A KKVHÁZ követői sokszor hallották már, hogy a magyar vállalkozások döntő többsége KKV, azon belül szinte mindegyik családi vállalkozás. A tulajdonosok nagyrészt az alapítók is egyben és a kiforrott cégek alapítása zömükben a rendszerváltás körüli évekre vezethetők vissza. Közel harminc évvel később természetes, hogy szerencsés esetben egyesek már át is adták a stafétabotot az utódoknak vagy esetleg méltó módon megváltak a cégüktől.
De a többség nem! Senki sem hallja szívesen, hogy telnek az évek, de ez ettől még sajnos tény és az alapítók generációváltó korba érnek. Elkerülhetetlen a vállalkozás jövőjének átgondolása és aktív kezelése. Ez pedig nagy kihívás, sokszor nagyobb, mint a sikeres üzletmenet menedzselése. Az alapító tulajdonosok joggal tekintenek más szemmel a cégükre mint egy lehetséges családon belüli utód vagy egy külsős érdeklődő. Ez a mentális faktor nagyon összetetté és egyben nehézzé is teszi az átmenetet. A tudatos generációváltási stratégia kialakítása tiszta, érzelemmentes attitűd esetén lesz a legsikeresebb.
A családon belüli alkalmas utód megléte, aki szívesen folytatja a vállalkozást és esetleg már évek óta aktívan részt is vesz benne, még magában nem garantálja a harmonikus és zökkenőmentes átmenetet. A tehetséges utód szinte biztosan más utakon (is) jár és ez magában is konfliktusforrás. Szintén nem elhanyagolható a tekintély kérdése. Minden vállalkozásban felgyűlnek belső feszültségek, amiket az alapító karizmatikus tekintélye „fedő alatt” tart. Egy váltás esetén ezek könnyen felszínre törnek és meglepik és meg is keserítik az utód életét. A családon belüli utódlás folyamán nem feltétlenül jó menedzserré kell válnia az utódnak, hanem elsősorban jó tulajdonossá. Ez két külön szerep és csak szerencsés esetben fedik egymást.
Ha családon belül az utódlás bármely okból nem lehetséges, akkor nincs más, mint a vállalkozás időben és jó feltételekkel való értékesítése. Ez a KKV-körbe tartozó cégeknél sok oknál fogva problémákkal terhelt folyamat. A cégek sok esetben „one-man-show” jegyeket viselnek magukon, azaz az alapító egyben a csúcsvezető is és a napi tevékenységet is aktívan – sokszor egy személyben – menedzseli. Ebből az okból nincsenek éves és több éves kidolgozott üzleti tervek, nincsenek a folyamatok dokumentálva, nincsen eljárási rend, nincs részletes kalkulációs séma, tudatos HR-tervezés stb. valamint sajnos a céges kontrolling sincs kiépítve. Az eddigi esetleges számvitelileg kimutatott eredményminimalizáló gyakorlat sem emeli a cég értékét.
Mindkét alapesetben érdemes és ajánlott átmeneti időre külső segítőket bevonni. Ha van utód, akkor lehet, hogy csak egy tapasztalt és empatikus interim menedzserre van szükség 12-18 hónapig, aki leveszi a fiatal utód válláról a kellemetlen – esetleg személyzeti ügyeket is érintő – feladatokat és friss know-how-t is hoz a vállalkozásba. Ő a folyamatok dokumentált kialakításában és a rendszerben való építkezésben is pótolhatatlan lehet. Ha pedig értékesítés előtt áll a vállalkozás, biztosan elengedhetetlen az erre szakosodott üzleti tanácsadó cég igénybevétele.
A vállalkozás piacképessé tétele, a legelőnyösebb kép dokumentált kialakítása sok esetben hosszú időt vesz igénybe és lehetnek ebben az esetben is olyan periódusok, ahol átmeneti vezetői igény léphet fel Erre is megoldás az interim menedzsment.