkező európai viszontbiztosító a SCOR[4], a 2005. évi konszolidált mérlegének elemző részében külön fölsorolja azokat a nagyértékű standby L/C szerződéseket, amelyet a BNP Paribas Bankkal kötött. Így 2005. november 25-én a SCOR és a SCOR Global Life két hitelszerződést írt alá a BNP Paribas Bankkal a viszontbiztosítási tevékenységéből eredő kötelezettségeinek garantálása céljából. Ezeket a felöltődő és a SCOR számára maximálisan 85 millió USD értékben, a SCOR Global Life számára maximálisan 15 millió USD értékben biztosított hiteleket a BNP Paribas Bank csak ellengaranciák egyidejű bemutatása mellett volt hajlandó folyósítani. A SCOR a fentieknek megfelelően 2005. december 14-én a CALYON Bankhoz[5] fordult, amely kész volt 100 millió USD értékben standby L/C-t kibocsátani a BNP Paribas Bank, mint kedvezményezett számára. Az eset külön érdekessége, hogy a SCOR nem az ICC szokványt rendelte alkalmazni, hanem a Biztosítási Ügynökök Nemzeti Szövetségének[6] formanyomtatványát. A SCOR a CALYON-nal kötött és a standby L/C megnyitására vonatkozó megbízásának szerves részét képező megtérítési megállapodásban, a kibocsátandó standby L/C értékenek 105%-ig az USA állampapírjait volt köteles fedezetként elhelyezni. A jelen példa tökéletesen illusztrálja a standby L/C kettős arcát: egyrészt önmaga is biztosítékul szolgál egy hitelügyletben (lsd. SCOR v. BNP Paribas), másrészt a nyitására való felkérés (lsd. SCOR v. CALYON), de facto egy hitelezésre való felkérés, mely mögé megfelelő biztosítékot kell szolgáltatnia a megbízónak.
A standby L/C-t, különösen az Egyesült Államokban gyakran használják vállalati kötvénykibocsátások fedezetéül helyi önkormányzati infrastrukturális beruházások finanszírozásához. A Documentary Credit World[7] 2008. júniusi számának összefoglalóját célszerű forrásként megjelölni, amelyben 19 nagy értékű L/C kibocsátást sorol föl.
Például: a Wachovia Bank. N.A, 15 millió USD értékű kibocsátása a Carolina Village projekt finanszírozására stb., A felsorolt nyitások mindegyike un. „revenue bond”[8]-hoz kibocsátáshoz kapcsolódik.
Összefoglalásul elmondható, hogy a standby L/C, mint biztosíték már nemcsak az Egyesült Államok belső piacán van jelen, hanem számtalan nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi konstrukciókban. A gazdasági életben betöltött szerepének illusztrálására szolgáljon itt a DC World jelentése azokról a bankokról, és a kibocsátási értékeikről, amelyek rendszeresen alkalmazzák a standby L/C-t.
Például: 1. helyen: DEXIA Credit Local NY Branch 45.085.884 eUSD, 2. helyen: Deutsche Bank NY Branch:13.072.598eUSD stb. A felsorolt bankok között megtalálható: Landesbank Hessen-Thüringen; Bayerische Landesbank; Bayerische Hypo; Nordea Bank of Finnland; Unicredit; Arab Bank Plc; State Bank of India; National Bank of Kuwait; National Bank of Egypt; Korea Development Bank; Bank of China; Összesen 186 pénzintézet.
A standby L/C biztosítéki funkciója mellett, célszerű megemlíteni az un. jelző funkcióját[9] is, nevezetesen, hogy az adósról (annak pénzügyi és gazdasági helyzetéről, teljesítőképességéről) többlet információt szállít, és ez által növeli a pénzügyi piacok likviditását.
A visszavonhatatlan, első fizetési felszólításra szóló standby L/C további előnye, hogy lerövidíti azt az időszakot, amely alatt a hitelező hozzáférhet a követeléséhez, és mindez többlet likviditást eredményez hitelező oldalán.
A jog és a gazdaság interdiszciplináris összefüggése egy gazdálkodó szervezet napi munkájának számtalan apró részletében megragadható. A nemzetgazdaságok polgári törvénykönyvei mellett, a konkrét számviteli és pénzügyi jogszabályokon túl, a munkajogot és bizonyos államigazgatási törvényeket is figyelembe kell venni a komplex üzleti tervezés munkafolyamatában, vagy az éves beszámolási kötelezettség teljesítésekor. A nemzetközi kereskedelemben résztvevő szereplők gazdasági mozgásterét mindezeken túl, nemzetközi, államközi egyezmények (szabadkereskedelmi, vámjogi, beruházás-védelmi megállapodások stb.) illetve a Lex Mercatoria komplex ismeretanyaga formálja, alakítja. A jelenlegi globális világgazdaságban és annak pénzügyi piacain jól érzékelhető az egyes jogi intézményrendszereknek a gazdasági szereplők jövedelem-termelőképességére gyakorolt intenzív hatása, amely a telephely megválasztásától kezdve, egészen a működés, és a beruházás finanszírozás összes aspektusáig, a vállalatok tevékenységének minden egyes részletét átszövi. A jogi intézményrendszer elavultsága[10], vagy non-konformitása gátolja a piacgazdasági folyamatok hatékony kibontakozását, mely problematika a garanciákra, és a standby L/C-re vonatkozó nemzetközi szokványok, valamint a nemzeti jogszabályok ütközésében is jól megfigyelhető.
A szokványok értelmezésével kapcsolatban, a kibocsátó Nemzetközi Kereskedelmi Kamarához, a részes felektől folyamatosan futnak be állásfoglalás-kérések, kritikák, vagy az elveszített perek leírásai. Mindezek arra kényszerítik az ICC vonatkozó bizottságait, hogy időről-időre fölülvizsgálják az életben lévő szabályokat., így nemzetközi gazdasági életben megerősödő kínai szerepvállalás, és a kínai kereskedők hatékony érdekérvényesítése legutóbb az okmányos meghitelezés revíziójához, az új UCP 600 szokványának megalkotásához vezetett.
Az ICC jelenleg az okmányos garanciákra vonatkozó új URDG 758-as szokványát helyezi életbe 2010. július 1-től, amelyben, ahogy a standby L/C-ben is, a kockázat három értelmezése lelhető föl:
Elsőként: A kedvezményezett oldalán számításba jöhető veszélyeket kell megemlíteni, melyek közül kiemelendő, a standby L/C, mint fizetési ígéret igénybevételének problémái, így különösen:
* Az instrumentum már a nyitáskor teljesíthetetlen feltételeket tartalmaz: pld. túl rövid lejárati idő, vagy olyan okmány előírása, amelynek kiállítása az eredeti kötelezett hatalma alatt áll: elismerő nyilatkozatok, átadás-átvételi jegyzőkönyvek stb., vagy az un. jó-teljesítési standby L/C-nél olyan bírósági határozat megkövetelése, amelynek szövegezése (a későbbiekben eljáró bíró egyéni szempontrendszere okán) ellentmondó megjegyzéseket is tartalmazhat.
* A lehíváskor, a kedvezményezettnek elsődlegesen a jogalap nélküli visszautasítás veszélyével kell szembenéznie, azzal a helyzettel, amikor a nyitó ugyan visszavonhatatlan fizetési ígéretet tett, de azt mindennemű indoklás nélkül mégsem teljesíti.[11] E jelenség mögött gyakorta az az ok húzódik meg, hogy a nyitó a megbízójával kötött megtérítési megállapodásban nem követelt meg olyan biztosítékot, amelyből azonnali kielégítést tudna nyerni, így a garancia összegét a saját árbevételének vagy tőkéjének terhére lenne köteles fizetni, amely számára egyértelműen veszteséget jelent. Ezen túlmenően mindazok az előre nem kalkulált, és nem modellezett veszteségek, amelyek a hitelbiztosíték likvidálása során keletkezhetnek, a nyitó részéről ugyancsak fölvethetik nem-teljesítés, mint reális alternatíva lehetőségét.
* A kedvezményezett oldalán keletkeznek azok a veszélyek is, amelyek a banki vizsgálati standardok és az ebből eredően – az igénybejelentéssel összefüggő követelmények- nem kellő ismeretéből származnak. A kedvezményezett még intenzív banki tréningek mellett sem lesz képes arra, hogy naprakész és megbízható tudással rendelkezzék e területen.[12] A kedvezményezett az okmányokból származó veszélyek ellen úgy tud védekezni, hogy azok számát és szövegezését a minimálisra szorítja.
* Ha a nyitó bank (akár okkal, akár ok nélkül) a fizetést megtagadja, fölmerül a jogi kikényszeríthetőség problematikája. Ha a szokvány nem képes szervesen és harmonikusan kapcsolódni a befogadó jogrend (pld. a magyar) garanciára vonatkozó szabályaihoz, akkor az egymásnak feszülő rendelkezések széttörhetik az instrumentum lényegét. A kedvezményezettnek így alapvető érdeke, hogy egy külföldi nyitó által kibocsátott (és esetleg egy másik külföldi bank által leigazolt) standby L/C-nél, előre tisztázz mind a kibocsátó, mind a befogadó ország garanciára vonatkozó szabályait. Az Országgyűlés elfogadása előtt álló új magyar PTK, a garanciákra nézve, már olyan szabályokat tartalmaz, amelyek megteremtik a nemzetközi szokványok jogi integrálhatóságának keretfeltételeit.[13]
* Az utolsó kockázati kör, amely a kedvezményezett érdekkörében fölléphet, az a helyzet, amikor a nyitó ugyan elismeri a fizetési kötelezettségét, és azt az igénybejelentést követően vissza is igazolja, de a teljesítést bizonytalan időre halasztja. Ilyenkor a kedvezményezett vagy halogató választ, vagy semmilyen reakciót nem kap, és nincs információja arról, hogy követelése várhatóan mely időpontban folyik be. Az árfolyamkockázat teljes súlyával ilyenkor az eladóra nehezedik. Ebben a kockázati körben ismételten előkerül a kikényszeríthetőség problémája, nevezetesen két konkrét kérdés: egyrészt, van-e reális lehetőség a nyitó bank perlésére (ügyvédi kapcsolatrendszer, költségek, eljárási díjak stb.), másrészt a kedvezményezett (pld. az eladó) a nyitóval szembeni igényét kiterjesztheti-e a késedelmes fizetésből eredő kamatok illetve károk megfizetésére.
Összefoglalva megállapítható, ha pénzügyi standby L/C-vel garantált ügyletben, ha az eredeti kötelezett nem teljesítése esetén a kedvezményezett a nyitóhoz fordul, aki szintén nem teljesít, akkor az un. „double default” jelensége alakul ki, amely különösen nagy jelentőségű problematika az export-hitelezés keretében, a befogadott garanciák esetében.
A „double default” kérdéskörét számviteli szempontból szemlélve és exportügyletet modellezve: egyrészt a kedvezményezett (exportőr) a teljesítését köteles árbevételként lekönyvelni, amely ezt követően pozitív adó alapot képez.
Ugyanakkor a kiszámlázott ellenérték – a befolyásig- a vállalat mérlegében, eszköz oldalon, a vevők soron, nyitott követelésként jelenik meg. Amennyiben a vállalat – éppen a be nem folyt követelése miatt, a termelés további finanszírozása céljából – hitelért folyamodik, akkor a nyitott vevők összege és a befolyás időpontjának bizonytalansága, hitelképességi értékelését jelentősen lerontja.[14]
A standby L/C-ben megjelenő második kockázati kör azt a bankot érinti, amelyik saját nevében visszavonhatatlan és független fizetési ígéretet tesz. A nyitónál és az igazolónál jelentkező veszélyek esetében célszerűnek tűnik a BASEL II. szemléletrendszeréből kiindulni, és miután mind a nyitó, mind az igazoló a mögöttes ügyletre tekintet nélkül köteles fizetni, így a következő működési kockázattípusokat[15] lehet elhatárolni:
a) belső csalás;
b) külső csalás;
c) az ügyfél, üzleti gyakorlat marketig és termékpolitika;
a) Belső csalásról van szó, ha „csalásra, hűtlen kezelésre, jogszabályok vagy belső szabályzatok…be nem tartására irányuló szándékos tevékenység történik, azzal, hogy legalább egy belső fél közreműködése fennáll.”
Amennyiben a bank bármely alkalmazottja a megbízóval kötött megtérítési megállapodás biztosítékául nem, vagy csak korlátozottan forgalomképes biztosítékot fogad be, illetve azt a valós értékéhez képest felülértékeli, akkor: belső csalásról van. Az ilyen típusú kockázatok általában szervesen összekapcsolódnak azzal a helyzettel, amikor a bank felelős munkatársa akkor is engedélyezi a kifizetést, amikor jogosan vehetné igénybe a letiltás intézményét, hiszen egyértelmű jelek mutatnak a „csalás kivételszabályának” alkalmazhatóságára. A dolgozat a IV. fejezetben foglalkozik részletesen ezzel a kérdéskörrel.
b) Külső csalás: amely „kizárólag harmadik fél csalásra, hűtlen kezelésre vagy a jogszabályok kijátszására irányuló szándékos tevékenysége”[16], és amely ellen a végső letiltás intézménye képes hatékony védelmet nyújtani. Tipikusan ilyen esemény a kedvezményezett csalárd igénybevétele, [17] melyre az injunction intézménye nyújt védelmet.
c) Az „ügyfél, üzleti gyakorlat…és termékpolitika” kockázati köre: egy ügyféllel szemben gondatlanságból vagy nem szándékosan elkövetett szakmai kötelezettségszegésből eredő kár, illetve a termék jellemzőiből vagy a tervezésből adódó kár”[18].
A fentiekben röviden ismertetett kockázati körből, az „ügyfél, üzleti gyakorlat…és termékpolitika” veszélycsoport igényel mélyebb elemzést, melynek keretében a nyitó vagy az igazoló:
Egyrészt modellezi mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek a megtérítési megállapodás hiányosságaiból (pld. a jogi feltételrendszer ellentmondásossága) vagy a biztosítékok kikényszeríthetetlenségéből származnak. A bankok az Általános Biztosítéki Politika keretein belül szabályozzák ezeket a kérdéseket, így különösen
* A fedezetül felajánlott és elfogadható biztosítékok körét, amelyek – teljesség igény nélkül – a következők lehetnek:
I. elkülönített, zárolt betét, amely bár kamatozik, mégis jelentősen csökkenti a megbízó (pld. az importőr, vagy a lízingbevevő) likvid pénzeszközeit, és ez által korlátozza gazdasági mozgásterét.
II. vállalati kötvények, amelyek értéke a jelenlegi pénzügyi válságban rendkívüli volatilitást tud fölmutatni, így azok befogadásával szemben a bankok jelenleg tartózkodó álláspontot foglalnak el.[19]
III. állampapírok, amelyek biztosítékként történő befogadása a mögöttes állam minősítésétől függ;[20]
IV. a vállalat saját váltója, melynek „értéke” a vállalat teljesítőképességéhez és vagyonának értékéhez igazodik, és melyet jelentős mértékben befolyásol a váltókötelezettségek végrehajtását biztosító jogszabályok által kínált jogbiztonság és a hatékonyság;[21]
* A hitelbiztosíték értékének megállapítására vonatkozó szabályok;
* A garanciákban ill. standby L/C-ben vállalat kötelezettségvállalások fedezettségi mértékének megállapítására vonatkozó szabályokat;
* A fedezetek folyamatos felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat;
Másrészt vizsgálja a standby L/C, mint a kedvezményezettel kötött szerződés tartalmi, alaki feltételrendszerét: összeveti a vonatkozó nemzeti előírásokat a szokvány rendelkezéseivel és ellenőrzi a nemzetközileg elfogadott banki gyakorlatnak való megfelelőségét.
Harmadrészt tekintetbe kell vennie a bekapcsolt bankok közreműködéséből eredő kockázatokat, így különösen a szindikátusban kibocsátott vagy igazolt standby L/C esetében, az ellengaranciát nyújtó nyitó bank, nem-, vagy nem szerződésszerű teljesítéséből eredő kockázatokat;
Végezetül be kell tartania mindazokat a számviteli és bankjogi előírásokat, amelyek a standby L/C, mint mérlegen kívüli tételre vonatkoznak;
A standby L/C-ben megjelenő harmadik kockázati kör a megbízottat, az eredeti ügylet kötelezettjét érinti. A megbízó oldalán föllépő kockázatok közül kiemelendő:
* a likviditás szűkülése, a standby L/C mögé megkövetelt fedezet miatt;
* a kedvezményezett csalárd magatartása;
* A standby L/C függetlensége, mely alapján a bank akkor tökéletes igénybejelentés esetén még akkor is köteles fizetni, ha az a megbízó érdekeivel ellentétes;
A standby L/C, a nyitó, és az igazoló bankok mérlegében, mint mérlegen kívüli tétel, és mint feltételes banki kötelezettségvállalás szerepel. A kereskedelmi bankok mérlegzáráskor, a még érvényes standby L/C kötelezettség vállalásainak értéke a „contingent liablities” sor alatt található.
A standby L/C-t mind az amerikai, mind az európai szabályozás[22] off-balance sheet tételnek minősíti. Az instrumentum, mint banki termék kialakításakor, és piacra történő berobbanásakor azonban, az „off-balance sheet” tételekre még nem vonatkozott olyan szigorú szabályozás, mint amely hitelezés tekintetében az Egyesült Államok életben volt. Éppen ez a „joghézag” is tette lehetővé a standby L/C gyors élre törését.
A BASEL I. illetve II. szabályok megalkotása annak a felismerését is jelentette, hogy a bankok mérlegfőösszege nem tükrözi a teljes banki aktivitás terjedelmét, így a mérlegen kívüli tételeket és köztük a standby L/C-t is kötelező figyelembe venni a tőkekövetelmény meghatározásakor.
A hatályos magyar szabályozás[23] szerint ötvenszázalékos ügyletkockázati súllyal szorzandónak minősül a bankgarancia és a bankkezesség, amennyiben ennek eredeti lejárata az egy évet meghaladja. Ugyanilyen mértékben kell figyelembe venni a kibocsátott és megerősített akkreditívet is.
Húszszázalékos (alacsony) ügyletkockázati súllyal szorzandónak minősül, az eredeti lejárata szerint legfeljebb egy éves bankgarancia vagy bankkezesség nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalás, amely feltétel nélkül nem mondható föl, vagy amelynél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás nem eredményezi automatikusan a megállapodás felmondását.[24]
Kockázatmentes tételnek minősül, azaz nulla ügyletkockázati súllyal szorzandónak kell tekinteni az olyan bankgarancia vagy bankkezesség vállalásokat, amelyek bármikor, feltétel nélkül, és azonnali hatállyal felmondhatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi.[25]
Sajnálatos módon a bankgaranciák, ill. a standby letter of credit-ek esetében sem nemzeti, sem nemzetközi statisztikák nem készülnek. A csalárd tranzakciók nagyságára nézve a Documentary Credit World havi szakmai folyóirat e tárgyban született 2008-as jelentését lehet felhasználni.
A DC World folyóirat szerint a „letter of credit” ügyletek esetében:
Az Egyesült Államokban 2005-ben 52 esetben, míg 2006-ban 43 esetben indítottak pert.
Az Egyesült Királyságban 2005-ben 14 esetben, míg 2006-ban 6 esetben indítottak pert.
Hong Kong-ban 2005-ben 14 esetben, míg 2006.ban 10 esetben indítottak pert.
* A perek tárgyát tekintve a következők állapíthatók meg:
2005-ben 17, 2006-ban 19 esetben kezdeményeztek pert a megtérítési megállapodás illetve a mögöttes biztosíték miatt.
2005-ben 16, míg 2006-ban 13 esetben kezdeményeztek pert jogtalan diszhonorálás miatt.
Letiltó végzés kiadásának kezdeményezésére 2005-ben 15, 2006-ban 8 esetben került sor.
2005-ben 12 esetben kezdeményeztek pert csalás miatt, míg ez a szám 2006-ban csak két esetre korlátozódott.
* A „letter of credit” típusát illetően megállapítható, hogy 2005-ben 26, míg 2006-ban 25 per tárgya volt standby L/C;
A standby L/C jogi természetének meghatározásakor, kizárólag az Európai Jogi Alapelveket kidolgozó munkacsoport[26] kiadványát célszerű figyelembe venni. (Drobnig)
A munkacsoport a személyi biztosítékokra vonatkozó javaslatainak megalkotása előtt alapos előtanulmányt folytatott az egyes nemzeti kezességi és garanciális törvényi szabályozások ütközéseinek tekintetében, és az erről kiadott tanulmánykötet a 132. oldalon a 11. és 12. pontjában foglalkozik azokkal a szórvány esetekkel, amikor valamely európai szerző, vagy legfelsőbb bírósági ítélet a standby L/C rendszertani besorolására nézve kifejtette álláspontját.
A fentiekben jelzett forrásokat áttekintve, az állapítható meg, hogy a német forrásként megjelölt Schütze, Zahn, Eberding és Ehrling szerzők, a garanciák nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepével foglalkoznak[27], és csupán megemlítik a standby L/C-t, mint amerikai bankgaranciát. A fenti német szerzőkön túl, egyedül Graf von Westphalen[28] munkája tűnt figyelemre méltónak, különös tekintettel a forrás relatív frissességére. Ebben a műben azonban kizárólag az ISP 98 szokvány főbb szabályai kerülnek bemutatásra. Másodlagos forrásoként két Német Legfelsőbb Bírósági döntésre lehet támaszkodni, amely a standby L/C-t a német jogrendbe való beillesztése céljából definiálja.[29]
Az európai munkacsoport hivatkozott tanulmányában még megemlítésre kerül két olasz szerző (Costa, Pontiroli), egy holland szerző (de Rooy) és egy portugál szerző (Soares de Veiga). Az angol jogi álláspont három bírói ítéleten alapszik, melyek egyező véleménye szerint: „ …a jogban a standby hitel nem különbözik az egyéb más hitelektől”.
Az osztrák jogban egyetlen primer forrás áll rendelkezésre, egy 2008-ból származó ítélet[30], mely szerint a „standby L/C letilthatóságára vonatkozóan ugyanolyan szabályokat kell alkalmazni, mint a garanciákra.” Ez a kijelentés, bár áttételesen, de elismeri és rendszertanilag meg is határozza az instrumentumot.
Gulyásné Dr. Csekő Katalin
Budapest, 2010. június 09-én
Hivatkozott források:
www.scor.com
www.calyon.com
www.swisscom.com
www.creditreform.com
ww.ris.bka.gv.at/Dokument.wxe?Abfrage=Justitz&Dokumentnummer=JJT
Póra András-dr. Széplaki Valéria:
Hitelbiztosítékok hazai szabályozása különös tekintettel az CRD előírásaira
MNB Műhelytanulmányok
www.mnb.hu
Deloitte &Touche GmbH
Assets Securization in Deutschland
2005/2006
www.im.gov.hu
196/2007 (VII.30) Kormányrendelet
200/2007 (VII.30) Kormányrendelet
Új PTK
[1] A Creditreform 2008/2009-es európai csődhelyzetre vonatkozó jelentése szerint, európai viszonylatban átlagosan 60 napos fizetési haladékot kér a vevő, amelyet még a lejáratkor sem fizet meg határidőre. Pld. olasz relációban az általánosan elfogadott fizetési határidő 66 nap, de a tényleges fizetés csak a teljesítést követő 92/89 napra történik. A legjobb helyzet Svédországban van, ahol átlagosan 27/28 napos határidő mellett 35/36 napra fizetik ki adósságaikat a kötelezettek. Németországban a fizetési határidő átlagosan 25 nap, míg a teljesítési 39/37 nap.
[2] ICC 456. szokványa az okmányos garanciákról. Uniform Rules on Demand Guarantees;
[3] Deloitte &Touche 2005 évi tanulmánya;
[4] SCOR a nemzetközi viszontbiztosítók piacán az 5. helyet foglalja el 6,9 Milliárd USD értékű Gross Written Premium értékével. A legnagyobb a német viszontbiztosító Münchener Rück, 31, 4 Milliárd USD értékkel;)
[5] A cégcsoport egyik magyar vonatkozása, hogy a CALYON SA 2006. évben megbízott szervezőként strukturálta és szindikálta a MÁV 144, 6 millió EUR értékű vevőhitelét, amely 30 db elővásárlási motorvonat megvásárlását tette lehetővé.
[6] NAIC National Association of Insurance Commissioners
[7] Havonta megjelenő amerikai szakmai lap, amely L/C-k világáról szól, és amelyet a téma legnevesebb szerzői jegyeznek, többek között J.Byrne;
[8] A jelölt néhány felsorolt példát le tudott ellenőrizni, így bár a DC World meghivatkozott szövegében csak L/C szerepel, de a JP Morgan Bank, és a Wachovia (JP Morgan érdekeltség) Bank honlapjain az általános feltételek között az szerepel, hogy az un. revenue bond, standby L/C-vel garantálható.
[9] A szakirodalom ezt a funkciót un. signalling effekt-nek hívja;[10] A hatályos magyar PTK évek óta folyó revízióját elsődleges éppen az indokolta, hogy az 1959-ben született törvénykönyv szabályai már szűk keretek közé szorították a gazdasági szereplőket, és nem nyújtottak biztos jogi alapokat a gazdaság új fejlődési irányaihoz. [10]
[11] Az instrumentum iszlám pénzügyi környezetben való megjelenésének és működésének mélyebb vizsgálatot érdemel. A standby L/C kibocsátása mögött az iszlám finanszírozás alapelvei szerint egy profit-loss share konstrukció áll, amelyben a nyitó nem megbízottként vállalja magára a garantőr szerepét, hanem az adott ügyletben érdekelt szereplőként, olyan félként, akinek a megbízó az üzlettársa. Amennyiben az eredeti kötelezett, a megbízó visszalép a közös vállalkozásból, a bank újabb üzleti partner felkutatásáig fölfüggeszti a teljesítést.
[12] Mindez nem is elvárt egy gazdasági szereplőtől;
[13] A jelölt az ICC magyar tagozat Bankári Bizottságának és a Joint Venture Szövetség képviseletében részt vett az új PTK kodifikációs folyamatában;
[14] Meg kell említeni, hogy a hitelvizsgálat során bármely olyan információ, amely egy nyitó bank által, a bankgaranciájában tett fizetési ígéretének visszatartására vonatkozik, és melynek okát a kedvezményezett nem tudja indokolni, rendkívül rossz benyomást tesz. A jelenlegi gazdasági válság esetében azok az exportőrök, akik jelentős halasztott fizetésű kiszállítások mellett nem tudják az áruk ellenértékét behajtani, bár mérleg szerint nyereségesek, de rendkívüli likviditási problémákkal küzdenek. Pld. BorsodChem.
[15] 200/2007. (VII.30.) Kormányrendelet
[16] 200/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet
[17] Az új magyar PTK a csalás kivételszabályának bevezetésével megteremti annak jogi lehetőségét, hogy a nyitóilyen esetekben jogosan utasítsa vissza a teljesítést. A
[18] ua.
[19] Külön jogi és számviteli problémaként jelenik meg az értékpapírok tulajdonjogának átruházása, amelyeket ilyen esetben óvadékba vesz a bank;
[20] Példaként lehet megemlíteni, hogy egy külföldi tulajdonban lévő, magyarországi székhellyel is rendelkező, multinacionális bank az elmúlt 3 hónapban felfüggesztette a magyar állampapírok biztosítékként történő befogadását, az import ügyletekhez nyújtott L/C-k esetében;
[21] Magyarországon egy váltókövetelés behajthatósága, totális végrehajtás keretében kb. 30-45 nap, és ezzel közeledünk az európai „norma felé”. Természetesen, a végrehajtás költségeit meg kell finanszírozni.
[22] Az Európai Unió Tanács a 2005 évi 12880/05 határozatában a hitelintézetek saját tőkekövetelményének meghatározásakor konkrétan fölsorolja a standby L/C-t mint mérlegen kívüli tételt;
[23] 196/2007 (VII.30.) Kormányrendelet
[24] ide sorolandó az akkreditív is, amelynél az érintett szállítmány a hitelintézet rendeletére lett feladva, és egy éven belüli lejáratú;
[25] Ide sorolandó az akkreditív is, amelynél az érintett szállítmány a hitelintézet rendeletére lett feladva, és amely egy éven belüli lejáratúként került kibocsátásra; Fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi gyakorlat és különösen az ICC szokványok nem fogadják el a feltétel nélkül, azonnali hatállyal fölmondható garanciákat;
[26] Study Group on a European Civil Code, mely jogász csoport ajánlásait a magyar jogalkotó is figyelembe vett az új PTK szabályainak kialakításakor.
[27] A forrás 1996-ból származik, amikor még nem létezett az ISP 98.
[28] Die Bankgarantie im internationalen Handelsverkehr Heidelberg 2005
[29] 26.4.1994 AZ: XI. Zr 114/93 és BGH 26 April 1994, WM 1994, 1063
[30] GZ 4 R 310/08d-12 Oberster Gerichshof
