Még mindig rendkívüli figyelem övezi a BKIK – KKVHÁZ csúcstalálkozóját. Kiemelkedő anyagok születnek.

Vélemény
a BKIK – KKVHÁZ  II. Országos Felnőttképzési Csúcstalálkozójának tartalmi munkájáról

 

 

Készítette:
Zachár László PhD. főiskolai tanár, professor emeritus
Milton Friedman Egyetem, Kommunikáció- és Művelődéstudomány Tanszék

 A konferencia elhangzott/megvitatott tartalma – alapul véve Gulyás József összeállítását (továbbiakban: összefoglaló) – a bevezető gondolatokon túl alapvetően két halmazra osztható: a megoldandó problémákra[1], valamint a pozitív, elterjesztendő tapasztalatokra és módszerekre.
Véleményemben a felvetett problémákra – azon belül az országos szabályozást igénylőkre[2] ‒koncentrálok, de természetesen a további tématerületekről is adok egy rövid összefoglalót.
A különböző szinten felvetődő problémakörök megoldása ugyanakkor nem különül el mereven, mivel a megvalósulás többnyire a szervezetek szintjén történik. A konferencia bevezető összefoglalójában felvetett témakörök után az országos jelentőségű kérdésekre koncentrálok.

1. Bevezető gondolatok

A konferencia lényegre törően fogalmazta meg a szak- és felnőttképzés hivatását, cél- és feladatrendszerét. Rámutatott, hogy ezek szerteágazóak, ugyanakkor egymással szoros összefüggésben vannak. Így például

• összetett „…feladat a munkaerőpiaci egyensúly tartása, a társadalompolitikai meggondolások széles körének érvényre jutása, az egyéni boldogulás és jólét megteremtése, a családok megélhetése és egészséges fejlődése, és … az ország versenyképességének a fejlesztése…” (Összefoglaló bevezetés: „Távlatok”, 1. oldal);
• a szakmai képzés megválasztása a 14‒18 éves fiatalok részére alapvetően a pályaorientáció folyamatában történik, melyben a „szülők gyakran a saját vágyaikat szeretnék a gyermekkel beteljesíteni. Ez az egyetemi végzettség vagy a fiatal karakterétől távol álló szakma megszerzésének erőltetésében jelenik meg. Hiányzik a szülők és a nevelők képességkutatása, a gyermekek érdeklődési körének bemérése és jó példáknak a bemutatása.” (Összefoglaló bevezetés: „Szakképzés” bekezdés, 1. oldal);
• a szakképzésre vonatkozóan a konferencia összefoglalója – helyesen – kritikai megjegyzéseket tartalmaz a szakképzés irányainak és személyi/tanári feltételeinek jelenlegi helyzetéről. „Világjelenség, de nálunk mintha fokozottabban lenne jelen –, hogy a képzés gyorsuló lemaradásban van a valós piaci igényektől. … A gyorsulás azt is jelenti, hogy a legfejlettebb technikák szakemberei ma fiatalok, akiknek egyelőre eszük ágában sincs tanítani, ők az anyagi megerősödésükön dolgoznak. Akik tanítanak, azok rendre idősebbek, és olyan szakmák olyan fogásainak az ismerői, amelyek már nem tartoznak az élvonalba.” (Összefoglaló bevezetés: „Szakképzés” bekezdés, 1. oldal);

• a felnőttképzés kérdéskörében az összefoglaló alapvető álláspontként kijelenti, hogy a munkavállaló pályán maradásához a folyamatos továbbképzés szükségszerű. Ide tartozóan vetődött fel az állam által finanszírozandó képzések köre, de ezekben egységes álláspont vagy javaslat nem született.

A megállapításokkal egyetértek, melyek közül kiemelem a felnőttképzés reformjára vonatkozót, hogy ti. annak célja „…a tananyagok hasznosságának a kontrollja és az oktatók minőségének a garantálása legyen.” (Összefoglaló bevezetése: „Felnőttképzés” bekezdés, 1. oldal)
Megjegyzem, hogy e kérdésre a javaslatoknál visszatérek, mivel a reformhoz az irányok módosításának a problematikája is hozzátartozik.

2. A konferencián felvetett országos jelentőségű problémák
(jogszabálymódosítást és/vagy stratégiai jellegű megoldást vagy egységes  módszertant igényelnek)

A konferencián kifejezetten jogszabálymódosításra vonatkozó igény vagy javaslat – mint a többség által támogatott felvetés – nem hangzott el.
– Ugyanakkor felmerült a szakképzési hozzájárulás visszaállításának, illetve saját dolgozó képzésére történő felhasználási lehetősége biztosításának igénye. (Gerő Judit, CONTROLLTraining Továbbképző Központ Kft. ügyvezető igazgató, felnőttképzési szakértő)
– Ez a javaslat azonban ellentétes, illetve további véleményeket is generált, például a szkhj. sok KKV szereplőt ma nehéz helyzetbe hozna, illetve a rendszer működésére és ellenőrzésére auditori rendszert kellene kialakítani, stb.

Igény jelent meg ugyanakkor az ágazati irányítás felnőttképzést érintő szakpolitikai stratégiája iránt.
A felnőttképzést alapvetően érintő stratégiai dokumentum közel négy éve jelent meg a Szakképzés 4.0 részeként. Azóta számos, a felnőttképzést érintő jogszabály- módosítás történt amely érintette a Fktv-t, a Szkt-t és a Felsőokt. tv-t is. A módosítások, változások nem mindig hatnak egy irányba, melyre tekintettel célszerű lenne közzé tenni az ágazati irányítás felnőttképzést érintő szakpolitikai stratégiáját, amely minden szereplőnek hasznos eligazodási irányt mutatna.”
(Palotás József elnök, Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesülete – „További értékes hozzászólások” fejezet)

Az „innováció igénylése és javaslatok megfogalmazása” témakörben több jelentős gondolatot adtak közre, így többek között

– az oktatók szervezett továbbképzésének fejlesztése (train the trainer) külföldi szakemberek bevonásával, az élen járó módszerek megismerésével és alkalmazásával;
(Ide tartozóan mutatta be kritikai észrevételeit az oktatók képzéséről Kovács János,  Bankorg Kft. ügyv. igazgató. („További értékes hozzászólások” fejezet, Kovács J. 2. pont);

– a vezetés meghatározó szerepe az innovációban, illetve a képző szervezetek sikerességében/eredményességében hangsúlyozottan jelent meg. E vonatkozásban a vezetők közötti, valamint a vezető és a dolgozói/szakemberi közösség közötti együttműködést („csapatépítést” és csapatban dolgozást) hangsúlyozták.
(A vezetés problémaköre Zentai Gábor fókuszcsoportjának összefoglalójában található.);

– új tananyagtartalmak fejlesztése és bevezetése az általános műveltségen belül, úgymint

• pénzügyi műveltség
• digitális műveltség
• környezettudatosság vonatkozásában.

E területek fejlesztése során is igény a fejlett országok innovációjának megismerése.
(A fenti műveltségterület- javaslatok Tisotzki István fókuszcsoportjának összefoglalójában találhatók.);

– stratégiai jövőkép kialakítása hatástanulmányok készítésével és közreadásával:

• a nemzetközi innovációk megismerése,
• az azoknak megfelelő honosítási javaslat,
• a hazai sikeres tevékenységek alapján.

(Tételes javaslatot adott Kovács János, Bankorg Kft. ügyv. igazgató („További értékes hozzászólások” fejezet, Kovács J. 3. pont)

Az „egységes módszertan igénylése” témakörben elhangzottak olyan – országos szinten elterjesztendő/bevezetendő – megoldások/eljárások, melyek megvalósulása esetén jelentősen nőne a képzés hatékonysága/eredményessége. Így többek között
– A digitális műveltség fejlesztéséhez szükséges fejleszteni az e-learning rendszerű, önértékelésen alapuló vizsgakövetelményeknek való megfelelést, egyéb interaktív módszereket stb. (Kovács János, Bankorg Kft. ügyv. igazgató ‒ „További értékes hozzászólások” fejezet, Kovács J. 1. pont).
– A kkv-ban dolgozók technológiai, technikai, szakmai fejlődését az ágazati képzőközpontok létrehozásának támogatásával, finanszírozásával jobban meg lehetne oldani (módszertani-technológiai központ!) (Schindler Rózsa, szakképzési és felnőttképzési szakértő)
– A konferencia résztvevői többféle szak- és felnőttképzési feladat megoldására vonatkozó ajánlást tettek, melyeket célszerű gyakorló szakemberek közreműködésével értékelni és annak alapján dönteni a bevezetésükről/terjesztésükről. Például:

1. „Karrier videótár” létrehozása szakma- és hivatáscsoportokról (6-8 perces videó)
2. Karriermentor program tanulók részére
3. Mesterember-kereső, -értékelő online rendszer: szakembereknek referenciafeltöltési és bemutatkozási lehetőséggel, elérhetőségekkel

4.    „Boldogulás az életben” tananyag 13‒18 évesek számára
   (Pfundt Szilvia, Értem Oktató Kft. tulajdonos, ügyvezető ‒ „További értékes hozzászólások” fejezet)

-A felnőttképzés problémáinak felvetése a legszélesebb spektrumban dr. Hargitai Dávid Máté fókuszcsoportjában történt, ahol rámutattak az iskolai végzettség szerint szükséges differenciált megoldásokra is. Azonban a felvetett kérdések/nézőpontok részletes elemzése, illetve azok konklúziói/megoldási lehetőségei további információt igényelnek – gondolom a hangfelvétel alapján –, melyek nyilvánvalóan nem fértek bele a konferencia összefoglalójába.

Összefoglaló vélemény és javaslat

A BKIK-KKVHÁZ által rendezett konferencia véleményem szerint sikeresen tekintette át a szak- és felnőttképzés problémakörét a cél-, feladat- és módszerproblémák, illetve a megoldási lehetőségek vonatkozásában.

Amennyiben van lehetőség a részletesebb tematikus összefoglalásra, azt javaslom megtenni, mivel a részt vevő szakemberek nem „improvizáltak”, hanem hosszabb távra is érvényes álláspontokat képviseltek. Ezért egy időt álló véleménygyűjtemény megléte mindenképpen hasznos támpont a szóban forgó kérdésekre – bármilyen okból – történő visszatérésnél.

A konferencia tartalma véleményem szerint tükrözte a Kamara azon küldetését, mely szerint szakszerűen képviseli és kezeli az iskolai képzésből/szakképzésből kikerülő pályakezdő fiatalok munka világába történő beillesztésének, illetve a munkavállalási korú népesség felnőttképzésének folyamatosan újratermelődő problematikáját.

Ebben a kérdéskörben kiemelten kell foglalkozni a gazdaságba belépő munkaerő nem megfelelő képzettségének növelésével, illetve a meglévő munkaerő szakmai tudásának a mindenkori követelményeknek megfelelő szinten tartásával, mely rendkívül szerteágazó és nehéz feladatot jelent. Többek között ide tartozó problémák

• a nem megfelelő szintű vagy minőségű iskolai végzettség,
• az adott gazdasági szervezetnek szükséges szakképzettségű munkaerő hiánya,
• a formálisan megfelelő (szak)képzettségű munkaerő nem megfelelő minőségű közismereti/szakmai tudása,
• a foglalkoztatott munkaerő szakmai tudásának folyamatos megfelelése a változó/növekvő követelményeknek – alapvetően a munkaadó szervezet részére.

Az elégséges, illetve megfelelő szakmai tudás megítélésében nyilvánvalóan érdekellentét is keletkezhet a munkavállalói és a munkaadói oldal között, melynek alapja a képzettség, illetve a képzés eredményességének eltérő megítélése. Ennek korrekt megjelenítése, majd az érdekellentétek feloldása szintén lehet kamarai feladat, melyet mindkét fél kérhet.

Megjegyzem, hogy a munkatevékenységhez szükséges tudást összefoglalóan a kompetenciák tartalmazzák. Ennek európai érvényességű meghatározását az Unió 2008-as ajánlása tartalmazza,[1] melynek lényegi megállapítása a tanulási vagy a munkahelyi helyzetben mért tudás megkülönböztetése. Ebből adódik ugyanis a gyakorlatban ismert különbség, hogy ti. a képző szervezetben (iskola v. felnőttképző) – vizsgával, bizonyítvánnyal, oklevéllel stb.  – tanúsított tudás nem mindig megfelelő a munkaadó számára, mivel a konkrét munkahely más követelmények alapján minősíti a hozott tudást.
Sajnos a hazai felnőttképzési törvény a mai napig nem vette át ezt a kompetenciameghatározást,[2] pedig a kétféle követelményrendszer összehangolására megfelelő jogi alapot  adna.

A konferencián feltárt problémákon és javasolt megoldásokon kívül a Kamara által képviselhető felnőttképzés-fejlesztési – stratégiai jellegű – célok/feladatok köréhez megfontolásra javasolom az alábbiak felvételét.

• Döntő fontosságú kérdésnek tartom a szakképzetlen népesség szakképzettséghez „jutásának” megoldását, ami nyilvánvalóan hosszú távra szóló feladat, tekintve, hogy nagyszámú – általános iskolát végzett, illetve érettségizett, de szakképzetlen –, együttesen több mint kétmillió fős, részben újratermelődő, illetve növekvő népességcsoportokról van szó.[1]
• E problémakörben azért tartom szükségesnek a Kamara feladatvállalását, mivel a gazdasági szervezetek – a nagyvállalatok és kkv-k – iskolai/szakmai végzettségi szint igényét strukturáltan és perspektivikusan tudná felmérni, melyhez – szükség esetén – állami támogatást is igényelhetne.
• Ez az átfogó információ megalapozhatná egy makroszintű képzési stratégia kidolgozását, melynek megvalósításában a Kamara folyamatosan kulcsszerepet tölthetne be: egyrészt vezető koordinátora lehetne a stratégia megvalósítási folyamatának, másrészt szervezetei révén maga is részt vehetne a képzések megvalósításában. (Nyilvánvalóan egy ilyen igényű stratégiának része lenne a már említett eszköz- és személyzetfejlesztés is.)
• A stratégiai jellegű, hosszú távra szóló képzésfejlesztési program – a fentieken túl – rendkívüli lehetőséget adna a Kamarának, hogy tagszervezeteivel szervezetten erősítse a munkakapcsolatot és együttműködést.

A másik fontos és perspektívikus kérdésnek tartom az életpályán szerzett tapasztalati szakmai tudás elismerésének megteremtését, melynek megvalósítása – véleményem szerint – a Kamara állásfoglalását igényli. Viszont, amennyiben ezzel a fejlesztési céllal egyetért, úgy ismét egy olyan társadalompolitikai cél megvalósításának állhat az élére – a nem formális és informális tudás elismerése és érvényesítése –, ami jelentősen növelné a foglalkoztathatóság esélyeit és a foglalkoztatás eredményességét, és egyben erősítené a Kamara társadalmi elismertségét.

Megjegyzem, hogy a javaslat nem azonos az előzetes tudás elismerésének kiterjesztésével, mely – a 2001. évi felnőttképzési törvény óta – jogszabályban meghatározott, illetve továbbfejlesztésre is került, és a tudás képzési programba történő beszámításában realizálódik, csökkentve a képzési időt és költséget.

A javaslat az EU 2012-es állásfoglalásán alapul,[2] mely módszertant is adott a nem formális és informális tudás elismerésére és érvényesítésére, tartalmi megvalósításával azonban eddig érdemben nem foglalkoztunk, pedig az EU fogalmi meghatározásai is értékesek szakmai szempontból (mellékelem).

Összegezve: a konferencia megállapításai olyan minőségűek, hogy azokat – esetleg további pontosítás után – érdemes az illetékes kormányzati szerveknek tájékoztatásra megküldeni mint a szakmai közvéleményt foglalkoztató, problémát jelentő témaköröket, illetve észrevételeket.

A javaslatok alapján – szintén pontosítás és mérlegelés alapján – érdemes készíteni egy aktuális kamarai állásfoglalást, melyben közép- és hosszú távra szóló cél- és feladatmódosítások, illetve egy kamarai felnőttképzési stratégia elkészítésének szándéka szerepel. Utóbbi fókusza  az iskolai rendszeren kívüli szakképzés fejlesztési programja lehetne – a Kamara alapszabálya értelmében –, melynek alanyai a munkavállalók, a gazdasági és felnőttképzési szervezetek.

MELLÉKLET

Kivonat
Az Európai Unió tanácsa ajánlásából a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (2012. december 20.) (2012/C 398)

„MELLÉKLET – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
Ezen ajánlás alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) A formális tanulás olyan tanulást jelent, amely szervezett és strukturált, kifejezetten tanulási célokra kialakított környezetben zajlik, és rendszerint valamilyen képesítés megszerzésével zárul, általában bizonyítvány vagy diploma formájában; ide tartozik az általános képzés, a szakmai alapképzés és a felsőoktatás rendszere;

b) A nem formális tanulás olyan tanulást jelent, amely (a tanulási célkitűzések és a tanulási idő tekintetében) tervezetttevékenységeken keresztül valósul meg, továbbá ahol jelen van valamilyen formájú tanulástámogatás (pl. tanár–diák kapcsolat); ide tartozhatnak olyan programok, amelyek munkahelyi készségeket, felnőttkori írni-olvasni tudást és az iskolából kimaradók számára alapoktatást kínálnak; a nem formális tanulásra közkeletű példa a vállalaton belüli képzés, amely során a vállalatok naprakésszé teszik és fejlesztik munkavállalóik készségeit, például az információs és kommunikációs technológiákra vonatkozó (ikt) ismereteiket, a strukturált online tanulás (pl. nyitott oktatási segédanyagok felhasználásával), valamint civil társadalmi szervezetek által tagjaik, valamely célcsoport vagy a nagyközönség számára szervezett képzések;

c) Az informális tanulás olyan tanulást jelent, amely a munkával, családdal, illetve pihenéssel kapcsolatos mindennapi tevékenységek eredménye és amely célkitűzések, az idő vagy a tanulástámogatás szempontjából nem szervezett vagy strukturált tevékenység; a tanuló szempontjából lehet szándékolatlan is; az informális tanuláson keresztül elsajátított tanulási eredmény például az élet- és munkatapasztalaton keresztül megszerzett készség; a munkahelyen elsajátított projektmenedzseri vagy ikt-készségek; egy másik országban való tartózkodás során tanult nyelvek és elsajátított interkulturális ismeretek; továbbá a munkahelyen kívül elsajátított informatikai ismeretek, önkéntes munka, kulturális tevékenységek, sport, ifjúsági munka vagy otthon végzett tevékenységek (pl. gyermekfelügyelet) közben megszerzett készségek;

d) A nyitott oktatási segédanyagok az oktatók, tanulók és az önállóan tanuló személyek számára oktatási, tanulási és kutatási célra ingyenesen és szabadon hozzáférhetővé tett, többször felhasználható digitalizált anyagok; magában foglalja a digitális tartalmat, a tartalom kidolgozásához, felhasználásához és terjesztéséhez szükséges szoftvereszközöket, valamint az alkalmazáshoz szükséges erőforrásokat, például nyílt licenceket; a nyílt oktatási segédanyagok kifejezés utal arra a digitális eszköztárra is, amely anélkül módosítható és fordítható a felhasználó javára, hogy ez korlátozná a mások általi használat lehetőségeit;

e) A készségfelmérés az a folyamat, amelynek célja, hogy az egyének pályatervének és/vagy pályamódosításának vagy képzési tervének meghatározása érdekében megállapítsa és elemezze ismereteiket, készségeiket és kompetenciáikat – ideértve az alkalmasságot és a motivációt is; a készségfelmérés célja, hogy segítse az egyéneket szakmai hátterük elemzésében, munkaerő-piaci helyzetük önálló megítélésében, pályafutásuk megtervezésében, illetve egyes esetekben a nem formális és az informális tanulási eredmények érvényesítésének előkészítésében;

f) A képesítés egy értékelési és érvényesítési folyamat formális eredménye, melyet akkor adnak ki, amikor az illetékes testület megállapítja, hogy az egyén adott szabványoknak megfelelő tanulási eredményt ért el;

g) A tanulási eredmények az ismeretek, készségek és kompetenciák szempontjából meghatározott megállapítások arra vonatkozóan, hogy a tanuló egy tanulási folyamat befejezésekor mit tud, ért és képes elvégezni;

h) A nemzeti képesítési keretrendszer a képesítések osztályozásának eszköze az elért tanulási szint meghatározására szolgáló kritériumok szerint. Célja, hogy integrálja és összehangolja a nemzeti képesítési alrendszereket, továbbá a munkaerő piac és a civil társadalom felé növelje a képesítések átláthatóságát, hozzáférhetőségét, egymásra épülését és minőségét;

i) Az érvényesítés az a folyamat, amely során egy arra feljogosított testület megerősíti, hogy az egyén elsajátította a vonatkozó szabvány alapján mért tanulási eredményt és amely a következő négy szakaszból áll:

– egyén vonatkozó tapasztalatainak MEGHATÁROZÁSA párbeszéd során,
– DOKUMENTÁCIÓ az egyéni tapasztalat megjelenítése érdekében,
– e tapasztalatok formális ÉRTÉKELÉSE,
– az értékelés eredményeinek – adott esetben részleges vagy teljes képesítéshez vezető – TANÚSÍTÁSA;

j) A korábban elsajátított ismeretek elismerése a formális, a nem formális vagy az informális tanulás során – az érvényesítés kérelmezése előtt – elért tanulási eredmények érvényesítését jelenti.

Lábjegyzetek:

1. Problémának azt tevékenységi/cselekvési helyzetet tartom, amikor a tevékenységet végző személy / szakember / gazdasági és/vagy felnőttképzést folytató szervezet ismeri a célt, amit el akar érni – a tevékenység eredményét –, azonban nem ismeri vagy nem tudja megvalósítani a cél eléréséhez végrehajtandó feladatokat.
2. A fő problémakörök az alábbi három aspektusból csoportosíthatók:
a) országos jelentőségű problémák, amelyek jogszabálymódosítást és/vagy stratégiai jellegű megoldást, illetve innovációt, más oldalról: egységes módszertant igényelnek;
b) ágazati szabályozást, beavatkozást igénylő problémák;
c) a gazdasági és a képző szervezetek szintjén felmerülő és általuk megoldható problémák.
3. Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2008. április 23.) az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról (2008/C 111/01) ‒ I. melléklet ‒   „Meghatározások” i) bek.) – „kompetencia: a tudás, készségek és személyes, szociális és/vagy módszertani képességek használatának bizonyított képessége munkahelyi vagy tanulási helyzetekben a szakmai és személyes fejlődés érdekében. Az Európai Képesítési Keretrendszer a kompetenciát a felelősség és az autonómia szempontjából írja le.”
4. 2013. évi LXXVII törvény a felnőttképzésről – „kompetencia: …olyan ismeretek, készségek és képességek összessége, amely  által a személy egy adott területen képes meghatározott döntésen és a megvalósításon alapuló eredmény elérésére” (I. fejezet, 2. Értelmező rendelkezések, 2.§, 7.bek.)
5. Részletes – idősoros – adatokat tartalmaz Zachár László: Munkaerőpiaci aktivitás és iskolai végzettség c. tanulmánya („Közelítések” online folyóirat, Milton Friedman Egyetem, 2023., M-1.3., M-1.5. táblázat, 71-72.old.)
https://uni-milton.hu/wp-content/uploads/2023/03/0319_Kozelitesek_Zachar.pdf
6. Európai Unió Tanácsa: „A Tanács Ajánlása a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről” (2012. december 20.) (2012/C 398/01)

Zachár László PhD., főiskolai tanár, professor emeritus Milton Friedman Egyetem, Kommunikáció- és Művelődéstudomány Tanszék	Sepsi Zsigmond BKIK elnökségi tag, Oktatási és Szakképzési osztály elnök. VOSZ elnökségi tag, Oktatási és Szakképzési Szekció Elnök	Gulyás József c. egyetemi docens KKVHÁZ Elnök MKIK kisvállalkozás-fejlesztési kollégium tagja

Szakmai önéletrajzok:

Zachár László
PhD., főiskolai tanár, professor emeritus
Milton Friedman Egyetem, Kommunikáció- és Művelődéstudomány Tanszék

 A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem gépészmérnöki és gépészmérnök-tanári végzettséget; a rendszerváltozás óta a felnőttképzés különböző területein és szintjein dolgoztam; közel negyven évig voltam a felsőoktatásban közreműködő oktató; 2008 óta működöm a Milton Friedman (korábban Zsigmond Király) Egyetem tanáraként, jelenleg kutatóként.

 Felnőttképzési szakmai tevékenységeim: 1991‒2010 között különböző felnőttképzési szakmai munkahelyeken dolgoztam: szakminisztériumi és szakintézeti középvezetői beosztásokban; 2002‒2006 között a Nemzeti Felnőttképzési Intézet igazgatója voltam. Ebben az időszakban több hazai finanszírozású (OFA, OKT, NSZI) és uniós támogatású projektet vezettem, illetve közreműködtem azokban.

 Felsőoktatási munkásságom: az egyetem után szakközépiskolák esti tagozatain, majd a Műegyetem műszaki tanárképző kurzusain oktattam szakmai tárgyakat; 1997‒2019 között a Pcsi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem és az ELTE szaktanszékein felnőttképzési tantárgyakat oktattam.  2007-ben védtem meg „Kihívások és megoldási lehetőségek a felnőttképzésben” című doktori dolgozatomat az ELTE-n. Az egykori ZSKF-en 2008-ban kezdtem tanítani, a Főiskola 2009-ben a közreműködésemmel fejlesztette ki és akkreditáltatta az andragógia MA-szakot, melynek tanári szakfelelőse voltam 2013-ig.

Fő kutatási területem: a felnőttképzés kulcskérdéseinek vizsgálata a piacgazdaság viszonyai között, különös tekintettel az emberi erőforrás munkaerőpiaci pozíciójára az iskolai végzettség és a szakmai képzettség függvényében.

Legfontosabb publikációm:

• Pályaorientáció 15-18 éveseknek – tankönyv, p. 89. – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. (változatlan kiadás: 2001)
• Felnőttképzés, munkaerőpiaci képzés tervezése – egyetemi jegyzet, p. 147. – PTE TTK FEEFI Pécs, 2003; ISSN 1218-6880
• A formális rendszerű felnőttoktatás és felnőttképzés kvantitatív elemzése – In: Regionalitás és szakképzés: Új kihívások, új lehetőségek a szakképzésben és a felnőttoktatásban, p. 44. BME APPI, Konferenciakötet, Budapest, 2011.
• A kulcskompetenciák hatása az alkalmazkodóképesség kialakulására és fejlesztésére – In: Az iskola korszerű funkciói, p. 27. Szerk.: Bábosik István, OKKER Kft., Budapest, 2011.
• Munkaerőpiaci  aktivitás és iskolai végzettség – „Közelítések” online folyóirat, 2022. Különszám, p.82., Milton Friedman Egyetem, Budapest, ISSN 2498-7816, Felelős szerk.: Szűts Zoltán

https://uni-milton.hu/wp-content/uploads/2023/03/0319_Kozelitesek_Zachar.pdf

A tanulmány rövídített változatai megjelentek:

• Új Pedagógiai Szemle, 71. évf. 2021/05‒06. sz. 12‒36.old., Vendégszerk: Molnár György, Eszterházy Károly Egyetem, Eger, 2021.
• Opus et Educatio, 8. évf. 2. sz., 174‒189 old. Szerk.: Benedek András, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest, 2021.

Szakmai testületi tagságaim:

• MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Andragógiai Albizottsága (alelnök 2012-2015)
• Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégium
• Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület

Sepsi Zsigmond
BKIK elnökségi tag, Oktatási és Szakképzési osztály elnök.
VOSZ elnökségi tag, Oktatási és Szakképzési Szekció Elnök

1967-villanyszerelő, majd villamos mérnök munkakörben dolgoztam a Csepel Művek Szolgáltató Vállalatnál.

1983.-tól Negyven éven át felnőttképzési vállalkozások vezetője. A Csepel Oktatási és Szolgáltató kft. tulajdonosa Ügyvezető igazgató 2023. februárig jelenleg nyugdíjas. Felnőttképzés, Szakképzés, Munkanélküliek átképzése, az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési tevékenység komplex irányítása, a szakképzés tartalmi,- módszertani és infrastrukturális fejlesztése.

Kandó Kálmán Villamos ipari Műszaki Főiskola Villamos Üzemmérnök, Műszaki Tanár Pénzügyi és Számviteli Főiskola Mérnök – üzemgazdász, Közgazdasági szakokleveles mérnök,
Csepel Vállalkozói Szakiskola, Szakközépiskola és Gimnázium alapítása.

Pest Megyei Kormány Hivatal Felnőttképzési szakértő. Nemzeti Akkreditáló Hatóság Vizsgaközpont személytanúsítás akkreditálási minősítő szakértő.

Szakmai testületi tagságaim:
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara küldött, BKIK elnökségi tag, Oktatási és Szakképzési osztály elnök.
Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége elnökségi tag, Oktatási és Szakképzési Szekció Elnök
Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégium

Gulyás József
c. egyetemi docens
KKVHÁZ Elnök
MKIK kisvállalkozás-fejlesztési kollégium tagja

Képzettség:              

1982. Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetem
1983. Idegenforgalmi szak közgazda, bejegyzett belkereskedelmi szakértő
1984. Svájc – Bázel menedzser akadémia.

Szakmai pályafutás:

1982- HungarHotels Közgazdasági osztály
1985- Club Tihany Üdülőfalu gazdasági igazgató, az Igazgatóság tagja
1992. Sevillai világkiállítás, magyar-spanyol kereskedelmi vállalat igazgató
1993. Rubin HOTEL****Budapest ügyvezető igazgató
1996. IBUSZ Hotels vezérigazgató
1998. AKTIV HOTELS INTERNATIONAL (AHI) vezérigazgatója
Hotelmanager Kft ügyvezető

2021. KKVHÁZ Közösségépítő Klaszter, Klaszter és Vállalkozás szervező Ház                                                                        Zrt. vezérigazgató.
2023 KKVHÁZ Zrt elnök
Eredményei:
– A KKVHÁZ Megyék Versenye (2011-)
– KKV Regionális és Ágazati Csúcstalálkozók ( 2014-)
– A Kelet Közép Európai KKV Csúcs konferenciák  (2008 –)
– KKVHÁZ a Magyar Gazdaság Kávéháza   (2018 – )

Társadalmi megbízatások:
A Joint Venture Szövetség tagja 1986-tól több cikluson át elnökségi tag, FB tag a Tőkeexport Bizottság és a KKV Bizottság elnöke,
2021 – 2022 ügyvezetője
BKIK V. és XXV. osztály elnökségi tag; küldött;
MKIK Kisvállalkozás -fejlesztési Kollégiuma tagja MKIK Gazdaságfejlesztési Kollégium tagja
EDUTUS Egyetem c. egyetemi docens